tag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post2215677342310424920..comments2024-03-26T08:17:51.641+01:00Comments on TÉRKULTÚRA lakberendező. Lakberendezési blog.: OTTHONTERÁPIA: HÁZTŰZ-NÉZŐBENNikoletti Petra - Lakberendezőhttp://www.blogger.com/profile/13764461769402546935noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post-80101398510942991222016-02-26T18:01:11.532+01:002016-02-26T18:01:11.532+01:00Háztűznéző... A szüleim szó szerint háztűznézőbe j...Háztűznéző... A szüleim szó szerint háztűznézőbe jöttek amin most már jót szoktunk vidulni.Aranyalmahttps://www.blogger.com/profile/15953985639474369472noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post-28601728428540747052016-02-26T17:59:35.894+01:002016-02-26T17:59:35.894+01:00Amikor ideköltöztünk akkor egy téglalap formájú as...Amikor ideköltöztünk akkor egy téglalap formájú asztalunk volt, az is feltolva radiátorra, mondván csak ketten vagyunk és ha jött hozzánk valaki és nem akart tovább menni az csak topogott a konyhában, nem ült le. (két bejárati ajtónk van, a fő a nappaliba nyílik, de nem használjuk, a hátsó ajtónk a konyhai, ezt használjuk ami egy részről eléggé idegesítő, hogy mindenki a konyhába esik be, másrészt arra kényszerít, hogy azonnal elpakoljak/mosogassak). Aztán megszületett a kislányunk, vele egy idejig ment az etetőszékezés, de egy idő után megmakacsolta magát és nem volt hajlandó beleülni az etetőszékbe, mert az nem olyan mint apáé és anyáé. Párnát nem lehetett a popó alá rakni, mert anyának, apának sincs ... kiszorultunk a nappaliba, még szerencse, hogy hatalmas asztalunk van, körbe tudjuk ülni, de nagyon unom már a tálcázást. <br />Karácsonykor volt egy éve, hogy kaptunk egy kerek asztalt amit 10-12 személyesig lehet bővíteni. Amikor kerek volt akkor egyre többen ültek le nálunk, amikor meg az egyik szulinap alkalmával átalakítottam oválissá azóta az is leül aki nem akar. Természetesen az asztal a konyha közepére került, szerencsére pont van annyi helyünk, hogy kényelmesen elférejen és van mit körbemotorozni amíg anya főz.<br />Kislányunk már elmúlt 3 éves, a lapostányérból már ki tudja enni az ételt, de pont a kedvcencét, a levest nem tudja ennél az asztalnál enni. Egyébként amikor az asztalnál eszünk akkor ő középen ül és odaültet minket jó szorosan a két oldalára. Akkor van a gond, amikor mama is itt van, mert nincs három oldala, így néha kialakul egy jó kis vetésforgó evés közben:) ami roppant bosszantó, tehát ismét nappali.... Nekem nagyon hiányzik, hogy nem tudunk az asztalnál enni, remélem, hogy a nyáron tudunk rajta változtatni.Aranyalmahttps://www.blogger.com/profile/15953985639474369472noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post-33265377711730042612016-02-15T20:39:27.015+01:002016-02-15T20:39:27.015+01:00Én pedig köszönöm a kedves soraitokat! :-) Igen, a...Én pedig köszönöm a kedves soraitokat! :-) Igen, a közös étkezések borzasztóan fontosak, örülök, hogy gyakorolni és örökíteni tudjátok. Én épp ezt érzem a multi világ (multi munkaidő) legnagyobb áldozatának, sajnos a statisztikák azt mutatják, rohamosan csökken az esténként összeülni képes családok száma. A téma akár egy mozgalmat is megér...<br />Hunya Csillahttps://www.blogger.com/profile/07929121142902419559noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post-82489481002701135032016-02-15T19:55:03.005+01:002016-02-15T19:55:03.005+01:00Ezt a bejegyzést aranyba kéne foglalni! Kedves Csi...Ezt a bejegyzést aranyba kéne foglalni! Kedves Csilla! Még sehol nem olvastam erről ilyen okos és jó írást. Képzeld, én biológiát tanítok, és amikor az egészséges táplálkozás van napirenden, mindig szánok rá egy órát, hogy a közös étkezésekről beszélgessünk. Valahogy úgy érzem, ez a téma csúful elhanyagolt. Beszélünk kalóriákról, bioétkekről, lassan felszívódó szénhidrátokról, és ki tudja mi mindenről még rengeteget, de hogy az étel nem csak a testünket, hanem az egész életünket táplálja,ha közösségben vesszük magunkhoz, arról nem igen esik szó. Eszembe jutott most Polcz Alaine szakácskönyve, a Főzzünk örömmel. Nagyon örülök most ennek az írásnak. Még egy személyes történet is eszembe jutott: amikor a lányunk egyetemista lett és elköltözött itthonról, a közös étkezéseknél eggyel kevesebb tányér került az asztalra. Amikor aztán végre hazautazott, a kisfiam azt mondta: Anya, végre megint 5 tányér van az asztalon. Neki így állt helyre a világ rendje akkor. Köszönöm ezt a remek írást! Szilviszilvikémhttps://www.blogger.com/profile/09933629479505990858noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6208398810881768303.post-65286831594871812132016-02-15T11:43:05.272+01:002016-02-15T11:43:05.272+01:00Nagyon szerencsesnek mondhatom magunkat, hiszen sz...Nagyon szerencsesnek mondhatom magunkat, hiszen szinte minden nap egyutt etkezhet nalunk a csalad ebed es vacsora idoben is. Az egyik ajandek amit a kislanyunk megszuletesenek kertunk az egy Stokke etetoszek volt, igy szinte egyszerre o is az asztal egyenrangu tarsasaga valt es nem kellett elobb etetni vagy kulon kifordulva kizarni az asztal korul ulokbol. Ennek szerintem meg is lett az eredmenye, hiszen barhova elvihettem /elvihetem a kislanyunkat soha nem kellett aggodni azert, hogy esetleg nem tudja mit jelent az egyutt enni egy asztal korul. A konyhabol eleve kitiltottuk a tvt, csak zene van ha kell, de amikor eszunk nincs figyelmet elterelo eszkoz. Az asztalfon kislanyom ul, mi a parommal egymassal szemben, kenyelmi szempontbol is alakult ki ez az ulesrend, a ferjemnek hosszabb karjai vannak, nem kell felallni amikor elfelejtunk egy kanalat kirakni az asztalra:-) Imadom a konyhankat, szeretek ott lenni, meg ha nem is vagyok egy konyhatunder, sot!!! a multkor eppen arra gondoltam, hogy arra kerdesedre, hogy melyik lakasreszen erzem magam igazan otthon a konyha-nappali reszt valasztanam, minden bizonnyal eppen azert amit te leirtal. Szep napot midnenkinek!Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/06056754237253046101noreply@blogger.com