
Állítólag, mikor - az egyébként angolul alig beszélő, hazáját ritkán elhagyó Jacobsen - 1958-ban megbízást kapott az Oxford University új kollégiumának megtervezésére, egy neves építész nyílt levelet tett közzé a Times-ban, miszerint a brit építészeket ezzel nagyobb sérétés érte, mint amikor a 11. században franciák építették újra a canterburyi székesegyházat. Ennek ellenére ő tervezte - a mai napig változatlan - épületet, pontosan meghatározva a függönyök színét, a telepítendő fákat és a campus-on található tó halállományát is...:)
Ez egyébként jellemző rá: építészként, és ipari formatervezőként is mindig koherenciára törekedett.
1902-ben született Koppenhágában, és a művészeti egyetem megkezdéséig kőművesként dolgozott. Valószínűleg ez alapozta meg Jacobsen anyagok iránti mély szeretetét, amely később munkájának meghatározó elemévé vált.
Mint a legtöbb fiatal építész, pályafutását Jacobsen is magánházak építésével kezdte, amelyek stílusa keveréke a racionalista egyszerűségnek (diákévei alatt utazott Berlinbe, és ismerte meg Mies van der Rohe és Walter Gropius építészek munkáit) és a skandináv mentoraira jellemző klasszicizmusnak.
A második világháború alatt Svédországba menekült, ahol tapétákat és szövetet tervezett.
1945-ben visszatért Dániába, és részt vett az ország rekord sebességű újjáépítésében, ám az ötvenes évektől az amerikai Charles és Ray Eames hatására egyre inkább a terméktervezés felé fordult.
1951-ben készült el az modern élettérhez tökéletesen alkalmazkodó, kompakt, könnyen összerakható Ant chair-rel (hangya székkel), 1955-ben pedig az egyszerűbb homokóra változattal a Series 7-tel.


Íme a hotel 606-os szobája:


Ez a hotel, a már említett kollégium, és a Dán Nemzeti Bank központja tekinthető főművének.
A bank:

Jacobsn az 50-es években megalapozta a dán bútorok és design termékek hírnevét.



Bejegyzésem alapjául a Design Museum anyaga szolgált. Képek forrása a Flickr.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés