2016. február 29., hétfő

OTTHONTERÁPIA: GYEREKBIRODALOM



Nincs az otthonoknak még egy helyisége, ami annyira összetett és izgalmas volna, mint a gyerekszoba. Teljesen odavagyok érte, elsősorban azért, mert pont olyan, mint Hermione varázslatos táskája a Harry Potter utolsó részéből: bár kívülről nem látszik, de minden belefér. 

Egy gyerekszoba egyszerre nappalija, hálója és dolgozója lakóinak (miniatűr lakás a lakásban), párhuzamosan akár több kisember igényét is képes kielégíteni, és bármelyik pillanatban kész az átváltozásra. Ha a szükség úgy kívánja, szobából egykettőre várkastéllyá, dzsungellé, tengerré, lovas tanyává vagy űrbázissá lényegül.  Mert a gyerekszoba egy varázslatos, képzelet, játék és alkotás lakta hely, már ha minden jól működik. 

És nagyon fontos, hogy jól működjön, mert később az lesz életével elégedett, hivatásában elmélyült és boldog felnőtt, aki gyerekként játék közben képes volt teljesen átadni magát az őt körülvevő világnak. 


A gyerekszoba a polgárosodás vívmánya, elterjedése szorosan összefügg a gyermekkor elismerésével. Éppen ezért megléte vagy hiánya az anyagi jellemzőkön túl jelezheti a gyermekkor, a gyermekek igényeinek elismerési szintjét egy családon belül. 
Mindig nagyon elszomorodom, amikor olyan otthonokkal találkozom, ahol ugyan vannak használaton kívüli „lomos” szobák, külön gyerekszoba mégsem kerül kialakításra. Vagy ha igen, akkor esetleg egy icipici helyiségben, míg a szülői háló a lakás másik végében sokkal nagyobb teret birtokol. És mindig nagyon örülök, amikor azt látom, hogy külön gyerekszoba kialakítására ugyan nincs lehetőség, de a közös térben teljes jogúan megjelennek a gyerekdolgok is.

A gyerekszobák terjedésre hajlamos helyiségek: játékai, mozdítható berendezési tárgyai előszeretettel jelennek meg az otthon egyéb tereiben is. A gyerekholmik lakáson belüli térhódítása, illetve a gyerekszobában uralkodó rend jelzi a gyerekek családon belül betöltött szerepét. 

Ha a gyerekszobában elvágólagos rend uralkodik, és a kiszivárgó gyerekholmik gyorsan visszatoloncolásra kerülnek, akkor esélyes, hogy a szülői elvárások, igények túlzott érvényesítésének esete forog fenn. Míg amikor a gyerekholmi az egész otthont beteríti és a gyerekszobát is konstans csatatérré változtatja, valószínű, hogy a határkijelölés a család kis hercegével vagy hercegnőjével szemben nehezére esik a szülőknek. 

A gyerekszoba a gyerekek fejlődése miatt általában a leggyakrabban átalakuló helyisége egy otthonnak. 
Kezdetben a csecsemő optimális környezete maga az anya. Hiszen a felegyenesedett járás egyik evolúciós következményeként az embergyerek koraszülöttként jön világra. Elmondhatatlanul száműzöttek és kiszolgáltatottak vagyunk születésünkkor. Nem a forgókkal, csipogókkal és gyönyörű textilekkel felszerelt babágyra van szükségünk, hanem a túl korán elvesztett anyai közegre: az illatára, a szívhangjára és testmelegére. Minél többször és minél hosszabban.  


Később, amikor már képesek vagyunk fogni, nyúlni, kapcsolódni (vagyis a tárgyakon keresztül is felfedezni a világot és saját magunkat) fontossá válik a fizikai környezet is. De az anyai közelség igénye még jó darabig fontosabb, mint a saját szobáé. Játszani még kisgyermekkorban is a szülők közelében esik csak jól, és bizony éjszaka sem könnyű távol lenni a biztonságuktól. Éppen ezért nagy áldás, ha a nappaliban, vagy konyhában is lehet egy játszósarok, vagy ha a gyerekszoba maga kapcsolódik a nappalihoz.


Gyermekkorunkban jóval több időt töltünk a minket körülvevő tárgyak, dolgok társaságában, mint számunkra fontos személyekkel. A tárgyak nem csupán "ártalmatlan játékra" alkalmasak, alapfogalmainkat, alapélményeinket is tőlük szerezzük, mert a játék igen fontos tanulási folyamat.
Először a segítségükkel tanuljuk meg körülhatárolni saját testünket. Majd megtanuljuk, milyen a kemény, a puha, a hideg, a sima, a szúrós, a közeli, a távoli, a kicsi a nagy, a színes stb. Kisgyermekkorban identitásunk építésében is nélkülözhetetlenek, például a lányok a babázáson keresztül (is) építik női identitásukat és a hozzá tartozó szerepeket. Éppen ezért nagyon nem mindegy, milyen (játék)tárgyak vesznek körül bennünket. És ebben a szülőknek fontos kapuőri feladata van.


