2018. december 14., péntek

Raklap karácsonyfa a természetesség jegyében


Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nagyon nem tudok ráhangolódni a karácsonyra idén. Talán az időjárás teszi, hiszen még mindig képes vagyok pulóverben tevékenykedni a kertben, talán az egyéb elfoglaltságaim, mindenesetre vasárnap még a második gyertyát is elfelejtettük meggyújtani az adventi koszorúnkon. Miután a gyerekek felhívták a figyelmemet a mulasztásra, egészen elszégelltem magam. Elvégre én vagyok az Asszony a háznál (még ha a férjem jobban is főz, én meg fúrni-faragni szeretek jobban), akinek hagyományos feladata az otthon melegének ápolása. Ráadásul szakmabeliként nagyon durva mulasztásnak tekintem, hogy a karácsonyi dekor még mindig a fiók mélyén lapul. Úgy döntöttem, ma mindent jóvá teszek, és meglepem a gyerekeket, mire hazajönnek, igazi "jingle bells" fíling fogadja őket. 

Ti, akik régóta olvassátok a blogot, ismertek már annyira, hogy nem szeretem elaprózni a dolgot: ha karácsonyi hangulat, hát szóljon nagyot! :) A látványosság mellett szempont volt még a fenntarthatóság... Nem bírom nézni a boltokat elárasztó sok sz.rt, nem vagyok hajlandó a kínai gyerekek véres verítékével legyártott huszonhetedik porcelán szarvasfejet megvásárolni, hogy aztán a földet elárasztó szeméthegy tetején landoljon pár év múlva, amikor a beton hóember jön divatba... Lehet, hogy a raklap cuccok már a könyökötökön jönnek ki, de az a helyzet, hogy nekem éppen szükségem volt plusz kettő darabra a szénabáláim alá, így jött az ötlet, hogy ezzel kezdjek valamit, hiszen az újonnan beszerzett, két tiszta raklap "rendes" használatbavételig remek dekorációként funkcionálhat. Amúgy az is eszembe jutott, hogy ha valakinek nagyon pici a lakása, vagy elutazik az ünnepekre, akkor egy raklapra felfestett karácsonyfa az eredetit is kiválthatja. Belevágtam hát... 

Elmentem a festékboltba, és beszereztem egy doboz vizes bázisú Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket csodaszép krém színben. Ez egy kicsit szürkés beütésű, nem negédes vaníliás, szóval éppen az, amire vágytam... Aztán arra is gondoltam, hogy természetközeliség ide, vagy oda, a karácsonynak mégiscsak része a csillogás, leemeltem hát a polcról egy doboz Poli-Farbe Platinum Decor metáleffekt festéket is arany színben. Szerencsém volt, mert a festékboltban eladtak nekem két szép raklapot is (szabadkoztak, hogy náluk 2.500 Ft darabja, de nekem jól jött, hogy nem kell külön köröket futnom, úgy éreztem, időben és benzinben is bőven megéri...).
Szépen kefével letisztogattam a raklapokat. Úgy döntöttem, nem csiszolom meg, mert akkor elvész a szép, enyhén szürkés patinája, meg amúgy is... Lusta vagyok... 

Letettem a raklapokat egymás mellé a földre, és kijelöltem a felfesteni kívánt minta határait. Először maszkoló (tesa) szalaggal gondoltam megoldani, de az összes itthon lévő tekercs tönkrement (össze-vissza szakadt, ahogy le akartam hámozni), így jó pár "bé" betűs szó dünnyögése után kreatívan madzaggal jelöltem ki a háromszög formát.

Aztán ki is festettem. Direkt nem figyeltem az egyenletességre, hogy rusztikus hatást keltsen az egész. De így gyorsabb is... :)
Aztán néztem-néztem, és úgy éreztem, kell majd még valami a tetejére. Pl. egy csillag. Monduk faágakból. Nem volt nehéz dolgom: egy erdőben lakunk, csak a kapun kellett kilépnem, hogy összeszedjek egy-két leesett akác ágat.  Amúgy először marha nagy csillagot raktam össze, tök bénán nézett ki, szóval szólok, hogy kb. 30 cm-es ágakkal lesz arányos a csúcsdísz a két raklap méretű fához. Először két háromszöget spárgáztam össze, aztán ezeket egymáshoz erősítettem. 

