2011. szeptember 23., péntek

Mai vatera: szalongarnitúrák

A nappali legnagyobb kihívása mindig a funkciók összehangolása: vendégfogadásra, vagy tévénézésre, lustálkodásra legyen-e alkalmasabb a tér. A végeredmény mindig kompromisszumos, hiszen ismerős mindenkihez jár, és a süppedős kanapén ülve beszélgetni, teázni kevésbé kényelmes, mint egy arra kitalált bútoron.

Régen ez nem volt téma, mert a privát nappali tér mellett volt egy vendégfogadásra kialakított szalon (és persze tévé se volt). Egyébként az USA-ban manapság is találkozni két nappalis házakkal, egy külföldre szakadt barátnőm például ilyenben él. Első látásra nem értettem, mire jó a tér ilyen megosztása, de ma már nagyon tudnám értékelni. És lenne szalongarnitúrám az egyikben! Ami nem is étkező, de nem is ülőgarnitúra, hanem a kettő között, egy vendégmarasztaló, kényelmes, kártyás-beszélgetős-kávézós-teázós alkalmatosság. Mint a fenti, fehér csíkos darab.

Vagy ez a barokkos szett, bár a brutál asztalt tuti lecserélném. És - bár tetszik a modernitásra való törekvés - a konyharuha szerű huzatnak is mennie kéne! Remek állapotban van ez a szecessziós garnitúra , és a huzat is szép, ráadásul stílusban passzoló, én mégis valami üdébbre, vidámabbra cserélném. Persze környezete válogatja, a megfelelő helyen így is szuperül mutatna.
SHARE:

1 megjegyzés

Köszönöm, hogy írsz!

© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.