Hétvégi matiné

Mátyás most Magyarországon maradt, és a Sárffy Uradalmi Vendégházban tölti a hétvégét Kisdörgicsén. Mit nekünk Provence... :)

Fotó: Sárffy, Darabos György (Octogon)

Mátraházi Ózon Hotel

Az előző hétvégén a Mátrában jártunk. Kirándulgattunk, havaztunk egyet a gyerekekkel, és wellnesseztünk, amennyi csak belefért. A mátraházi Residence Hotel Ózonban szálltunk meg, ahol Dani (a férjem) már járt korábban, és nagyon elégedetten érkezett haza.
Tudom, elég gáz, de nem tudok kibújni a bőrömből: lakber szemmel figyelve a magyar négy csillagos hotelek nagy része nem valami menő, és sajnos itt sem volt ez másképp.

Félreértés ne essék, az ízlésvilággal nagy általánosságban nem volt gond, inkább az olcsójános megoldások zavartak.
A közös helyiségekben például harmadvonalbeli állólámpák kókadoztak ide-oda a használat terhe alatt, a zsinórokban kellemesen meg lehet botlani.

Volt némi (önmagában tényleg szép, de a padlót ütő) kőmozaik falburkolat gyanánt, de csak esetlegesen, hülye helyeken befejezve, látszott, hogy spórolni kellett a munícióval. A világítást sok helyen az ormótlanul vágott gipszkarton álmennyezetbe rejtett hideg fényű led volt hivatott ellátni. Kellemetlen, hangulattalan fényt szolgáltattak a közös helyiségekben.

A "lakosztályunk" igazán klassz volt, két helyiséges, külön emeletágyas gyerekszobával. A bútorozás alapvetően ízléses, bár a bútorok lamináltak, és kínosan ügyeltünk, nehogy rossz kapcsolót nyomjunk meg, és a rejtett ledsorok itt is elrontsák az alapvetően kellemes fényeket... A fürdőszoba is okés, bár szakértő szemmel megint bele kell kötnöm: a magas fényű, ám fa erezetű csempét a buborékos üvegmozaik mix volt hivatott csinosítani, mindezt a szürke pult bántóan ütötte...

Érdekes, leginkább csak akkor vettem észre, hogy az építészet igazán csodálatos, amikor gépet ragadtam magamhoz...

Ezért szomorú, hogy ilyen képkompozíciók rontják az összképet...

De amint túltettem magam azon a szomorú tényen, hogy láthatólag a berendezéskor szűkült a büdzsé, minden a legnagyobb rendben volt. A személyzet elképesztően kedves, a wellness rész tágas és nagyon kellemes, főleg az esténként mécsesekkel kirakott fa padló a bejáratnál (bár sajnos a medence itt sem alkalmas úszásra), a konyha pedig tényleg kitűnő. A bőséges bor és pálinkakínálat se rontotta el a kedvünket... Vagy a bejáratnál kínált forralt bor és tea sem. A környezet (és a kilátás) pedig páratlan.

Ne hagyjátok eltántorítani magatokat a kekeckedésemmel (ez csak kákán a csomó), és ha van rá alkalmatok ne hagyjatok ki egy jó hétvégét Mátraházán! Mi zseniálisan éreztük magunkat.

Tervezzünk tavaszra: Cseri Porta az Őrségben

Én is úgy vagyok vele ilyenkor decemberben, amikor még annyira messzinek tűnik a jó idő, hogy eszembe nem jutna tavaszi-nyári utazásokat szervezni. Szerencsére Dani (a férjem) nagyobb átérző képességgel rendelkezik (és jóval összeszedettebb is nálam), így utazásaink zöme legkésőbb fél évvel korábban lefoglalva vár ránk. Mint az őrségi hosszú hétvége is, amit barátainkkal fogunk eltölteni a szalafői Cseri Portán.
Erre a csodálatos vendégházra nyáron találtunk rá, amikor a véletlen úgy hozta, hogy hosszúra nyúlt külföldi nyaralásunkat - gyerekestül, kutyástul - még néhány nap Őrséggel is sikerült megfejelni.
Én nem szoktam leki és egészségi állapotomat se energiamezőkre, se vízerekre visszavezetni, mi sem állna távolabb tőlem, de van abban valami, hogy egyes helyeken sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban érzem magam, több az energiám és jobban alszom. Az Őrség ilyen hely. Hatalmasakat lehet kirándulni, biciklizni, állatokat nézni, vagy éppen lustálkodni, finom házias ételeket enni, kézműves termékeket és helyi specialitásokat beszerezni. (Én épp kifogytam kedvenc őrségi dióolajomból - salátába csúcs - és bár a neten is rendelhető, alig várom, hogy személyesen vegyem át.)
De visszatérve a portára... Őszintén szólva mi nem is itt szálltunk meg, hanem a szomszédban, csak kicsit körbejártunk a környéken, hogy személyesen keressük meg a következő alkalom tuti-szállását. Így ismerkedtünk meg Csernák Cseri Ildikó "gazdasszonnyal" (itt megjegyzem, hogy a nagyon szívélyes vendéglátáson kívül nincs benne semmi gazdasszonyos... :), aki elmesélte, hogy sok évnyi világlátás után hazatérve szerettek bele az Őrségbe, és vettek itt földet. Érződik is az egész portán egyfajta határokon átívelő jó ízlés: antik és ikea darabok jó barátságban sugároznak végül hamisítatlan vidéki életérzést, miközben könnyed és barátságos marad a légkör. Minden olyan szép, tiszta, rendezett, jó szívvel gondozott.
Határozottan ajánlom!A fényképeket a Cseri Porta weboldaláról kölcsönöztem.