Ezek még a marha nagy háromszögek... Nem tudom, miért nem vettem észre már mindjárt az elsőnél, hogy gáz lesz... :)

Na, de itt már letörögettem az ágakat kisebbre. Közben a krém színű zománcfesték is nagyjából megszáradt. Na nem teljesen, de annyira igen, hogy rádolgozzak az arannyal. Egyébként ezért is szeretem a vizes bázisú festéket... Nem büdös (lakásban is simán festegethetsz vele), gyorsan szárad, az ecsetet is simán kimosod vízzel és legfőképpen természetbarát. 

Fogtam egy szivacsot, és finoman rámentem a metáleffekttel. Megpróbáltam lefotózni nektek, hogy mennyire menő lett, de pont nem látszik semmi... Pedig élőben zseniális. Diszkrét, mégis aranyosan csillog. Annyira lelkes lettem, hogy kicsit még a dávid csillagra is rákentem a szivaccsal. 

Amikor mindennel elkészültem, bevittem a két festett raklapot a nappaliba, festet felülettel a földre raktam őket egymás mellé (ott, ahova szántam őket, hogy ne kelljen cipelnem, mert együtt már nem egy emberes meló lenne), és két deszka darabbal összerögzítettem őket. A képen - még szabadon - látható deszka darabokat hátul-belül felcsavaroztam. 

Ezek után az egészet felállítottam, jól a falhoz toltam, és egy fém L profillal a falhoz rögzítettem. Igen, befúrtam egy tiplit a falba, de én ebből nem szoktam problémát csinálni. Vagy ráakasztok majd valamit, vagy egy fehér matricával leragasztom a tiplit a következő használatig. Ha pedig végleg nem kell, akkor eltávolítom, egy kis gipszet teszek a lyukba, és ujjal elmaszatolok rajta egy kis falfestéket. Nem nagy ügy... 

És ilyen lett egészben:

Nekem minimálban is nagyon bejött a design, de a gyerekek kedvéért raktam rá díszeket is. Előkaptam a dobozunkat, és az összes natúr-arany darabot kihalásztam belőle, majd egyenletesen eloszlattam a "fán". A rögzítéshez a szerencsésebbek már használhatnak rajzszöget, nekem sajnos, nem volt itthon, így kis csavarokat fúrtam be, és arra akasztottam a díszeket.

És íme megint teljes pompájában. Egyszerűen imádom... 
De van egy tanulsága is a mai napnak... A felütésben arra panaszkodtam, hogy idén nem érzem ezt a karácsony dolgot... És tudjátok mi történt? A készülődés - amit először egyfajta kényszerként éltem meg - meghozta a hangulatomat. Ráadásul az egész nem volt több, mint három óra, amiben egy kis kávészünet is benne foglaltatott! Szóval, ha ti is hasonlóan éreztek, akkor vegyétek a fáradtságot, készítsetek valami szépet, dekorláljatok, süssetek mézeskalácsot, vagy csináljatok bármit habitusotokhoz mérten, és maga a tevékenység fogja meghozni a várakozást. Komolyan mondom, próbáljátok ki! 
SHARE:

2018. szeptember 10., hétfő

A világ szép - hihetetlen hétvégi történet


Annyira boldog vagyok, hogy ezt a posztot a szeretett, megszokott gépemmel tudom most megírni Nektek! Pedig lassan csiszolódtunk össze, a MacBook, meg én, de mára már szinte családtaggá vált. Még soha nem hagyott cserben engem (leszámítva egy esetet, amikor saját hülyeségem miatt minden tárhely megtelt...), pedig adok neki rendesen! De bele is csapok a történetbe, amit itt a blogon is szeretnék megosztani Veletek, hogy ne tűnjön el facebook posztok milliói között ez a hétvégi csoda.