Manapság szinte minden gyerekszobát elborítanak a játékok. Ha a szoba közepére egy kupacba össze kellene hordani a gyerekszoba játékait, meglepődnénk, mennyi minden zsúfolódik ott. Pedig ahhoz, hogy a gyerekszoba varázslatos: képzelet, játék és alkotás lakta hellyé váljon, egyáltalán nincs szükség sok játékra. Épp ellenkezőleg: a játékszerek nagy száma ugyanis folytonos választási és váltáskényszer elé állítja a kis lakót, ami megakadályozza a hosszú, elmélyült játékfolyamat kialakulását, a flow megélését.
Mélyen egyetértek az Egyszerűbb gyerekkor című könyv szerzőjével, aki szerint, ha boldogabb, igazabb gyermekkort szeretnénk biztosítani gyermekeink számára, egyszerűsítsük le. Például felezzük meg a gyerekszoba játékmennyiségét. Majd ismételjük meg a felezést. Újra és újra.  Mentsük meg gyerekeinket a stimulatív játékoktól: vijjogásra és villogásra a túlingerelt világunkban egyáltalán nincs szükségük. Szabadítsuk meg őket a fejlesztő játékok hadától is, hiszen ezek inkább a mi szülői aggodalmunkról szólnak, az igazi játéknak nem lehet köze az előmeneteli lehetőségekhez.  Csomagoljuk el a túlságosan kidolgozott, csak rendeltetésszerűen használható játékokat is, mert megölik a kreativitást, hiszen nem hagynak lehetőséget arra, hogy a gyermeki képzelet átformálja őket. A sérült darabokat sincs miért tovább őrizgetni.
Maradjanak meg azok, amelyek bármivé képesek átváltozni egy játék során, amelyek nem korlátozzák gyermekünk kreativitását, a képzelet szárnyalását, nem szűkítik le játéklehetőségét. Nem állítják rá egy kizárólagos pályára, hanem engedik kipróbálni és megélni saját fantáziáját és belső tartalmait. Amelyek szabadon hagyják számára a teret és a terepet. 
Egy színes kendőkkel teli doboz például eljátszható történetek és megeleveníthető világok végtelenjét rejti magában. A kendőkből lehet sátrat építeni, vagy királyi/hercegnői palástokká, sőt láthatatlanná tevő köpennyé is válhatnak. Repülő szőnyegként mesés tájak felett repítik a rájuk ülőt, de ha a szükség úgy kívánja, egycsapásra óceánná alakulnak, a hetek óta hánykolódó tutajjal és azzal a bizonyos lakatlan szigettel a közepén...


Képek: itt itt ittittittitt

 


SHARE:

10 megjegyzés

  1. Kedves Csilla!

    Köszönöm ezt a kedves posztot, nagyon tanulságos volt, igaz én még nem a saját gyerekeimen "gyakorlok", csak nagynéni vagyok. Éppen ezért kérdeznék, mit értesz azon: " a túlságosan kidolgozott, csak rendeltetésszerűen használható játékok". Kérlek írj példát nekem. Lehet másnak egyértelmű csak nekem nem, melyikek azok:-) Amúgy pont így gondolom amiket írtál én is. Szorgalmazom is az ismerősi körömben, hogy a felesleges játékokat ajándékozzák inkább oda a rászoruló családoknak. Plusz jó lenne tudni, mit csináljon még az olyan szülő a "játékfelezésen kívül", akiknek már nincs is személyes tere a saját otthonában mert mindent beborít a gyerekek játéka a lakás minden utolsó pontján. Köszönöm a tanácsaidat és ötleteidet!

    Szép napot!
    Klára

    VálaszTörlés
  2. Kedves Klára,
    Először is rendszerezzenek. A rendszerezéssel és a rendrakással egyébként egy csomó mindenre megtanítjuk a gyerekeket: például a kategóriákba sorolásra, fontossági sorrend felállítására, értékelésre, leltározásra. Mintát adunk arról, mit kell tenni később az életben a felesleges dolgokkal, és hogy kell megbecsülni az igazán értékeseket. És nem csak tárgyi szinten, hanem a lelki életben is. Szintén fontos, hogy a gyerekek is megtanulják, hogy helye van a dolgoknak, a játékoknak szintúgy, mint ahogy később nekik is az életükben.
    A mindent beborító gyerekjátékok esetén egyébként én biztos afelé indítanék egy beszélgetést, hogy mi a helyzet a gyerekek körüli határokkal, keretekkel. Vajon azért boríthat be folyamatosan mindent a játékhalmuk, mert a gyerekek és velük való foglalkozás egyébként is elöntötték a családot, és a szülők mint férfi és nő, és mint egyének valahogy alárendelődtek és elfelejtődtek a gyerekekre való összpontosításban? Nem ismerem ugyan a párt, de talán hasznos lehet először elgondolkodni az otthoni kereteken és határokon.

