2011. november 30., szerda

Pöttyös tapéták

Két napja, hogy egy kedves ismerősöm megkérdezte nem tudom-e, hol szerezhet be egy bizonyos pöttyös tapétát, amiről fényképet is küldött. Közölte, hogy nem tud nélküle élni...:)
Néztem azt a tapétát, és egész egyszerűen nem értettem, hogy lehet ettől ennyire megbolondulni. Semmi extra, gondoltam. Aztán, ahogy elkezdtem keresgélni neki valami hasonlót, valahogy ráéreztem az ízére. Tök jó. Sőt isteni. Vidám, elegáns, játékos és mentes minden csicsától. Úgy lesz ütős látványeleme a térnek, hogy tuti nem megy ki a divatból. Mert örökérvényű. A végére egy kihagyhatatlan grátisz: ez a barokk komód pöttyösen zabálnivaló. Csak abban reménykedem, hogy utángyártott, és nem az eredeti intarziát mázolták le...Forrás: itt, itt, itt, itt, itt és itt
SHARE:

2011. november 29., kedd

Juhúúú, 2 éves a Térkultúra :)

El se hiszem! Már két éve , hogy minden áldott nap (na jó, a vasárnapokat leszámítva) posztolok egyet (-kettőt) ide, a Térkultúrára. Egy-két elhanyagolható mélypontot leszámítva mindig nagy lelkesedéssel és örömmel írok, vagy szépítgetem az oldalt.

Iszonyú sokat köszönhetek a blogolásnak, pedig minden teljesen véletlenül indult: csak egy olyan felületet kerestem az Interneten, ahova gyorsan fel tudom pakolni a fényképeimet (referenciáimat), és ahol egyszerűen elérhetőek. Így utólag vicces belegondolni, hogy milyen nyögve-nyelősen jöttek az első mondatok: zavarban voltam. Ugyan a kutya se olvasta, amit írtam, de rém feszélyezett, hogy akárki belenézhet (ha volna róla fogalma, hogy létezik az oldal...). Na, de gyakorlás teszi a kontárt, én ugyan nem érzem, hogy esterházys mélységekbe, vagy magasságokba léptem volna, azért néhányan kedvesen biztattatok, hogy legalább természetes a hangvételem. Igyekszem.

Nehéz műfaj ez, a szavak kerekítése időnként vérverítékkel történik, a képek ugyanis sokszor önmagukért beszélnek, a szart passzírozni pedig nem szeretem (kifejezetten kiráz a hideg az olyan megfogalmazásoktól mint, hogy "teremtsünk barátságos hangulatot néhány párnával és mécsessel"...). Szóval nézzétek el nekem eztán is, ha időnként szófukar vagyok.

Igaz, máskor meg beindul a szabad asszociáció, és a lakberendezéstől meglehetősen távol kötök ki. Ilyenkor sokszor félreértenek. Sajnos mindig elfelejtem, hogy "papíron" nehezen jön le az irónia, én legalábbis nem tanultam, hogy lehet ezt egyértelműsíteni. Így megvádoltak már azzal, hogy utálom a kutyámat (... mert dögnek neveztem), vagy rasszista-antiszemita vagyok (amikor azon morfondíroztam, manapság melyik nemzet imázsa a legellenszenvesebb), vagy kommunista, amiért nem rajongok Makovecz munkásságáért. Megvádoltak már magyar ellenességgel, mert gyanúsnak véltem a hasonlóságot egy hazai tervezőnő díjnyertes széke, és egy mexikói tervező szintén díjnyertes alkotása között (sőt, ebben az ügyben életemben először még ügyvédi felszólítást is kaptam, amire tulajdonképpen büszke vagyok, hiszen ezek szerint számít, hogy mit gondolok...:)), és szememre vetették már a korrektség hiányát, mert megírtam saját tapasztalatomat egy népszerű magyar étterem pocsék kiszolgálásáról.

Bár kicsit elkeseredem, amikor támadás ér, de arra jutok, hogy igazából ez jogos: ha keményen megmondom a véleményemet, nem lehetek mimóza széplélek, nekem is állnom kell a kritikát. Arccal, névvel (és minden elérhetőségemmel) vállalom a véleményem, eszem ágában sincs általános érvényű igazságnak kikiáltani, amit gondolok. Ez egy blog, az én szubjektív véleményemmel. Lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni (soha nem moderáltam még a kommenteket), de nem lehet számon kérni rajtam, hogy mit és hogyan látok/gondolok.

