2010. február 9., kedd

Gondolatok egy stúdiólakás kapcsán

Folytatom a kis lakások témakörében indított ötleteléseimet. Paul Coudami készítette ezt a - ha őszinte akarok lenni - szerintem elég nyomi (értem ezalatt, hogy barátságtalan, irodaszerű, olyan jókedvet lenyomó) párizsi minilakást.
És akkor most következzék egy rövid elkanyarodás, alapvető felfogásom a szakmáról. Azt gondolom, csak akkor nevezhetem magam jó lakberendezőnek, ha képes vagyok minden egyes tér mibenlétét (jóságát-bénaságát) verbálisan is megfogalmazni. Magyarán, tudatában vagyok annak, hogy mi az a gyenge láncszem (vagy hol van alapból elcseszve...), aminek kijavításával előnyére változhat az enteriőr. És akkor még nem beszéltem a sokkal nehezebb feladatról: ha jól érzem magam egy térben, tudjam megfogalmazni (majdnem kilóra kimérve), mik azok az elemek, amelyek ezt a hatást kiváltják. Olyan ez, mint egy verselemzés: valószínűleg a lakberendező nem fogalmazta meg ennyire konkrétan, amikor összerakta, a szakértőknek mégis tudni illik, mitől jó a végeredmény. (És ez még csak a szükséges, de nem elégséges feltétel...)
Azt gondolom, ennyire kis belmagasságú térbe (nézzük a konyhát: 90 magas pult + 50 + arányosan kb. 80 felsőszerkény = 220 cm.... ez durván alacsony!) vétek betonpadlót alkalmazni. A fehér falakkal együtt pont pince hangulata van, amit nem csökkent a kárpitok gyér használata, a kiegészítők és képek mellőzése sem. A falak megfelelő optikai osztása (akármivel!), földig érő függönyök belógatása sokat lendíthetne a látványon és a térérzeten. Nem tartom szerencsésnek a kis lelógó (amúgy szimpi) nudli-lámpákat sem: egy 190 feletti vendég már belesomja a homlokát, és bennem sóbarlang fílinget hív elő. Rejtett világítások alkalmazása talán célszerűbb lett volna. Összességében értem, hogy a tervező minimálban gondolkodott... A minimál viszont - szerintem - csak az amúgy is nagystílű enteriőröknek áll jól, különben, mint itt is, egyfajta sivársággá alantosul.
Ami viszont nekem megtetszett, és ezért is raktam fel ezt a lakást, az a sokféle színűre festett fa konyhafrontok, és az érdekes piros fal. Egyszerűen nem értem, miért kerültek ide így együtt, annyira nincs közük egymáshoz, külön-külön azonban jó ötletnek tartom mindkettőt! Másik, elleshető ötlet a vertikális terjeszkedés (még ilyen kis belmagasság esetén is!): az ágy alá beküldhető étkező asztal, ülőkék és tároló nem csak jó ötlet, hanem kis alapterület esetén szinte megkerülhetetlen okosság!Forrás: dezeen
SHARE:

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy írsz!

© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.