2013. április 12., péntek

Népszerű dizájn, mégsem szeretem...

Tegnap barátokkal beszélgetve szóba került, hogy vannak-e olyan elismert dizájnerek által tervezett csúcskategóriás, népszerű darabok, amelyeket kifejezetten nem szeretek. Elgondolkodtam, és számba vettem a legkevésbé kedvelt darabokat.

A toplistán Gaetano Pesce Donna pihenő fotelje nálam abszolút első... Az 1969-ben tervezett pop artos formáról Pesce a következőt nyilatkozta: "A kialakítás kifejezi a nőkről alkotott elképzelésemet. Egy nő mindig korlátozva van, saját maga foglya önnön akarata ellen. Ezért terveztem női alakot a széknek, és láncoltam golyót a lábához a hagyományos fogolyábrázolás jegyében" /vitra design museum/. Ezen mindig jót mosolygok... Én valahogy úgy képzelem el, hogy két női comb és didi között pihenni a legtöbb férfi számára felemelő, lábtartó nélkül viszont k. kényelmetlen az egész. Rakott hozzá egy golyót, majd gyártott hozzá egy ideológiát, ráadásul -szerintem- elég gyengét. Mondjuk egy fokkal jobb, mintha a golyó a fejet szimbolizálná... :) Nem csak az ideológiával van bajom, hanem az organikus, mindent elfoglaló formavilággal is. Nem szeretem, és kész.

A másik kifejezetten diszlájkolt darabom Marcel Wanders Skygarden lámpája, amelyet a Flos gyárt.
"A régi házamban csodálatosan díszített antik mennyezetem volt. Ezt hívtam én Skygarden-nek (='égi kert'). Mindig jól nézett ki, anélkül, hogy bármi érzékem lenne a kertészkedéshez. Nem kellett neki víz és fény, eléldegélt az elektromos lámpa meleg sugarai alatt. Annyira szerettem, hogy amikor elköltöztem, egyszerűen nem bírtam ott hagyni.
A saját eszközeimmel leloptam a mennyezetről. A történelem eme mesés darabját most új otthonom középpontjában egy minimalista gömbbe rejtve élvezhetem barátaimmal."
Ez viszont az a helyzet, amikor az ideológiát (vagy történetet) olvasva szinte megszeretem a lámpát... De ahogy ránézek, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez itt egy giccs... :)

A következő darabért sokaktól fogok pofont kapni. Eamesék 1956-ban bemutatott pihenő fotelje a világ egyik leghíresebb kultikus bútora, az első darab, amelyet a híres tervezőpáros a felső kategóriás szegmensbe tervezett. Egyszerűen nekem túl bonyolult a formája és szerkezete ahhoz, hogy szereti tudjam. Én a letisztult, egyszerű formákért rajongok (legyen az szögletes, vagy organikus), a dizájnban pedig AHAAA élményt várom, amikor valami végtelenül egyszerű, és ettől zseniális. Ez a pihenő fotel nem ilyen (ellenben például Jacobsen tojásfoteljével, amelyet 1958-ban mutattak be). 
Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Ti szeretitek a fenti ikonokat? Van olyan híres darab, amitől hideglelést kaptok? Írjátok meg! :)

SHARE:

8 megjegyzés

  1. Én azt hittem az első egy kötögető nagyi egy hatalmas gombolyaggal. :)

    VálaszTörlés
  2. Én azért nem sértődnék meg, ha egy Eames pihenőfotelt hozzám vágna valaki :-)

    VálaszTörlés
  3. Eames lounge chair az egyik kedvenc darabom! Téglafal, faparketta, óriási konyvespolcok - mindig ezekkel együtt képzelem el. Nekem nem bonyolult, illetve nem is tudom... Inkább gyönyörködöm az összetettségében, mint pl egy drága sportkocsi motorjában vagy egy szép hangszerben. A tojásfotel nagyon jól néz ki de nem tűnik kényelmesnek. Az első kettővel egyetértek, nem szép, nem is praktikus. A macintosh szék számomra ilyen "mostoha" darab még...szögletes, harsány, teátrális...mint valami kínzóeszköz.

    VálaszTörlés
  4. Starck Ghost chair-je nekem ilyen, annyira műanyag, és hiába letisztult, nekem valahogy mégis modoros. -syca

    VálaszTörlés
  5. Johanna, tökre értem amit mondasz. Egyébként nekem az egyik legnagyobb bútor csalódásom volt, amikor a várakozásom ellenére, beleülve egy ilyen pihenőfotelbe, kifejezetten kényelmetlennek találtam. De ez szerintem testalkat függő is. Én azóta nem szeretem. :) Egg chairünk van, az kényelmes. Na nem kifejezetten pihenésre (nem dől hátra), hanem a kanapé melletti dumálásra jó.
    Syca, tök jó, hogy a Ghostot írtad. Az nekem még mindig egy olyan darab, hogy nem is tudom... Igazából van olyanunk is, a fürdőben, ahol kevés a hely, és jól mutat, hogy szinte ott sincs, nem vesz el a térből. Ugyanakkor az is csak egy giccs. Viszont egy barokk asztal körül annyira klasszul mutatnak. Az eszem azt mondja, hogy gáz, de nem tudom nem szeretni, így vagyok én a Louis Ghosttal... :)

    VálaszTörlés
  6. Én meg pont fordítva, az eszem elismeri a létjogosultságát, de nem tudom szeretni :) Érdekes téma ez, jó ötlet volt feldobni! syca

    VálaszTörlés
  7. Én csak a Szocialista bútorok kinézetétől, és szagától vagyok rosszul.
    Pedig mennyi, de mennyi szocialista bútor van még az országban... :)
    Persze az újgazdag gyermekeiknek sem jobb az ízlésük, még ha végig is vásárolják az egész nyugatot, és villognak a csillivilli dizájnosnak hitt dolgaikkal. Persze könnyen jött pénzt könnyű nekik elkölteni.
    Mi meg majd a köznép a módszerváltást adóban megfizetjük...
    Helló modern dizájn

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írsz!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.