Péntek délelőtt egy ismerősnek segítettem lakásának nehézségein túljutni a Kodály körönd mellett, aminek végeztével beültem egy isteni kávéra és sütire a környék bájos kis kávéházába a Matinée-ba. Elvarázsolt kis sziget ez a belvárosban, mintha egy kis mesébe csöppennél, csupa kedves emberrel és vendéggel, bennsőséges-barátságos hangulattal. Magam is úgy elvarázsolódtam, hogy fizetés végeztével szépen ottfelejtettem a gépemet - a milánói isaloni kiállításról hozott designer nejlontáskában - az ablakban elhelyezett pad mellett. A kávézóból kocsiba ültem, hazajöttem, tettem-vettem, elmentem-visszajöttem, lényeg a lényeg, hogy késő este volt már, mire rájöttem, hogy a gépem nincs otthon, se a kocsiban, és beugrott, hogy pontosan hol felejtettem.

Amikor elkeseredettem meséltem Daninak, hogy mi történt, rájött, hogy a kávézót véletlenül pont kedves ismerősök üzemeltetik, és azon nyomban rájuk is írtunk, hogy nem találták-e meg a gépet. Biztosítottak minket, hogy rengeteg telefon, tablet felejtődött már náluk, és mindig, minden ott volt, ahol hagyták, biztosan megtalálják nyitáskor a gépemet is. Nagyon bizakodtam, mert a hely valóban olyan csaldáias, hogy nehéz elképzelni, bárki is elvinne onnan bármit. Reggel sajnos kiderült, hogy a gépem nincs sehol... Gondolkodtam, hogy talán nem is ott hagytam - elég szétszórt vagyok, az az igazság, csoda, hogy még soha nem veszett el telefonom/laptopom - de miután a gépet utoljára ekkor fogtam a kezemben, biztos voltam a dolgomban. Először pityeredtem el - mert bár nagyon sok nekem fontos dokumentumot/képet mentettem el külső vinyóra, google drive-ra és az iCloudba, a nyár eseményeit még nem, plusz átfutott rajtam, hogy újra gépet venni, és minden nekem szükséges programot felrakni felér egy rémálommal...  Szar ügy, na....

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy levelet kéne írnom annak, aki elvitte a gépet. A Matinée egy olyan hely, hogy ösztönösen érzed, ide csak jóérzésű ember térhet be. Arra gondoltam, hogy "alkalom szüli a tolvajt", és tulajdonképpen az én saram az egész, hiszen én teremtettem olyan helyzetet, hogy egy valószínűleg alapjaiban tisztességes embert kísértésbe hoztam. Készítettem hozzá egy hangzatos "képi anyagot" is, hogy hátha így többen megosztják. Úgy éreztem, nincs más esélyem, mint az illető jóindulata és lelkiismerete.


"Kedves Ismeretlen!

Tegnap délben - munkából jövet - betértem a Matiné kávéházba (Benczúr utca 2.) egy jó lattére. MacBook laptomomat (amiben életem elmúlt öt évét mentettem el magánéletestől, munkástól) letettem magam mellé. Amikor a pulthoz mentem fizetni, ott felejtettem a gépet az ablaknál, és ezt csak este vettem észre, amikor hazaértem, és a gépet nem találtam az autómban. Véletlen, hogy a kávézó tulajdonosai kedves ismerősök, még az éjjel beszéltem velük, de nyitáskor nem találták meg a gépemet ők sem.

Feltételezem, hogy elvitted.

Őszintén mondom, hogy megértem, hogy kísértésbe estél. Tisztességes embernek tartom magam, de még velem is előfordult. Általánosban hazavittem a barátnőm illatos radírját, tinédzser koromban két melltartót csúsztattam a táskámba a Skála Metróban. Elkaptak. Tegnap, mielőtt a gépemet elvesztettem, 25.000 Ft vettem át számla nélkül. Mindnyájan hibázunk.

Azt gondolom, hogy makulátlannak lenni egyszerűbb út, mint tévedni, és beismerni a tévedésünket. Én nagyobb jellemnek tartom azt, aki nem elhessegeti a lelkiismeret hangját, hanem szembe néz vele, és képes azt mondani: tévedtem, ez nem volt helyes. Semmilyen haragot nem érzek, csak nagyon bánkódom, mert rengeteg családi kép, számomra fontos (másnak értéktelen) dokumentum vész el ezzel a géppel. Nagyra tartalak, ha képes vagy felülkerekedni önmagadon, felkeresel, és átadod nekem a gépemet. Biztos vagyok benne, hogy nyomós okod volt magaddal vinni.