Egyébként így utólag visszanézve meglep, hogy milyen kevés kritika ér, ami nagyon meghat. Aggasztott, hogy miképp reagálnak majd munkásságom azon részére, amelyet itt kiteszek a kirakatba, de csupa pozitív megnyilvánulásban volt részem, köszönöm! Különösen szeretem, amikor kommenteltek, bármilyen témáról legyen is szó, mert visszajelzést kapok arról, mit (nem) szeretnétek látni a jövőben. Ezért készült - a szótlanabbaknak/bátortalanabbaknak - a "gáz" és "menő" rubrika is, pipálgassatok továbbra is, légyszi!

És akkor - talán eluntátok már a "regényemet" - még szeretnék egy rövid kis számvetést készíteni arról, hogy mi is történt az elmúlt két évben, és mi mindent köszönhetek ennek a blognak.

- Írtam összesen 878 bejegyzést (a maival együtt). Egyetlen napot sem hagytam ki (a legalizált vasárnapi pihenőket leszámítva).
- 1338 komment érkezett ezekre a bejegyzésekre. KÖSZÖNÖM!
- 2010. január 3. volt az első olyan nap, amikor teljes statisztikát néztem az oldalra, aznap volt 48 egyéni olvasóm, akik összesen 139 oldalt töltöttek le. :)
- 2011. november 28-án este 10-ig (amikor ezeket a sorokat írom) volt 625 egyéni olvasóm, akik 1292 oldalt töltöttek le.
- A blognak köszönhetően felfigyelt lakásunkra az Ikea Family Magazint készítő August Media (Londonban), és egy soktagú stáb érkezett Magyarországra, hogy két napos munkával kifotózza lakásunkat a 2010 téli Ikea Family Magazin számára, amely aztán 22 országban jelent meg.
- Rendszeresen írok az Otthonok és Kertek magazinnak.
- Heti rendszerességgel jelentkező lakberendezési műsor állandó vendége lehettem a Rise fm-en (amelyet nagy szívfájdalmamra a sok egyéb irányú elfoglaltságom miatt kénytelen voltam abbahagyni...)
- A Ti szavazatotoknak is köszönhetően 2010-ben elnyertük - a Bertóty Eszter barátnőmmel/kolléganőmmel és Nikoletti Sári húgommal közösen készített "varázsszekrényünkkel" - az OTP és a Budapest Tavaszi Fesztivál közösen indított Kreatív Kirakat c. pályázat közönségdíját.
- Folyamatos meghívást kapok izgalmas eseményekre, pályázatokra, kiállításokra, stb.
- Lakberendezek ezerrel.
- 9 blogger kollégával/kolleginával elindítottuk a dekooder c. életmód és trendmagazint.
- És a legfontosabb: sok új embert ismertem meg, és új barátokra is akadtam. Néhányat mindenképpen megemlítenék közülük: Noémi (kedvenc otthon), Ben (ágy-asztal-tv), Tibi és Laci (manzárd café), Anita (insprirációk), Kinga (szoba kilátással), Aletta (hna design), Melinda (térformáló magazin), Viki (dizain - a blog sajnos átmenetileg nem működik).

Biztos kihagytam egy csomó mindent... Mindegy, a lényeg úgyis ez:

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASSÁTOK A BLOGOMAT!

És tartsátok meg ezt a jó szokásotokat... Igyekszem tenni róla, hogy rajtam ne múljon.

Minden nap, ahogy szoktam.
SHARE:

2011. november 28., hétfő

Tetőterek - tágasak, szellősek, menők

Mindig is imádtam az olyan tereket, ahol látszik a tető szerkezete, vagy akár csak a ferde síkja. Ez lehet akár egy dupla magasságú családi ház, vagy egy tetőtér beépítés. Van, ahol a levegős tér szépsége önmagában elegendő, máshol a furcsa síkok ötletes megoldásokat hívnak elő. Így, vagy úgy, de ezek az otthonok mindig izgalmasak.Forrás: desire to inspire, captavist, sköna hem, trendir
SHARE:

2011. november 26., szombat

Hétvégi matiné

Mátyás a hétvégét Amerikában tölti egy olyan házaspárnál, aki 13 Hollandiában töltött év után haza szeretett volna valamit vinni az európai hangulatból. Ezért otthonuk megtervezésével az UXUS holland dizájn céget bízták meg.Forrás: desire to inspire
SHARE:

2011. november 25., péntek

Üvegházban sátrazni...

