2009. november 25., szerda

Otthon Magazin

2005. végén készült el az első teljes egészében általam berendezett lakás. Nem sokra rá felkerestek az Otthon Magazin munkatársai, hogy megjelentessék a "művemet".


Természetesen igent mondtam a megtisztelő felkérésre, hiszen már akkor sejtettem, hogy előbb-utóbb ezen a pályán fogok kikötni. Íme az akkor készült felvételek.

Ahogy a lépcsőházból belépünk, az összenyitott hall-nappali tágas tere fogad minket. A felújított, eredeti nyílászárókkal azonban az előszoba alkalom adtán szeparálható. A hallban alakítottam ki az étkezőt - Szikszai László díjnyertes kabóca székeivel igyekeztem finomítani az üvegasztal szigorú vonalait. A nappaliban és az étkezőben is régiségboltól beszerzett szecessziós csillárokkal biztosítottam a világítást. Ezek a darabok persze nem csak a funkciójukat látják el, szoborként díszítik a teret. A kanapé mögötti falat klinkertéglával "melegítettem". A dohányzóasztal az étkezőasztal kicsinyített mása. Dúl az eklektika: perzsa szőnyeggel tettem még "káoszosabbá" a teret, mégis úgy érzem, hogy sikerült megteremtenem az összhangot az egyes darabok között.

A fürdőszoba modern és letisztult formáit míves képkerettel oldottam. Ez egyébként jellemző rám (amikor szabad kezet kapok), ha nem muszáj, nem hagyom meg a teret szigorúan egy stílusban. Ha mást nem, csak egy pici kiegészítőt becsempészek, amitől oldódik a minimál, vagy fiatalosodik a klasszikus.

A konyha nagyon világos, déli-délnyugati fekvésű, ezért választottam a sötétbarna csempét. Nem sok helyre merném. Szerintem klassz kis feszültség teremtődött (szép magyarosan mondva) a sötét-matt fal és a világos-fényes konyhafront között. Egy kis ipari ízt ad az egésznek a jobb oldalon található inox mosógép-mosogatógép együttes, amit inox pult alá helyeztem. Felette található egy sor tömör ajtós vékony szekrény, majd szünet (ide lehet helyezni a vállalhatóan szép tárgyakat), majd egy sor alumínium-edzett üveg keretes vékony szekrény.

A nappalira mondhatnánk, hogy minimál, de azért tettem oda a két thai párnát és a perzsa szőnyeget, hogy ne mondhassuk. Nem is beszélve az itt nem látszó, korábban már említett gyönyörű szecessziós csillárról, ami a fém asztal fölé lóg. Ha jobban meggondolom, akkor ez inkább egy szecessziós eneteriőr megbolondítva egy kis minimállal. Vagy mi.

SHARE:

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy írsz!

© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.