2015. augusztus 7., péntek

Szaniter: soha a bóvlit! Köszi Bauhaus...

Van nekünk a Szöszi villában két nagyon hangulatos fürdőszobánk. Az egyikben végül - hosszas gondolkodás után - egy régi LADA varrógép állványa szolgáltatja a mosdópult alátámasztását. Ide az eredeti terveken egy antik komódot szántam, ezért jó sokáig nem vettem meg a mosdótálat, hiszen ki tudja, milyen magas szekrényt találok majd, süllyeszteni kell-e a szanitert, vagy lehet ráépített, stb…
Végül megláttam ezt a jópofa ötletet valahol, és azonnal loptam, ráadásul a családban volt is egy ilyen régi szerkezet, szóval erre még költeni se kellett.
Szóval az utolsó pillanatban állt össze a terv, nekem meg kellett egy mosdó azonnal. Elmentem a Bauhausba megnézni, mi kapható raktárról. Itt találtam egy "design mosdót" nagyon jó áron, úgy 15.000 Ft körül volt darabja. Jól nézett ki, szép fényes porcelán, nem találtam benne hibát, vettem is kettőt a két fürdőbe. Még viccelődtem is vele, hogy ezt a kategóriát eddig nem ismertem: "Made for Germany".
Hát nem kellett volna megvennem. És kötve hiszem, hogy a német sztenderdnek megfelelnének a darabok. Pont két hónapig volt szép a mosdónk. Tegnapra a túlfolyó alatt megjelent rajta egy repedés.
Na most mit csináljak… Még ha oda is megyek a Bauhausba, és kibalhézom, hogy kicseréljék, vagy visszaadják a pénzt, akkor se vagyok sehol. Ezt a mosdót valakinek le kell vennie, nekem fel kell vele autóznom Budapestre, kicseréltetni, visszahozni, a vizesnek visszarakni. Közben már az egész fel van szilózva a pultra, stb, stb… Mennyibe kerülhet kétszer kihívni a vizest? Meg az időm, az energiám? Az utazások? Egy Roca Diverta mosdó 46.000 Ft (ITT). Ez az egész balhé többe lenne nekem, ha meglépném a cserét, de most nem fogom.  Nem viszem vissza, nem hívom ki a vizest, mert már elfáradtam az építkezésben. Jövőre megveszem a márkás mosdót (ahogy a két WC-be is megvettem a Roca kézmosókat), ezt a mostani szart kivágom a francba, és megfogadom, hogy soha, de soha többet nem veszek ócska szanitert. Hiába szép, egyszerűen nem éri meg!
SHARE:

4 megjegyzés

  1. Szia Petra!

    Kivitelezőként láttam már sok mindent, segítettem is sokszor a tervezgetésben, anyag-, és márkaválasztásban.
    ...amit írtál tényleg bosszantó. Nem igazán arra gondolok, hogy aki olcsót vesz az számítson ilyen jelenségre, éppen ellenkezőleg.
    Régen a drága ugyanúgy drága volt, és az olcsó, sem sokkal olcsóbb, mint most, azonban volt mindennek egy elvárható minősége.
    Nagymamámnál az ötven éves, alacsony költségvetésből, leginkább "talált" dolgokból épített házban egyetlen repedés sem látható semelyik szaniteren. Pedig tényleg a legolcsóbb lett beépítve mindenből. Például a mellékhelyiség kis mosdójának túlfolyója eleve gyártási hibás, nem szimmetrikus, és az egész olyan, mintha kézzel simították volna el, viszont kitűnő állapotban van még most is. A fürdő mosdókagylója is már lepattant egy helyen (fogalmam sincs, hogy tudták lepattintani), de még most is fényes, repedésmentes mindenhol. Márkajelzése egyiknek sincs, így nem tudom mik lehetnek. Valószínű magyar mindkettő. Akkoriban nem nagyon volt divat az import cucc.

    Az egész mondanivalóm lényege: A mai profitorientált világban, már lassan ott tartunk, hogy, ha nem egy havi fizetésbe kerül egy szerencsétlen mosdó, akkor nem is érdemes foglalkozni vele, mert úgy kispórolják az alapanyagot, és a technológiát, hogy szinte szétmállik 2 év alatt. Felháborító! Emiatt persze a megrendelővel szemben szónoki magasságokba kell szállni, hogy "rátukmáljuk" azt, amit 2-3 év múlva velünk cseréltet le, ill. még majdnem mi vagyunk a hibásak, hisz mi raktuk oda, akkor mi felelünk érte. Persze nem az ő hibájuk... Kérdem én is: "Ki akar egy egész havi fizetésben kezet mosni?!"

    Na, kiduzzogtam magam! Köszönet az oldalért! Igényes, konstruktív, nyitott!

    Üdv: Petiapo

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. honnan van ez a padló? köszönöm

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írsz!

© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.