..., ez jutott eszembe erről a kis hétvégi erdei menedékről. Ez a kis kunyhó nem több, mint egy szerszámos kamra kiterjesztése arra az esetre, ha a hétvégi kertésznek nincs kedve hazamenni az egész napos kemény meló után. Itt tölteni az éjszakát olyan lehet, mint ha a szabad ég alatt lennénk. Gondolom a fák lomblai megkímélik az ott alvót az élve "csőben sütődéstől". Én szívesen eltöltenék itt egy-egy nomád éjszakát.Forrás: idées déco d'Ida
SHARE:

2011. november 24., csütörtök

Deszkakarácsonyfa

Vintázs deszkakarácsonyfa természetvédőknek. Rám tört a karácsonyi hangulat, nálunk már a fények is égnek a teraszon.
Nálatok van már valami készülődés?

Forrás: wood & wool stool
Via: the style files
SHARE:

2011. november 23., szerda

Munkaközi fotó: fürdőszoba szekrény

A fenti fénykép megjelent már itt a Térkultúrán, amikor egy futó munkám fürdőszobáját terveztem. Hű, de régen is volt...:)
Miután megtaláltam ezt a képet, nagy vonalakban lemodelleztem a szekrényt, és behelyeztem a látványtervbe, hogy miként is mutatna az enteriőrben.Miután én is megkedveltem, és a Tisztelt Tulaj is áment mondott, elküldtem az asztalosoknak a szekrény vázlatát. Az alábbi egy falnézet.Az én szekrényem annyival tud többet, mint az eredeti, hogy két "push-os" nyílású fiók kapott helyt benne, egy kis "lapos", amibe a hajkefe, pipere cuccok férnek el, és egy mélyebb, ahova egyéb nagyobb kiterjedésű dolgokat lehet beállítgani.
Elnézést a képminőségért, a telefonommal kaptam le.Ha megvan minden kiegészítő és "csicsa", visszajövök még szép fotókkal is! :)
SHARE:

2011. november 22., kedd

Póklámpa by Nikoletti :)

Tűkön ülve vártam, hogy elkészüljön első saját tervezésű póklámpám, mígnem tegnap végre összeszereltük a helyszínen. Nem is tudok várni a professzionális fényképek elkészültére és közzéteszem az iphone-ommal készült képeket. A lakás még építési terület, de már gyülekeznek a leendő lakók: a kisszekrény és a székek a Möbelkunsttól érkeztek, és Németországból rendeltük a dán Lightyears Caravaggio lámpáit. A póklámpa most épp az ő helyüket foglalja el (itt van már kampó), egyébként a nappaliba szánjuk.Na, de mi is a lámpa története? Nagyon sokáig nem találtunk megfelelő fő fényforrást a nappaliba. Valami finoman indusztriálisat kerestünk, ami jól mutat a nappali beton falánál, és nem üti az étkezőasztal felett lógó két Caravaggiot. Végül beugrott nekem az Autobahn Octopusa. Igen ám, de már nem két fillért költöttek a lámpákra, és megbeszéltük, hogy ez már nem fér a büdzsébe. Mindezt az irodánkban beszéltük át, ahol egy Ikea Forsa íróasztal lámpám van.És akkor bevillant, hogy láttam én egy jópofa próbálkozást már az Ikea Hacker-en, amikor egy kreatív lámpakészítő asztallámpákat csíptetett egy inox salátástálra, és ebből lett egy mennyezeti lámpa.
Gyorsan felvázoltam a megrendelőnek, hogy mire is gondolok, hogy ne valami gányolt konstrukciót képzeljen el, hanem profi csapat segítségét fogom kérni, hiszen ez sem lesz két fillér, nézzen is ki úgy. Asszem jó lehet a beszélőkém, amikor lelkes vagyok, mert mosolyogva áment mondott...:)
Ekkor felkerestem az Alchimista Stúdiót, akikkel korábban már dolgoztunk együtt, és tudtam, hogy nagyon precíz és innovatív csapatról van szó. Felvázoltam nekik, hogy hogyan képzelem el a lámpát 8 db fényes fekete Forsa íróasztal lámpa és egy 20 cm átmérőjű Blanda Blank salátástál segítségével. A végső megoldást már közös gondolkodás szülte meg, az ő ötletük volt például, hogy a takaró rózsa szintén tálból készüljön.
Köszönöm Emesének a gyártás folyamatáról készült képeket!Szinterezés előtt:Lefestve, még csomagolva:Kicsomagolva már csupa láb...Kicsit olyan, mint egy Moooi Dear Ingo, csak fele annyi karral, és hatod áron.
Köszönöm a megrendelőknek a lehetőséget, és az Alchimistának a hibátlan kivitelezést! :)
SHARE:
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.