Arra gondoltam, hogy miután Neked laptop kell, nekem meg ez a gép, mi lenne ha segítenénk egymáson? Én hozzájárulnék 200.000 Ft-tal leedő gépedhez, cserébe az enyémért... Az már úgyis lassú, alig használható és negyed annyit se ér. Teljesen őszintén megköszönném Neked!

Kérlek, keress meg a +36305806329 telefonszámon, vagy itt a messengeren, vagy a nikoletti.petra@gmail.com e-mail címen. Maximálisan diszkrét leszek.

Köszönöm!

Petra Nikoletti

Mindenkit kérek, ossza meg annyi helyen, ahol csak tudja, remélem, eljut az illetékeshez is! Köszönöm!!!"


Feltettem a privát oldalamra, megosztottam itt, a Térkultúrán, és vártam, hátha... De ami történt, az minden várakozásomat felülmúlta! Egy nap alatt több, mint 3400 ember megosztotta a levelemet! Ez rengeteg! Biztos közületek is nagyon sokan, és el nem tudom mondani, milyen jól esik ez nekem, nagyon köszönöm!!! Tesóm este felment a várba a borfesztiválra, és mesélte, hogy nem találkozott olyan ismerőssel, és annak az ismerőseivel, aki ne tudott volna a laptopomról... Micsoda hülyeség, hiszen nem is egy nagy sztori, mindennap elvesznek laptopok, szinte szégyellem, hogy ennyi ember éppen az enyémmel foglalkozott ennyit.

Már önmagában ez a rengeteg megosztás nagyon megmelengette a szívemet, de ami még inkább, hogy nem volt hiábavaló az emberekbe vetett hitem: vasárnap reggel érkezett a hír a Matinée-ből, hogy egy vendég visszavitte a laptopomat a kávézóba, és a legőszintébben elnézést kér, rengeteg zacskóval ment be, hozzáfogta az enyémet és csak otthon vette észre, mi történt. Természetesen nem kért érte pénzt, és a kilétét se tudom.

NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!

És hogy mit mondott nekem ez a hétvége (azon kívül, hogy minden héten mentsek, és vigyázzak jobban a gépemre... :D)?

Hogy iszonyúan ki vagyunk éhezve a jó szóra... Az emberek jelentős részében olyan mértékű frusztráció halmozódott fel , hogy mások legkisebb hibájára is ugranak, mint eb a koncra, így vezetve le a feszültséget. A 3400 megosztás bizonyítja, hogy mennyire elegünk van már az örökös gyűlölködésből, és mennyire vágyunk az emberi szóra. Mindenkinek azt javaslom, mielőtt lebuziköcsögözi a másikat, mert mondjuk elvitte az őrizetlenül hagyott laptopját, kicsit nézzen már magába, nem fordult-e már elő vele is olyan, hogy "talált tárgyként" kezelt valamit... Ne adj isten ne lopott volna el valamikor valamit, mint például én.
SHARE:

2018. július 23., hétfő

Nyaraló terasz - projekt indul!


Megmondom őszintén, fogalmam sincs... :) Az a helyzet, hogy miután fel kell számolnunk a városligeti bérelt házunkat (a facebookon megírtam, hogy eladták), minden darab adott: kerti bútorok, raklap kanapé, lámpák, szőnyegek, függönyök, paraszt tálaló, stb...  Kicsit kaotikusnak látom a helyzetet, mert ami passzolt egy XX. század eleji eklektikus villához, az nem biztos, hogy Balaton-felvidék kompatibilis, vagy ha az is, nem biztos, hogy éppen olyat választanék ma. 
De meglátjuk, mert onnan szép nyerni, amikor mindent hozott anyagból kell megoldani. És én az ilyen kihívásokat szeretem a legjobban... :)

Így álltunk, mielőtt nyaralni indultunk:

Nézegettem pár dolgot, amit tetszik... Pl. biztosan lesz függyönyünk, ami már praktikussági okokból is szükséges lesz, kettő után ugyanis oldalról kapok majd naptámadást.
 Szeretnék valami laza pihenős részt. Szerintem a kőfal tövébe elhelyezem a raklap kanapét.

