2018. február 21., szerda

Mit rakjunk a falra?

Mindig hirdetem, hogy a dekoráció - különösképpen a falra kerülő képek - tekintetében kicsit azért legyünk "sznobok". Ez persze nem azt jelenti, hogy Szinyei alá nem adhatjuk....
Véleményem szerint a dekoráció  ugyanis ugyanannyit képes rontani a szobán, mint amennyit javítani, ha nem jól választjuk ki. És persze egy-egy tárgy nem is önmagában érdekes, hanem a körülölötte lévőkkel együtt alkot értelmezhető kompozíciót. Mit értek ezalatt? Egy izgalmas tárgy, vagy jól megválasztott kép annyira fel tudja magasztosítani a környezetét, hogy simán megfér mellette több "kommerszebb" darab, sőt ezek a különleges tárgyak képesek újraértelmezni a sorozatgyártott bóvlikat...

Szeretnék mutatni egy gyors példát, hogy eloszlassam azokat a tévhiteket, hogy valami pálforduláson mentem át, és innentől csak designer darabokra hajtok, vagy ilyesmi....  Az alábbi lakás a mai ízléses közhelytár mintaképe.  Én sajnos már rosszul vagyok a látványtól - manapság minden önjelölt lakberendező ilyenekkel haknizza körbe a facebookot - rengeteg magyar példát tudnék hozni, de minek sértegessek bárkit is. Hoztam külföldről egyet...  Az alapdarabok nem rosszak: Ikea Besta tv bútor (egyik kedvencem), Ikea Vittsjö szekrény (imádom), Eames szék replica (halálosan unom már, de amúgy nyilván nagyon jó darab), mellette egy Martini side table (zseniális, itthon nem annyira elterjedt, az USA-ban viszont eléggé), valami szürke kanapé (jó választás, mindig az alapdarabok visszafogott színválasztására buzdítok mindenkit), kamu szőnyeg, egyen márványlapos asztal (Vivre, IDdesign, stb... helyek állandóan változó kínálatában). Ez tulajdonképpen az internetről három kattintással összeguberálható alap bútorozás. Rossz? Nem! (Én mondjuk a széket és a szőnyeget semmilyen körülmények között nem választanám be, pont azért, mert a sok használat miatt elkommercializálódott - ha van ilyen szó...).
Alap felállásnak nem lenne rossz. Akkor mi a baj? A lakást tervező személy (vagy az otthon tulajdonosa) egyáltalán nem fektet energiát abba, hogy legalább a dekorációval személyre szabja a lakást... Bement az Ikeába, megvett egy csomó keretet, és egyszerű, fantáziátlan printekkel megtöltötte. A tárgyak sem személyesek, ha tippelnem kell, akkor egy nagybevásárlás alkalmával összegubizta őket a H and M Home és Zara home kínálatából. Ízléses az otthon? Tulajdonképpen igen. Nincs benne semmi ronda. Csak éppen az a bajom vele, hogy - ha nem lenne benne az egy-két replica - simán azt hinném, hogy Ikea katalógusból vágták ki.

Hoztam egy másik képet, ami nagyon jól megmutatja, hogy miről beszélek, amikor az egyedi tárgyak erejét méltatom. Ez is tele van közhelyekkel, replikákkal, mégis sokkal izgalmasabb... Itt is van Ikea asztal (szerintem csak a láb az, az asztallap valami más...), kamu Eames szék, kamu Gino Sarfatti csillár... Vagy eredeti? Egy műértő akár összespórolja, ha nincs feleslegesen kiadandó pénze, szóval a fene se tudja, de nem is számít... Csak azt akarom mutanti, hogy ugyanazok a közhelyes dolgok mennyire másképpen jönnek ki, ha megfelelő körítést adunk nekik. Egy eredeti barokk tükör, egy fa létra, a háttérben megbúvó nádazott szék, a - szintén nem hű, de egyedi, viszont - szép, kopott perzsa, és ami még nagyon lényeges: az eredeti fa hajópadló (ez egy olcsó verzió, fenyő, és nem a drága tölgy svédpadló!) együtt életet lehelnek a térbe. Pedig a képek itt is elég kommerszek, de van létjogosultságuk: letisztultságukkal ellenpontozzák a barokk tükröt. Valahogy az az érzésem, hogy a képek teremtenek hidat a cirádás aranykeretes tükör és a csillár között.

Látjátok? Nem is az számít, hogy mi van a falon, hanem az összhatás. Hogy a tárgyak együtt mit adnak ki. Emiatt nem lehet általánosságban azt mondani, hogy - például - egy olcsó print ne volna jó választás, hiszen minden csak a kompozíción múlik.

Én is szeretem variálni az olcsó printeket, a külföldről beszerzett ilyen-olyan posztereket (amelyekhez személyes kötődésem van), és a különdleges festményeket. Ezek a festményeink igazából azt a szerepet töltik be, mint a fennti fotón látható barokk tükör.

Hogy mennyire nem rossz választás egy nagy szerelmet megvenni akár drágábban is, azt a néger kisfiús festményünk prezentálja. Még édesapám vette Tornay Gyula festményét, amibe én rögtön beleszerettem, így amikor külön költöztem, elkunyiztam... Azóta jön velünk mindenhova, és mindig fontos helyen jelenik meg.  Azt gondolom, hogy az egyszerű klisékkel berendezett hálószobánkat ő menti meg a kommerszségtől.

