Még mindig NYC: High Line, park a sínek között és a Chelsea Market

Már az eddigi bejegyzéseimből is kiderülhetett, nekem New York nem azért a kedvenc városom, mert vannak felhőkarcolói. Bár a 5th Avenuenak is megvan a maga lélegzetelállító atmoszférája, ami órákra beszippant, az én kedvenceim a kis sorházas, bohókás környékek: East Village, Greenich Village, a fiatal és wamp Meatpacking District, a bulis Soho, vagy a szárnyaikat próbálgató dizájnerek székhelye, a Noho. Szerintem sokan nem is sejtik, ezek milyen hangulatos és barátságos környékek, mennyi szuper-érdekes látnivalóval, kulináris ígérettel.2009-ben adták át a New York City High Line-t, az 1930-as években épült ipari vasúti felüljáró átalakításával létrejött parkot, amely a Meatpacking Districtből indul (a legmenőbb partykat jegyző The Standard Hotel alól) és 2,3 kilométer hosszan fut végig Chelsea felett, a házak között. Csomó izgalmas történés van itt: mozgó és fix padokon lehet pihenni, a szándékosan kialakított vízátfolyásokon élmény mezítláb sétálni, a barátok az utcákra és a Hudson folyóra néző hangulatos kilátókon trécselnek. Kedvenceim azok a részek, ahol egy-egy forgalmas utca felett lehet ülni, és szemből nézni az elhaladó autókat.Ilyen volt:Ilyen lett:Néhol, a házak között, optimális az akusztika, itt privát koncerteket élvezhetünk.Egy kis tipp: nem is "szállhatunk" le jobb helyen, mint a Chelsea Market, ahol muszáj talponállva friss osztrigát és homárt vacsorázni!!!...:)Papírtányéron szervírozva, műanyag evőeszközzel fogyasztva. :)És majdnem lehagytam a mai meglepetést!!! Az itteni taxiknak érintőképernyős kijelzőjük van, amelyiken akár térképen követhetjük az útvonalunkat, vagy nézhetünk műsorajánlókat, reklámokat. Itt láttam egy interjút a Fitz and the Tantrums-sal, gyorsan el is mentettem a nevüket, mert bejött a diszkós pörgés. Vigyázat, fülbemászó! :)
Forrás: saját képek, feljavítva néhány arch daily professzionális fotóval.

A kreativitás csúcsa egy iroda!

Rég volt már iroda a Térkultúra virtuális hasábjain, de ez a 2009-es projekt nagyon ide kívánkozott!!! Ötletes, humoros, mégis exkluzív és elegáns. A kreativitás maga...Az i29 építésziroda nem először mutatkozik itt be, korábban egy lakással szerepeltek nálam.

Forrás: +mood

Egy apró-padló trükk NYC-ből

Hulla fáradt vagyok. Még mindig New Yorkban vagyunk (hála Neked, Irén!!!!), és maradunk is egy darabig: múlt hét szombat helyett péntekre kaptunk repjegyet. A mai egész napunk küzdéssel telt. Reggel viszonylag élelmesen előkelő helyet foglaltunk el a Delta irodája előtt kígyó sorban, ahol kiharcoltunk egy elfogadható "standby' (várólistás) jegyet mára. Az esélyeink egészen a beszállásig kecsegtetőek voltak, ekkor azonban előkerült 20 utas, akik addig egyetlen listán sem szerepeltek, viszont derült égből villámcsapásként betöltötték az addig várólistásoknak fenntartott helyeket. Így a gép ajtaja az orrunk előtt csapódott be, mi pedig a kezdeti mély depresszió után egész jó hangulatban (bár késő este) hagytuk el a JFK repteret: VISSZASZEREZTÜK A CSOMAGJAINKAT! Váratlan szerencse egy ilyen káoszban.
Ezennel feladjuk az - egyébként amúgy is esélytelen - küzdelmet, és megpróbáljuk élvezni a kényszer szülte maxi szabit. New Yorkban azért nem nehéz elfoglalni magunkat...
Ezen elhatározásnak eleget téve a hotelünk bárjában zártuk a mai szomorú napot, ahol búfelejtésképp ledobtunk néhányat a ház slágeréből, az idei év egyik legnagyobb felfedezéséből, a Humble Pie koktélból (recept a végén...).És - folytatva a New York napokat, ha nem haragszotok meg érte - jöjjön a lakberendezési vonatkozása ennek a mai - panaszos - posztnak: a hotelünk mutatós kőpadlója. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem egy szerencsétlen tervezési hiba szülte-e ezt a szép megoldást, azaz, hogy nem a terméskő nehéz tisztíthatósága miatt festették-e le feketére az egészet, de a végeredmény szenzációs. Egy fekete, strukturált padló felület, amelyik hozza a kő szabálytalan természetességét, de friss bukét ad neki a fényes, modern fekete felület. Nagyon nagy ötlet, már csak azért is, mert otthon kábé 2000 Ft/m2-től már kapni olyan szürke terméskövet, amelyikkel könnyen kivitelezhető az ötlet...Egyébként ez egy ilyen város: minden négyzetméteren szembejön egy őrült ötlet, csak győzzem begyűjteni őket.

