Bár unom már a paraszt megmondóember szerepét, tőmondatokban összegzem a véleményemet.
A szervezés jó volt: a bejáratnál információs pultokat állítottak fel, a hostessek kis térképet adtak, és kedvesen eligazítottak a helyszínek és programok között. Sajnos azok elvesztek a nagy épületben, emiatt a hangulatban nem éreztem nagy különbséget egy átlagos hétköznapnál - talán csak annyi, hogy némileg többen voltak.
Látszott, hogy az egyes kirakatoknál, installációknál a meghívott iskolák diákjai valóban kitették szívüket-lelküket. Próbáltam előkeresni, melyik kirakat kihez tartozik, de nem találtam egyértelmű jelzést sehol.
Mérges vagyok az elkényelmesedett MAXCitys őslakosokra, akik - többnyire - arra se vették a fáradtságot, hogy az alkalomra a kirakatukat megdizájnolják valahogy. A programra való készülődés legtöbbjüknél kimerült egy, a rendezvény alatt igénybevehető százalékos kedvezményben (ami azért nem rossz, de ennél kicsit több energiát is beletehettek volna).
A külsős "vendégek", akik csak a kiállítás ideje alatt mutatták be portékáikat nem voltak valami sokan. Akik viszont ott voltak, azokat imádtam!!! :)
Két lelkes fiatal gárdát emelek most ki, akik összenőve mutatták be portékáikat (csodálatos aláfestést kapva a Kilim szőnyegeitől): a nálam már korábban bemutatkozott Endrédi Antikvitást és a Vintage Chic-et.



A hagyományos art deco fotel hímzett zsákvászon huzatot kapott, karfája pedig szürke lett.




Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!