Az étkező asztal fölé id. Keleti Jenő festményét vettem meg. Mielőtt rábukkantam, nem ismertem a festőt, de azóta igazán megszerettem. Remek retro enteriőrfestményei vannak, most is eladó több, rá tudtok keresni. A nagy méretű kép 85.000 Ft volt, ezt nem mondanám soknak. Színeiben remekül passzol hozzánk, témájában viszont nem igazán "erdei lakos". Én szeretem a hangulatát, de azt hiszem, ez lesz az a darab, amelyik átkerül majd valamelyik - neki való - belvárosi lakásunkba, amikor megtalálom a hozzánk passzoló tökéleteset. Ez persze eltarthat akár több évig is... Mert a tökéletes darabok hosszú évek gyűjtésével kerülhetnek hozzánk. 

(A nyitó képen szereplő sárga pulcsis női portré egy véletlen találkozásból került a városligeti házunkba Amikor még a Falk Miksa utcában laktunk, ahogy hazafele bandukoltam a közértből - hónom alatt egy káposztával - megláttam egy éppen futó aukciót az azóta sajnos bezárt Biksady galériában. Az ablakból jól látszott, hogy éppen ezt a festményt hozták ki. Bementem, és szerencsémre senki nem vitte el. Ekkor felhívtam Danit, hogy azonnal jöjjön le, és nézze meg, mert teljesen beleszerettem, és mennyire csúcs lesz az új házunkba, amit akkor már kibéreltünk, csak még nem költöztünk be. Az aukciók végén lehetőség van az el nem kelt tárgyak visszahívására, így lett a miénk kikiáltási áron a sárga pulcsis nő.)


A házunk - de főleg a nappali-konyha-étkező - állandóan változik, ráadásul - ahogy mondtam - a tökéletes darabok felkutatása évekbe telhet. Az éppen aktuális lelki állapotunktól függően persze ezek az adott pillanatban tökéletesnek tűnő cuccok is egyszer csak értelmüket veszíthetik. Ilyen ez... Ezért jó játszani a falakkal/dekorációkkal és ezért nincs soha kész egy lakberendezésre fogékony ember otthona... 

Tegnap például posztert nyomtattam a kiadásra készült lakásunkba, és úgy gondoltam egyúttal a minap Karáról készült - nekem nagyon tetsző - fotót is kinyomtattatom, végülis csak 2000 Ft darabja, és egy darabig szívesen nézegetem a házban is. Feltettem a falra az "igazit", míg megtalálom a falra való igazit... :)

Ez a fotó a koszos-vizes lovamról...

 ... aki most bekerült a nappaliba. A könyvespolcok is jönnek-mennek, keresik a helyüket, ez most éppen itt landolt... :)

Ezt pedig a lakásba választottam poszternek, a fotót a neten találtam. Nem tudom átjön-e, de marha jól néz ki a szabadság szobor, olyan, mintha izzana...

Btw - ha posztert szeretnétek nyomtatni, a legeslegjobb szívvel ajánlom NETPRINTER szolgáltatásait. Csodás minőségben nyomtattak, pár óra múlva már érkezett is az sms, hogy mehetek átvenni a képeket. Már annyi sz.rt végigjártam, hogy üdítő volt megtalálni ezt a profi csapatot...

Szóval itt a végén annyiban összegezném a mondandómat, hogy fordítsatok kellő figyelmet a dekorra is, mert hiába végeztetek jó munkát az otthonotok berendezésével, ha ez nem működik, akkor - a látvány szempontjából - fene megette az egészet. :) És a jó dekor nem egyenlő a drága dekorral! Fontos, hogy megjelenjenek az otthonunkban személyes elemek, de én például a futszalagos "gagyitól" se rettegek, sőt... Ezek a darabok lehetőséget adnak egy kis játékra! A lényeg, hogy igyekszem jól kombinálni őket, hogy elkeüljem a közhelyességet.

Két példa kép: itt és itt a többi saját.
SHARE:

5 megjegyzés

  1. Bólogatás közben hozzátenném, hogy ajánlom még 10-50 000 Ft-os büdzsénél a különböző sorszámozott sokszorosított grafikákat, rézkarcokat, fametszeteket. Felbukkanhatnak esetleg sorszám nélküli próbanyomások is, amik értelemszerűen nem érnek sokat, de lehetnek jól sikerültek, nekem így lett szép Kádár Györgyöm az első albérletemben Ikea poszter helyett. Ha kicsit többet tud rászánni az ember, akkor pedig összekapcsolhatja némi szociális felelősségvállalással és műpártolással a lakberendezést, és vásárolhat fiatal képzőművészektől, pl. az FKSÉ-nek szoktak lenni támogatói vásárai.

    VálaszTörlés
  2. Szia!Teljesen igazat adok.Amikor megláttam a kb 45-ik full ugyanolyan butorokkal és kiegészitőkkel berendezett lakást, a neten, instán, stb, sírva fakadtam.Így lesz a jóból unalmas.Én már évek óta alakitgatom a lakást, mert amig nincs meg amiről azt érzem h.oda való, addig inkább nem lesz ott semmi.De h. uncsi tucat lakás, szoba legyen, azt nem akarom. Trixa

    VálaszTörlés
  3. Van igazságod, de.. Ha a magyar lakások 1%-a így lenne berendezve, már összetenném a két kezem ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, azért egy kommerszen ízléses lakást se olyan könnyű összehozni. mert azért ebben a műfajban is benne van az anyagok rendes találkoztatása, a színek / formák jó kiválasztása... Az is művészet.

      Törlés

Köszönöm, hogy írsz!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.