A hét dizájnere: Arne Jacobsen

A mai napig nincs olyan lakberendezési magazin, amelyben legalább egy helyen ne lenne tetten érhető valamely munkája. A XX. század egyik legmeghatározóbb formatervezője (és építésze) a dán Arne Jacobsen.
Állítólag, mikor - az egyébként angolul alig beszélő, hazáját ritkán elhagyó Jacobsen - 1958-ban megbízást kapott az Oxford University új kollégiumának megtervezésére, egy neves építész nyílt levelet tett közzé a Times-ban, miszerint a brit építészeket ezzel nagyobb sérétés érte, mint amikor a 11. században franciák építették újra a canterburyi székesegyházat. Ennek ellenére ő tervezte - a mai napig változatlan - épületet, pontosan meghatározva a függönyök színét, a telepítendő fákat és a campus-on található tó halállományát is...:)
Ez egyébként jellemző rá: építészként, és ipari formatervezőként is mindig koherenciára törekedett.
1902-ben született Koppenhágában, és a művészeti egyetem megkezdéséig kőművesként dolgozott. Valószínűleg ez alapozta meg Jacobsen anyagok iránti mély szeretetét, amely később munkájának meghatározó elemévé vált.
Mint a legtöbb fiatal építész, pályafutását Jacobsen is magánházak építésével kezdte, amelyek stílusa keveréke a racionalista egyszerűségnek (diákévei alatt utazott Berlinbe, és ismerte meg Mies van der Rohe és Walter Gropius építészek munkáit) és a skandináv mentoraira jellemző klasszicizmusnak.
A második világháború alatt Svédországba menekült, ahol tapétákat és szövetet tervezett.
1945-ben visszatért Dániába, és részt vett az ország rekord sebességű újjáépítésében, ám az ötvenes évektől az amerikai Charles és Ray Eames hatására egyre inkább a terméktervezés felé fordult.
1951-ben készült el az modern élettérhez tökéletesen alkalmazkodó, kompakt, könnyen összerakható Ant chair-rel (hangya székkel), 1955-ben pedig az egyszerűbb homokóra változattal a Series 7-tel.1955 és 60 között lehetőséget kapott integrált tervezési elméleteinek gyakorlatba ültetésére, és a SAS Royal-lal a világ első design hotelje nyitotta meg kapuit Koppenhágában. Az épület szerkezetétől kezdve a kerámia hamutartókon át, a rozsdamentes evőeszközökig (amelyeket később Kubrick a kultikus 2001: űrodüsszeia c. filmjében használt) mindent Jacobsen tervezett. Ennek a szállodának a berendezéséhez készítette két, a XX. század legnépszerűbb kárpitos ülőalkalmatosságát, a hattyú és tojás fotelt.
Íme a hotel 606-os szobája:
Ez a hotel, a már említett kollégium, és a Dán Nemzeti Bank központja tekinthető főművének.
A bank:
Jacobsn az 50-es években megalapozta a dán bútorok és design termékek hírnevét.De nem csak a tojás és hattyú fotelek tervezőjeként volt zseniális, egy másik huszadik századi etalont, a 17 darabos, egyszerű, henger formájú konyhai kiegészítőket összefogó Cylinda Linet is ő tervezte nevelt fia cégének, a Steltonnak a 60-as évek végén. Három évig dolgozott a kollekción,amelynek eladási számai eleinte annyira gyengék lettek, hogy a tulaj végül saját feleségét küldte kamu megrendeléseket leadni a lebőgés elkerülése végett. Minden jó, ha vége jó: a Cylinda Line végül nagyon sok nemzetközi díjat elnyert.1971-ben, néhány hónappal a halála előtt Jacobsen összefoglalta pályafutása lényegét. "Az arányosság mindennek az alapja. Az arányok teszik a görög templomokat olyan gyönyörűvé. És ha a reneszánsz, vagy barokk imádott épületeit közelebbről megszemléljük, megállapíthatjuk, mennyire művészien tagoltak. Ez a lényeg."

Bejegyzésem alapjául a Design Museum anyaga szolgált. Képek forrása a Flickr.

