Pont egy éve, a Hannabi bemutatkozásakor ismerkedtem meg Rácz Anikóval és az ő - azóta egyik kedvencemmé lett - Maffia kanapéjával. Azóta nem csak a kanapé járt be nagy utat (és került be például a ValóVilág 5. szériájába, ahol nap, mint nap megcsodálhatja minden erős idegzetű érdeklődő...), de Anikó is, aki - mint mondja - kialakítván a gyártás, és szállítás megbízható menetét, készen állt új feladatokra: megtervezte például a Hannabi új, Gyönyörű Magyar kollekcióját.Anikóval beszélgetni élmény: sugárzik belőle az optimizmus, az alkotni vágyás, minden mondatából érződik, hogy itt nem egyszerűen bútorokról van szó, hanem szívszerelmekről. Úgy mesélte, hogy nehezen született meg az új kollekció. Illetve addig a pontig, míg rá nem jött, el kell engednie a görcsös akarást, a magyaros kliséket. A mi generációnk messziről fut neki egy ilyen projektnek, mert nagyon eltávolodott a gyökereitől. Amíg nálunk "ciki volt" parasztnak lenni, addig például a skandinávok folyamatosan a múltjukból építkeztek, így folyamatában mentették át értékeiket a XXI. századnak.
Anikó szavai nagyon elgondolkodtattak, és sok mindenre ráébresztettek, olyan dolgokra, amelyek mindig is motoszkáltak bennem ezzel az egész etno őrülettel - illetve annak magyar vonatkozásával - kapcsolatban. És tényleg! Lehet, hogy azért éreztem izzadság szagúnak eddig a legtöbb magyaros dizájn próbálkozást, mert hiányoznak láncszemek? Mert van a nagyon mélyen gyökeredző magyar népművészet, és - na jó, némi láncszem akad - van a Magyar Népmesék a hetvenes évek végétől napjainkig. Ha eddig valaki a témához nyúlt, vagy jött valami matyóssal, vagy a modernebb, "népmesés" vonallal próbálkozott. És - félreértés ne essék, ez most nem kritika - a népművészet nem volt a mindennapi életünk része olyan sokáig, hogy amikor ez az etno őrület begyűrűzött hazánkba, mi a semmiből kaptuk elő a magunk munícióját. De közben testidegenné vált. A mai beszélgetés engem arra ébresztett rá, hogy nem szabad annyira kritikusan szemlélnem ezeket a próbálkozásokat, mert sok a bepótolni valónk, és amit máshol generációk az anyatejjel szívnak magukba, azt nekünk újra kell tanulnunk. És tök jó, hogy egy divatáramlat arra kényszerít minket, hogy megismerjük a gyökereinket, és újradefiniáljuk a magyarságunkat. Tessék, mire nem jó a DIZÁJN! :)
Anikó egyes daraboknál valóban nagyon elvonatkoztatott, a kanapé például - nem is enyhe - skandináv beütést kapott. A szék és az asztal design anyagválasztásában is nagyon merész: corian és fa kombinációja. Kedvencem a kollekció legegyszerűbb darabja, ez a fehér szék.
A párnakollekció is új, de ez már a Maffia Vintage része. A neve ellenére nagyon friss!
Sajnos nem vittem magammal normális fényképezőgépet, így nem is borzolnám tovább a kedélyeket. A kollekciót érdemes saját szemetekkel megtekinteni a Central Passzázs Üzletház 24-es (talán egyetlen működő) üzletében, a Király u. 8. alatt.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!