Vonz egy ilyen toszkán hangulat, de sajnos semmi esélyem kialakítani.... Majd lesz sok növény, azzal próbálok meg ügyeskedni....

És akkor nézzük, miből főzünk. A helyzet azért korán sem tragukus, nem szeretnék panaszkodni... :) Van egy kovácsoltvas kertibútor szettünk, ami minimum 25 éve már a családomé, és hordozom magammal mindenhova. Ennek mondjuk van egy erős toszkán feelingje.

Aztán adottak a lounge egyes darabjai, a raklap bútor, szőnyeg (mondjuk az meglehetősen viseletes...), a kis fotel és egy csomó függöny:

És van egy kedvenc régi fenyő tálalóm, ami még Dani háztartásából került hozzánk, és pont romantikus volna egy fedett teraszon (fotó: Gosztom Gergő):

Ezek a tárgyak kerülnek majd a fehérre lazúrozott szaletli alá. Most még nem látom a végét, de ez soha nem volt probléma. Nemsokára fotókkal jövök... :) Állítólag már majdnem kész a nyaraló, én mondjuk még nem láttam, mert csak tegnap este értünk vissza Olaszországból. Minden évre csinálok magamnak valami programot, juhúúúú!!!

Fotók: itt, itt, itt és itt
SHARE:

2018. június 1., péntek

Fürdőszobák Ausztráliából: Decus Interiors

Általában azt szoktam mondani, hogy egy családiház esetében jó, ha úgy tervezik az enteriőrt, hogy annak egyes helyiségei valamilyen kontextusban állnak, azaz az egyes szobákról készült fotók alapján meg lehet mondani, hogy ugyanarról az otthonról van szó. 

Ennek a tézisnek teljesen ellentmond a Decus Interiors Wollahra háza, amelynek most csak a fürdőszobáit hoztam el... :)

Ahágy fürdőszoba, annyiféle burkolat, talán csak a természetes kő használata és a letisztultság teremt némi hidat közöttük. Mégis azt mondom, hogy nagyon működnek egy házan is... 


Forrás: estliving
SHARE:

2018. április 11., szerda

Színergia: a Poli-Farbe lakberendezési magazinja

Kicsit eltűntem így húsvét táján, de igazság szerint a jó idő eltolta az érdeklődésemet a kültéri tevékenységek irányába... :) 
Na, de visszatértem a lakberendezők sorába, és tegnap mindjárt egy nagyon klassz találkozóval kezdtem. Mint a Glamour Woment of The Year - Év lakberendezője kategóriájának idei nyertese, velem készített interjút a Poli-Farbe lakberendezési magazinja... Tudni kell, hogy amióta a cég támogatja a Glamour WOTY kezdeményezését - mintegy három éve - azóta létezik az "Év lakberendezője" cím, amiért a szakma nem lehet elég hálás. Én azt gondolom, ennek a kategóriának azért van nagy jelentősége, mert eljuttatja a lakberendezés iránt amúgy nem különösebben fogékony nagyközönséghez is a tervékenységünket, és szép lassan bekúszhat a tudatokba, hogy ez egy ugyanolyan "mindennapi" szakma, mit a vízszerelő, vagy a kőműves (vagy az énekes és a színésznő.... - hahaha, nincs is ezeknél hétköznapibb szakma...). Szóval figyelmeztet rá, hogy létezünk, és ha "helyzet van", építkezés, lakásfelújítás, akkor elő tudják hívni a szakmát a tudatalattijukból, hogy segítséget kérjenek. 
A cikk szerintem nagyon klassz lett (egy jó ráncos fotóval...:)), de igazából az egész magazint szeretném nektek promótálni. Iszonyú jó minőségű, mind tartalmilag, mind anyagát tekintve. Tök jó tapicskolni, fogdosni.