A hét dizájnere: Alvar Aalto

Már csak azért is vettem elő pont most Alvar Aalto-t, aki a 20. század legjelentősebb finn építésze (és a nemzetközi modernizmus központi figurája egyben), mert augusztus 1-jéig lehet már csak megtekinteni a Néprajzi Múzeum "Alvar Aalto házai - örök formák" c. időszakos kiállítását. Köszönöm Andinak, hogy felhívta rá a figyelmemet! Kicsit hosszúra nyúlt a posztom, de nem tudtam megválni attól az egy-két vidám anekdotától, amelyeket a neten találtam...Például, hogy az ötvenes évekre annyira VIP lett, hogy ha lekéste a Finnair járatát, a gép inkább később szállt fel, de bevárták. Állítólag ez annyira tetszett Aalto-nak, hogy még akkor is megkérte a sofőrét, hogy körözzön néhányat a reptér körül, ha véletlenül (és ritkán) időben érkezett... De már karrierje kezdetén is világklasszis építészként viselkedett.
Hugo Alvar Henrik AAlto 1898-ban született a finn Kuortane faluban, iskolaéveit a Helsinki University of Technology-n fejezte be, ahol 1921-ben diplomázott. 1924-ben nyitotta meg saját irodáját Jyväskylä-ban és ekkor vette feleségül Aino Marsio építészt, aki szintén tagja volt annak a fiatal művészekből és entellektüelekből álló csapatnak, amely erősen hozzájárult a finn kulturális reneszánszhoz.
Később a régi fővárosba, Turku-ba költöztek, ahol liberálisabb légkör uralkodott, mint Helsinkiben. Lakásukat az akkori top modernnel, a Bauhausban tevékenykedő Breuer Marcel székeivel rendezték be, amelyeket Németországból importáltak és gramofont tartottak, hogy foxtrotot gyakoroljanak. Egyszóval őrült lazák voltak, amire a sajtó is ráharapott. Ilyen nyilatkozatokkal borzolták a kedélyeket, mint például "a repülés a modern ember utazásának egyetlen civilizált módja".
Kicsit azért a munkásságára is kiténék...:)
A sok európai utazás hozadékaként Aalto-nak jó rálátása volt a kor építészetére. Ahelyett, hogy szimplán másolta volna a stílust - mint általában a fiatal építészek teszik - ő inkább újradefiniálta azt. Leghíresebb épületeire (például az 1927-ben épült Viipuri könyvtár és az 1928-ban épült Paimio szanatórium), továbbá bútoraira és üveg tárgyaira jellemző a finn naturalizmus romantikájának ötvözése a modernista ideákkal. Aalto épületei humanisták.Pédának okáért a Paimio szanatóriumot a betegek szemszögéből igyekezett tervezni. Olyan kis részletekre is kiterjedt a figyelme, hogy vidám környezetet varázsoljon a kanári sárga lépcsőkkel, vagy úgy módosítsa a csapot, hogy a víz - az érzékenyebb betegek érdekében - hangtalanul folyjon. A szanatórium bútorait is ő tervezte, például a Paimio széket, amelynek alapjául Breuer csőbútora szolgált, ám ő inkább fából készítette, mert úgy gondolta a TBC-s betegeknek az talán melegebb érzetet ad, mint a fém. A szanatórium épületét a korabeli kritikusok modernista mestermunkának kiáltották ki, és egy lapon emlegették Walter Gropius-szal, vagy Le Corbusier-rel (a Bauhaus két nagyágyújával), pedig ekkor még csak 35 éves volt!
1935-ben Helsinkibe költözött és megalapította a máig prosperáló Artek-et, amely a saját tervezésű fa bútorokat gyártotta le.
1937-ben megbízást kaptak a belvárosi Savoy étterem dizájnjára, ehhez tervezte a máig best seller Savoy vázát, amelyet a "fiatal eszkimó lányok bőr bricsesze" inspirált.
1939-ben a new york-i világkiállításra Aalto tervezte a finn pavilont, amelyhez a finn erdők formái, fényei és árnyékai adták az iheltet. A kor sztár építésze, Frank Lloyd Wright géniusznak titulálta a munkáját. Ezzel megalapozta hírnevét Amerikában is, és innentől számos országban tervezett, és nyert díjakat.
Igazság szerint a háború utáni munkái már nem voltak akkora hatással a kor építészetére. 1976-os halála után is leginkább a Finnországban készült remekműveire emlékszünk.Posztom alapjául a Design Museum oldalán található életrajz szolgált.

