Hello Szöszi villa!

Azt hiszem, még soha nem meséltem Nektek a Szöszi villáról. Ez a mi családi nyaralónk a Balaton déli partján, amelyet még dédnagymamám építtetett közel száz évvel ezelőtt. Volt neki két csini lánya (az egyik a nagymamám), a hajuk színéről Szöszi villa névre keresztelték a nyaralót. A villának mára elég sok tulajdonosa van, de szerencsére szerető család vagyunk, és nem csak a beosztásról tudunk remekül megegyezni, hanem képesek vagyunk egyszerre bepréselődni a három lakószobába, hogy nagy ritkán együtt töltsünk egy kis időt.

Az én (legszűkebb) famíliám két éve nagyjából kivonult a családi projektből, hiszen megalakítottuk a saját rezidenciánkat a Balaton környékén, erről írok nagy ritkán "Pajta projekt" címen (ITT). Igaz a projekt vágyálom szinten megrekedt, mert ahogy az lenni szokott, terveink nemigen összehozhatók a realitással - financiális szinten - ha értitek mire gondolok... :) Persze előbb-utóbb nekilendülünk, csak most éppen máshogy alakult...

A család ugyanis úgy döntött, ideje Szöszit rendbe rakni. És ehhez össze is dobta a szükséges anyagi keretet. Bővítünk és a falakon kívül nagyjából mindent lecserélünk, így ez a keret meglehetősen széles... És gyanítom, tágul majd még... Szóval nekünk is bele kell majd nyúlni kicsit a zsebünkbe. És bár a ház piaci értéke nem túl jelentős (ki akar manapság vonat mellé költözni?), minket fontos emlékek, kedves barátok kötnek ide, ezért aztán egy percig se haboztunk. A cél nemes...

A hétvégén készítettem néhány utolsó képet az állapotokról. A régi cementlapnak sajnos mennie kell. sok benne a törött, és hát több hidegburkolatra lesz szükségünk. Egyik szemem sír: talán már ott sincs.

A régi rézágyak egy raktárban várják sorsuk jobbra fordulását.

A fenti ágyneműről jut eszembe... 38 év alatt a retinámba égett ez a piros műanyag hálózsák. De a többi ágynemű is legalább 20 éves. Elküldtem a tesómnak a képet: "Gyerekkorunk emlékei... KUKA!" Ennyit válaszolt: "Végre!". :)))

Nem fogok sírva fakadni, hogy kivágtuk ezt az emeletes ágyat, pedig gyerekként szerettem...

A nap végén - egy perc hanyag gyaloglással - lesétáltam a partra egy jó kolbászért...

... és rájöttem, hogy tényleg mennyire szeretem én ezt a helyet. Nagy királyság lesz felújítani!

Jönnek majd a beszámolók! :)