Most pedig jöjjön a szuper-koktél, a vénasszonyok nyarának elmaradhatatlan kísérője, a Humble Pie receptje:
- 3 cent Skyy Infusions Blood Orange Vodka (kiváltható Absolut Ruby Red-del, vagy mandarinossal)
- 3 cent Aperol
- citromlé ízlés szerint
nagyon sok jégen, szódával felöntve, egy citromkarikával díszítve.

Egészségetekere!!!!

A tűzlépcső mögött: egy East Village lakás

Szombaton a hurrikán érkezése előtt kihasználtuk az utolsó nyugodt pillanatokat, és nagyot sétáltunk a hotelünk környékén, East Village-ben. Ez egy nagyon szép, zöld városrész, fás utcákkal és a foghíjtelkekre civil összefogással kiépített romantikus kertekkel. Fotóztuk mindent, főleg a kedvenceimet: sok-sok tűzlépcsőt.Miután sajnos nem vagyok bejáratos a környéken egy család otthonába sem, a neten kerestem egy jó példát arra, hogyan élnek a helyikek. Bár East Village némely része egész lepukkantnak tűnik, nem éppen olcsó itt a lakásbérlés: egy másfél szobás otthon bérleti díja havi 3300 USD (kábé 630 000 Ft) körül van. A most bemutatott lakás nagyobb is, biztos drágább is, de szép, nem?A végére egy jó tipp: kis fürdőszobába nagyon jó ötlet, ha a törülközőtartót a kád zuhanyfalára szereltetjük.Forrás: saját képek és DesignArch

A falakon/határon túlról jelentem: hurrikán előtt

Hát igen, ez az én szerencsém... Nem tudom, ki milyen régen követi a blogomat, de talán néhányan még emlékeznek elkeseredett bejegyzéseimre, amikor a kimondhatatlan nevű vulkán miatt napokra Milánóban ragadtam.
Most kaptam a hírt, hogy a JFK reptéren minden nemzetközi járatot töröltek (aki nem olvasta volna tegnapi bejegyzésemet: éppen New Yorkban töltöm szabadságomat), tehát ezek szerint életemben először testközelből is megtapasztalhatok egy hurrikánt.
A város nem aggódik. Bár itt élő barátnőm a hónapokra tartós élelmiszert feltankoló háziasszonyokkal küzdött meg délután a helyi boltban, a Cityben nyoma sincs a pánikhangulatnak. Humor mindenekfelett: imádom a New Yorkereket!!!!

Hétvégi matiné

Eliot és Alexandra Angle los angelesi dizájnerek Új-Skócia Cape Brenton-szigetén építették fel a helyi pajták inspirálta álmaik házát. Mátyás Kanadában járt a hétvégén.Talán nem csoda, ha ebben a házban leginkább a természeti környezet játssza a főszerepet...:)Forrás: nytimes
Fotó: Tony Cenicola

NYC: randi egy Michelin csillaggal

Nem nagyon vertem eddig nagydobra, de ezt a hetet New Yorkban töltjük. Sétálunk, shoppingolunk és nagyokat eszünk. Tudtátok, hogy NYC-ben (a 2010-es listát nézve) 43 egy, 6 kettő és 5 három csillagos étterem van ? A nagy számok törvénye alapján ez nem is olyan meglepő, a 19 ezer helyből ennyinek illik betalálnia.Mi tegnap a Public-ban jártunk. Nem veszem el Jókúti kolléga kenyerét (akinek ezúton is gratulálok a Goldenblogon elért előkelő - bár még némileg homályos - helyezésért), nem fogok étterem beszámolót tartani. Az igazi indok persze inkább az, hogy Danival majdnem elváltunk, amikor elkezdtem fotózni az ételeket, mert szerinte ez rém pronyó... Szóval maradjunk inkább csak annyiban, hogy k.va jót ettünk! Ilyen költeményeket szolgálnak fel (fotó a webről...:))Ami miatt - szerény fotóalbumom ellenére is - meg akartam Veletek osztani ezt a tegnapi élményt, annak inkább "térkulturális" vonatkozása van. Az otthoni példa (és az eddigi külföldi tapasztalataim) mind azt sugallták, hogy a csillagos éttermekben 1. legyen halálos csend, 2. az enteriőr legyen mérsékelten unalmas, nagyon elegáns, nehogy a legapróbb nüansz is elvonja a figyelmet a fő attrakcióról: az EVÉSRŐL.Szeretnék szólni az eddigi magyar sikereken felbuzdult Michelin csillagos éttermet nyitni tervező chefeknek, befektetőknek, hogy mindez NEM IGAZ!!!! Lehet úgy is nagyon jót enni (és ezen nem múlik a csillag), ha nem 9 fogásos degusztációs menün kell végig küzdeni magunkat (még ha édes is a szenvedés...), és ha nem kell feltolni a karót a hátsómba, hanem fesztelenül party-bisztró hangulatban költhetem el a vacsorámat...:)

Ráadásként pedig szeretnék megmutatni Nektek még egyet a new york-i élményeim közül. A világ egyik legmenőbb jazz klubjában, a Bule Note-ban hallgathattuk meg a szenzációs trombitást (és nagyon vicces előadót), Jon Faddist. Enjoy! :)