A hét dizájnere: Ron Arad

Szintén korunk dizájnvilágát (és oktatási tevékenységét nézve a jövőét is) meghatározó figurát mutatok most be Ron Arad személyében. Mára erősen megérett a poszt megírásának ideje, hiszen a blogomon több ízben is felbukkantak már az általa tervezett bútordarabok.
Ron Arad Tel Avivban született 1951-ben. Izraelből a jeruzsálemi művészeti iskola elvégzése után, 1971-ben költözött Londonba, ahol építészetet tanult. A nyolcvanas évek elején bútor-szobraival vált híresséé és a mai napig elsősorban formatervezőként tevékenykedik, bár számos épület is köthető a nevéhez.
1981-ben Caroline Thormannal megalapította a One Off céget, majd 1989-ben a Ron Arad Associates-t, amelybe később a One Off is beolvad. Kisszériás, kézzel készített bútorain kívül számos sorozatgyártású termékével is találkozhatunk, amelyeket olyan nagy cégnek tervez, mint a Moroso, a Kartell, vagy a Vitra.
1994-től három évig a bécsi Hochschule für Angewandte Kunst terméktervezési professzora, 1997 óta pedig a londoni Royal College of Art formatervezési mesterképzését vezeti.
1981-ben a One Off gyártotta le a Rover széket, amellyel kivívta helyét a nagyok között.A Vitra kezdi el gyártani a Well Tempered széket 1986-ban. Ennek műanyag változatát mutattam be korábban. A Rolling Volume hintaszéket saját cége kezdi gyártani 1989-ben.Narrow Pappardelle, 1992FPE (Fantastic Plastic Elastic) szék, 1997, KartellVac chair, 1998, VitraThe Ripple Chair, 2005, MorosoVoido, 2006, MagisDo-Lo-Rez, 2010, Moroso Manapság a dizájnerek azon versengenek, kinek lesz menőbb a fürdője. Nálam Arad az élre tört. A Teuco-nak alkott szaniter ha erre fordítom, zuhanyzó, ha arra, akkor kád. Posztom alapjául a Design Museum oldalán található életrajz szolgált. Lakberendező.

A hét dizájnere: Tom Dixon

Bár Tom Dixon nem olyan régóta, mindössze a nyolcvanas évek közepétől tevékenykedik - egyébként autodidakta - dizájnerként, az ember manapság lépten-nyomon a nevébe és munkáiba botlik a nemzetközi szaksajtóban és azon is túl. Tehetségének és remek önmenedzselésének hála az 51 éves Dixon ma már saját cégén kívül a Habitat kereskedelmi láncolat, valamint a finn Artek bútorgyár dizájn vezetője. 1983-ban tök véletlenül került a szakmába, amikor is motorbalesete után a szétesett járgányt szerelve beletanult a hegesztésbe.

A tunéziai születésű Dixon négy éves korában költözött Lononba. Miután kirúgták a művészeti suliból, a Funkapolitan nevű bandában basszusgitározott (egyáltalán hallott már róluk valaki?), és raktárépületekbe szervezett partikat, majd megtanult hegeszteni. Kezdetben főleg amolyan poszt-punk cuccokat készített, mint pl. az S, vagy a Pylon székek. Belekóstólt a kereskedelembe, megalapította a Space-t, amely saját termékeit forgalmazta, majd a gyártás területén is kipróbálta magát az Eurolounge-dzsal, amely Dixon és néhány másik dizájner munkáit gyártotta le. Végül is a Habitat-nál elvállalt dizájn vezető pozícióját tekinti "első igazi állásának", ahol újragyártotta például Verner Panton régi terveit, vagy a Marc Newsonhoz hasonló mai zseniktől rendelt meg új bútorokat.
És közben egyre-másra ontja magából a jobbnál jobb darabokat.
Lakberendező.
A kezdetek: az S és a Pylon szék.Dixon lámpában - szerintem - korunk ásza.Nagyon messze van már a punk... Egy ilyen fotelem egyszer nekem is lesz! Ez annyira jól sikerült, hogy motívumként még a The Rug Company-nak tervezett szőnyegbe is bekerült.A főleg geometrikus mintákból álló tapétáiért viszont egyáltalán nem rajongok.De könnyen lehet, hogy csak nagyon sokkal előttem jár. Néhány év(tized) és simán imádni fogom!
Lakberendező
Posztom alapjául a Design Museum interjúja szolgál.