    VálaszTörlés
  3. Hunya Csilla - Pszichológus2016. február 29. 17:34

    És majd' elfelejtettem: a "túlságosan kidolgozott, rendeltetésszerű játékok" alatt azokat értem, amelyek használati köre egyértelműen beazonosítható, és minden kis kidolgozott részletük ezt próbálja alátámasztani. Például egy műanyag marsjáró, ami ezt és ezt csinálja, ha megnyomják a gombjait, ritkán válik olyan kreatív és önkifejező játék alapjává, mint a poszt utolsó bekezdésébe utólagosan becsempészett kendők. De ez a titka a Lego és a Kapla sikerének is: nem hordozzák magukban a használati instrukciót (bár újabban a Lego hajlamos erre), hanem elegendő teret hagynak a gyerekeknek is a kibontakozásra. Minél kevésbé kidolgozott és meghatározott egy játék, annál többet tehet hozzá játék során a kisgyerek saját magából. A képzeletéből, kreativitásából. És minél több tere marad ezek használatára, annál jobban felfedezi saját magát, és belakja a körülötte lévő világot.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Csilla!

    Köszönöm a segítséget! Tényleg sokat segíthet egy otthonpszichológus, szép hivatás:-)Ez a poszt is sok embernek lesz segítség szerintem, mert nemcsak egy ilyen párt ismerek az ismeretségi körömben sem (bár ez nekik is jól jön). Az már külön gondolat hogy miért lehet ez általános probléma mostanság, de persze az ellenkező véglet sem jó. Az biztos, hogy én megszívlelem a fent leírtakat mikor majd gyerekünk lesz:-)

    Üdv, Klára

    VálaszTörlés
  5. Én el szoktam rakni pl. szekrény tetejére azokat a játékokat, amikhez nem nyúltak hozzá a gyerekek hetek óta. Így tettem el tél elején a favonat készletet sínekkel, mozdonyokkal együtt. Most amikor betegek voltak a gyerekek, és itthon volt a nagyobb is két hétig, elővettem. Felfedezték, és a 20 hónapos lányom, meg a 4,5 éves fiam másfél órát játszottak vele megállás nélkül, néma csendben, veszekedés nélkül. Mondanom sem kell, mekkora öröm volt ez számomra! Most a karácsonyra kapott parkolóházat készülök elrakni. Egyszerűen lecsengett. De hogy fognak neki örülni két hónap múlva!
    Más: nekem nem sikerült még megvalósítanom, hogy ne hordják tele a lakás minden egyes helyiségét játékokkal. Egész nap pakolok, és kiborító. Mit csinálok rosszul?

    Előre is köszönöm, Gabi

    VálaszTörlés
  6. Kedves Gabi,
    Semmit. Teljesen természetes, hogy telehordják a lakást játékokkal, a gyerekszobák tényleg terjedésre rendkívül hajlamos helyiségek. Főként, hogyha távolabb esnek az otthon közös tartózkodási helyeitől: a nappalitól, a konyhától. Ilyenkor praktikus lehet ezekben a helyiségekben is kialakítani egy-egy játékszigetet (elhelyezni egy polcot, vagy egy-két dobozt), ami sokat segíthet az elpakolásban. A nappali, a konyha, stb. közös családi territóriumok, ahogy a szülők dolgai helyet kapnak bennük, úgy van létjogosultsága ott megjelenni a gyerekdolgoknak is, hiszen tárgyak szintjén így teljes a családi közösség.
    A széthagyott tárgyak helyre pakolásának, a rendnek és rendetlenségnek a kérdése pedig egy külön nagy téma (felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt), terveim szerint hamarosan következik. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csilla!
      Köszönöm a választ! Nagyon várom! :-)))
      Üdv, Gabi

      Törlés
  7. Jaj, Csilla, ez egy tényleg nagyon hasznos poszt. Egyrészt sokmindent elmond, amit egy lakberendezőnek is érdemes megfontolni egy gyerekszoba megtervezése során, másrészt - a gyereknevelési tanácsok - tök jól elgondolkodtak két dologról: a saját személyiségem alakulásának egyes aspektusairól, és arról, hogy mivel segíthetek a gyerekeimnek, hogy kicsit könnyebben rendezzék soraikat felnőtt korukban. Talán Neked mondanom se kell, hogy nálunk a gyerekszoba kupi teljesen okés volt, és anyám néha erőt vett magán és elpakolt… Csak, hogy igazoljam a teóriát… :)

    VálaszTörlés
  8. és nem csak a fenti teóriát, hanem a rumliban megélt nagyobb kreativitásét is. Hiába na, valamit valamiért... :-) Bienvenida en casa!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon köszönöm ezt a posztot is. Ismét szuper, elgondolkodtató. Kétgyerekes anyaként különösen jó volt ezt a posztot olvasni. Teljesen más aspektusból látok most pár dolgot, olyanokat amelyek állandóan foglalkoztatnak a gyereknevelés kapcsán. Van, amit így, az otthonon keresztül a segítségeddel értek meg. :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írsz!

© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.