Rengeteg valóban hasznos tanácsot ad, konkrét színárnyalatokat ajánl, de persze nem csak festésről van szó benne. Egy csodálatos dél-afrikai otthont is bemutatnak, található benne "mit-honnan" ajánló, technikai megoldások ismertetése, és Zai Viki kolléganőm is segít a bizonytalankodóknak.
A Színergia magazin a Poli-Farbe partnereinél megtalálható, ingyenesen hazavihető. Érdemes benézni a festékboltokba, és elhappolni egyet...

SHARE:

2018. március 30., péntek

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Remélem békésen, családi-baráti körben ünnepelve tudjátok tölteni ezt a pár napot... Léna lányom tavalyi bölcsessége hozzon derűt a napotokba... 
Léna (8): - Mama, én úgy utálom, hogy összelocsolnak mindenféle parfümmel.
Én: - Ugyan már, Léna, ne legyél ilyen kényes. A húsvét a büdös fejekről szól!
Léna: - Nem, mama, a húsvét Jézus feltámadásáról szól!
(A gyerekek mindig mindent jobban tudnak...)

SHARE:

2018. március 28., szerda

Mai vivre kedvencek

Bevallom őszintén, nem annyira mazsolázok újabban a Vivre kínálatból. Vettem anno két komódot egy vagyonért - valóban saját hibám... - nem néztem meg őket a visszaküldési időn belül, mindkettő pocsék állapotban volt (levált furnér, vetemedett fiókok), de már nem volt mit tenni... De mások is panaszkodtak már nagyon csúnya kárpitos bútorra, szóval jobb óvatosnak lenni. Az is igaz viszont, hogy vettem itt klassz dolgokat is, amiket azóta is nagyon szeretek.  
Szóval felemás tapasztalataim ellenére időnként felnézek az oldalra, hátha szembe jön valami ellenállhatatlan... Most több olyat is találtam, amelyeket szívesen hazavinnék, csak sajnos nincs rá szükségem... Összeszedtem őket.  

Kezdeném mindjárt ezzel a klassz nádazott karosszékkel (ITT) - 41.880 Ft/db

Aztán van itt egy másik nádas - ezúttal - fotel, amely a népszerű MCM bőr szőttes székekre hajaz (ITT) - 80.730 Ft

Na, és ez a  szék! (ITT)! - 79.800 Ft

De nézzünk asztalokat is... Ez a dohányzóasztal a szívem csücske... (ITT) - 56.640 Ft
Aztán van itt egy másik nagyon édes (ITT) - 34.980 Ft

Ezzel a függőággyal meg már hosszú ideje szemezek, ráadásul ennek tényleg nagyon jó ára van! (ITT) - 11.580 Ft
De szuper-menő ez a natúr napernyő is (ITT)! - 62.080 Ft. 


És végül jöjjön pár díszpárna a javából...

Okker sárga - fekete mintás natúr párna (ITT) - 5.060 Ft

Üde rózsaszín nyárra (ITT) - 6.920 Ft

Cuki bojtos (ITT) - 7.540 Ft

És végül még egy geometrikus mintás darab (ITT) - 5.060 Ft
Most ezeket szúrtam ki, mint klassz cuccokat... Biztos van még több, de véges a kapacitásom, egy idő után nagyon meg tudom unni a bóvliban való kincskeresést. Tudom, ezek nem a legjobbárasított termékek, de ezúttal nem az ár-értékben vonzó ajánlatot kerestem (bár különlegességükhöz viszonyítva nem tűnnek nagyon drágának), hanem azokat a darabokat, amelyeket akár magamnak is megvennék. 

Remélem lesz, akinél otthonra találnak! 

SHARE:

2018. március 27., kedd

Itt a retro drótképünk!