A hét dizájnere: Alessandro Mendini

Az olasz napok keretében bemutatom az 1931-ben, Milánóban született, többek számára leginkább Alessi dugóhúzóiról hires olasz épitészt és dizájnert, Alessandro Mendini-t. Alapitó tagja és partnere volt az Alchimia Studio-nak. Számos olasz épitészeti és dizájn magazinnak, például a casabella-nak, vagy a modo-nak és domus-nak volt vezető szerkesztője. Mendinit elsősorban a neo-modern és kortárs dizájn érdekli, nemzetközi cégeknek, az Alessinek, Philipsnek, Swarovszkinak és a Swatchnak tervezett és tervez folyamatosan. 1989-ben testvérével, Francesco-val megalapitották az Atelier Mendini-t, amely olyan épületeket jegyez, mint az emlékezés tornya Hirosimában, a holland Groninger Múzeum, az Arosa kaszinó Svájcban, és még számos épület szerte Európában. A designboom-on olvasható egy vele készitett mini interjú. A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül felsorakoztatok néhány, korunk dizájnját meghatározó darabot a hires munkái közül.

1978-ban kerámiából készitette el a Proust fotelt.A hires Alessi dugóhúzók.Porcelánt is tervezett.Természetesen már ő is tervezett szanitert, de szerintem ez a "felejthető" kategória.És végül a zseniális Groninger Múzeum.

A hét dizájnere: Marc Newson

Arra gondoltam, amikor belebotok egy-egy, a ma divatját markánsan alakító dizánjner munkájába (ahogy történt ez velem a mostani hétvégi matinében), bemutatom az illető munkásságának főbb állomásait, meghatározó darabjait. Kultúrsznob képzés a Térkultúrán!
Marc Newson 1963-ban született Ausztráliában, iskoláit is Sydeny-ben végezte. Még itt készíti 23 évesen a nagy áttörést hozó Lockheed Lounge "folyékony fém" szerű pihenőszékét, de aztán megpattan, hogy a világ számos táján szerencsét próbáljon. Négy évig Japánban dolgozik Teruo Kurosaki mellett (ekkor készül számos híres darabja, többek közt a Felt szék és a Black Hole aszal), majd 1992-ben Párizsban stúdiót nyit, és néhány régebbi darabját gyártani kezdi. A kilencvenes évek közepén ismerkedik meg üzlettársával, Benjamin De Haan-nal, akinek a számítógépes ismerete felbecsülhetetlen értéket jelent tervei tömeggyártásához. És ettől kezdve a legnagyobbak közt tarták őt számon. Olyan munkákat kapott, mint pl. egy Ford koncepció autó elkészítése, vagy a Qantas légitársaság business üléseinek megtervezése. Természetesen az ő nevéhez is köthető szaniter (ez most nagyon menő...), az Ideal Standard-nek készített egy családot. Tervez még egy csomó mindent (bútorokat, órákat, kütyüket), és nem utolsó sorban éttermek, bárok, irodák, lakások belső tereit.

Voronoi könyvespolc, és Extruded szék carrarai márványból faragva. Mindkettő 8 darabos szériában készült a New York-i Gagosian Galéria kiállítására.A Lockheed Lounge-ot (amelyen egyébként Madonna a '93-mas "Rain" videokilpben hever) 1,1 millió Fontért adták el egy londoni aukción 2009-ben. Ez a legmagasabb ár, amit kortárs művészet valaha elért! A híres Felt:Az Embryo szék pepitában nagyon kéne:A Black Hole asztal:Fából is tud szépet:És a nagy dizájnerek elmaradhatatlan kézjegye a szaniterek piacán: a kád.