Meglátni és megszeretni, így jártam ezekkel a vasból hajlított, retro falidíszekkel, amikor a Fabrika kitette a facebook oldalára. Nagy szerencsém volt, hogy azonnal lestoppoltam, mert pár perccel utána már őrület alakult ki a kommenteknél, mindenki a képeket akarta. A két mókás figura eredeti helyét vagy egy strand épületén, vagy egy klasszik retro, vörösköves déli parti balatoni nyaralón tudom elképzelni... De eredetét és készítőjét sajnos homály fedi - ha valakinek lenne emléke, vagy információja, kérem, ne tartsa magában! 
Ösztönös és pillanatnyi döntés volt a beszerzés, még át kellett gondolnom, hol lesz a helyük. Első körben - méretükből fakadóan - éppen a tv falunk üres részére gondoltam tenni őket a "dreams don't work unless you do" print helyére, és csak utólag konstatáltam, hogy tartalmilag is milyen klasszul bepasszol a jellemzően figurális gyűjteménybe. 
Régen mindig olyan szükséges rossznak tűnt nekem a tv és környéke (kivágnám a fenébe, ha Dani nem akarna rajta sport közvetítéseket nézni), most viszont valahogy nagyon megszerettem a lakásnak ezt a szegletét is. Még a tv fekete pacáját is a kompozíció nyugodt részeként tudom értelmezni, amely hozzáad és nem elvesz a végeredményből. Ez az érzés adja nekem a jól végzett munka örömét, ezt gondolom a szakmám legszebb részének: amikor valamilyen hátrányos szituációból kifejezetten előnyös helyzetet kerekítek.
Tavaly nyáron költöztünk be, amit tudtam, ami passzolt, hoztam magunkkal, amit gyorsan lehetett, beszereztem, mert én már azt szeretem, ha a nulladik perctől mutatós és nem félkész házban létezünk. De egy lakásból/házból akkor lesz otthon, a minden sarkában érezni az ott élők elképzeléseit a világról, ha benne van a múltjuk és jelenük. Dolgozom az ügyön... :)
SHARE:

2018. március 23., péntek

Kedvenceim a márciusi online aukcióról - Pintér galéria

Philodendronos csendélet (ITT): 80x60cm - 160.000 Ft

Nem tudom, ismeritek-e a Pintér galériát... Elég sűrűn tart online aukciókat, ahol úgy is vásárolhatunk festményeket, hogy fel se kell emelni a popónkat a kanapéról... Ami persze nem azt jelenti, hogy azért ne volna ajánlatos megnézni a festményt élőben is, hiszen fotókon nem igazán jön át egy fesmény igazi hangulata... 

Kicsit átlapoztam a vasárnap záruló márciusi aukció képeit, és összeszedtem a kedvenceimet, amikről el tudom képzelni, hogy megfelelő környezetben nagyot üthetnek, vagy éppen finomra hangolnak... Ez a philodendronos például szerintem zsír-zseniális, ráadásul annyira aktuális színeiben, hangulatában, hogy olyan, mintha tegnap festették volna... :)

Hangsúlyozom, nem értek a festészethez, így fogalmam sincs, ezek a képek jó befektetések-e, egyáltalán, szakértő szemmel akár jónak számítanak-e. Nem ezek a szempontjaim. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy a mostani akuckó képei közül ezeket tuti azonnal be tudnám illeszteni egy-egy klassz enteriőrbe. 

Jönnenek a kedvenceim.... 

Virág csendélet (ITT): 100x70 cm - 160.000 Ft.
 

Női portré (ITT): 50x40 cm - 55.000 Ft.

Ezt még nem tudtam megállni, hogy ne mutassam meg, milyen jól tud kinézni valahol. Csak, mert az emberek általában utálnak egy idegen portrét, pedig tök jó tud lenni... 


Cím nélkül (ITT): 33,5x39cm - 150.000 Ft

Hölgy vitorlással (ITT): 80x60cm - 80.000 Ft

Helga a ház előtt (ITT): 28x21cm - 36.000 Ft

Duna (ITT): 25x46cm - 50.000 Ft

Pasarét (ITT): 39x49cm - 80.000 Ft

Szalmakalapos nő (ITT): 56,5x47 - 55.000 Ft

Rapallo (ITT): 21x24cm - 26.000 Ft

Virágcsendélet (ITT): 80x60cm - 70.000 Ft

Bennszülöttek esernyővel (ITT): 32x26cm - 130.000 Ft

Hajnalban zöld a tenger, Szicília (ITT): 70x90cm - 260.000 Ft

Ha kedvetek támadt képeket vásárolni, vagy komolyan megtetszett valamelyik, vasárnap este 8-ig tudtok licitálni a Pintér Aukció honlapján: ITT

SHARE:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.