CROCUS Gere Bor Hotel Villány

Ezt a képet néhány hete készítettem a villányi Gere Hotelben, ahol két éjszakát töltöttünk el.
Ha úgy döntötök (amit legjobb szívvel ajánlok), hogy Villányba utaztok egy hétvégére, őszintén mondom (ezért nem fizetnek nekem...), ennél jobb helyet biztosan nem találtok. A szobák kellemes méretűek (néhol már szinte feleslegesen nagyok), ízlésesen bútorozottak, és amint látjátok, az étterem kandallója nagyon ott van a toppon.
Úgy összességében természetesen nem állítanám, hogy nem jártam már csinosabb hotelben, de az itt töltött idő mégis verhetetlen. A borokat minden bizonnyal nem kell fényeznem, ám a kiszolgálást, és leginkább a felszolgált étel minőségét tekintve konkrétan verhetetlen a hely. Nem akarok túlozni, de talán itt ettem a legjobbat idén (pedig ebben erős volt az év: megjártam a világ különböző tájain jó pár Michelin csillagos éttermet...). Menjetek, egyetek, borozzatok, melegedjetek ennél a gyönyörű kandallónál! :)

Pécs, Enoteca Corso: kiszolgálásból megbukott...

Jesszus, még mindig a hétvége eseményein háborgok, pedig minden milyen jól indult... :)
Pécs az én lieblingem, öt évig éltem a városban, a legszebb diákéveimet töltöttem ott. Most viszont abba a korba értünk, amikor egymást érik az esküvők. Barátok, volt évfolyamtársak házasodnak nyakra-főre, évente van alkalmam ellátogatni egy-egy pécsi lakodalomba.
A pécsi Entoeca Corso híre már jóval azelőtt elért hozzánk, hogy két éve beültünk volna egy 8 fogásos, borral kísért degusztációs menüre. Én mai napig annak a hal menünek az emlékét őrzöm az egyik legszebb gasztro-élményemként, pedig voltunk jó pár világszínvonalú étteremben azóta is.
Nos, ezen a hétvégén ismétlésre vágytam.
Tegnap délután egy 16 fős társasággal (a másnapos násznép kemény magja...) késői ebédre ültünk ki a teraszra. A hely koncepciója változott, a földszinti bisztró egy részét delikátesz bolt vette át, az emeleti étterem nagy körasztalos eleganciájából pedig visszavettek, a lenti asztalok egy része felkerült. Az enteriőr elegáns maradt, a lazulást az esetlenül odahelyezett régi pepsi hűtő és a lenti, nagy műanyag lámpák felköltöztetése képviselik, mind konzekvensen ütik a teret, és a bohó eklektika helyett értelmezhetetlen káoszt okoznak. Nem segít a bóvli tapéta sem, ami már bántóan üti a hihetetlenül színvonalas, paneles falburkolatot.
Ilyen volt:Ilyen lett:Visszatérve a minket ért meglepetésekre... Illetve kezdem azzal, ami nem lepett meg: az étel változatlanul hihetetlenül finom volt - mire hajlandó volt megérkezni. Előző nap foglaltuk az asztalt, számolniuk kellett volna azzal, hogy fogyasztás is lesz, nem pedig fél órát várakoztatni egy levessel, és egy másik ötven percet a főétellel... Danival (férjemmel) 10 perccel később rendeltünk, ettől függetlenül megkaptuk a többiekkel együtt a leveseket. Majd, amikor a főételeket szervírozták, és amikor mindenkié kint volt már az asztalon (Dani csirkéje is!!!), jeleztem a felszolgálónak, hogy az enyém hiányzik. A bosszantóan modoros pincér mosolyogva közölte, hogy én később rendeltem, azért nincs még itt az étel, se elnézést, se semmi... Tudni kell, hogy egy hideg előételt kértem főétel gyanánt.
Aztán telibe leöntötték az egyik barátnőnket ásványvízzel, de a fejét eltalálva, végig a teljes pohár lé csorgott a fején, és a ruháján, mintha elkapta volna egy durva nyári zápor. Ez egy malőr, előfordulhat mással is, jelentősége a fizetésnél lesz.
Lehet, hogy nem voltunk éppenséggel álomvendégek, páronként külön kértük a számlát például. Azt mondták, hogy akkor be kell mennünk a számítógéphez, és ott fizessünk. Sorban álltunk a kasszánál, mint egy McDonald's-ban...:) Képzeljétek, a gépben más árak vannak, mint az étlapon, és az egyik párról 1000 Ft-tal többet gomboltak le. Egyszer nem hangzott el, hogy bocsánat, csak hogy "megölöm ezt a hülye informatikust!". Amikor méltatlankodtunk, hozzátettük még, hogy "az üdítővel leötnött barátnőnk sem kapott semmilyen kompenzációt", a sztori végére a csattanó ekkor érkezett: "de, kérem, ne túlozzunk, nem üdítő volt, hanem ásványvíz, és különben is, azt már megbeszéltem a kolléganőnkkel..." :)))Hiába nagyon finom az étel, és meglepően jó az ára, ha távozáskor úgy érzem magam, mintha belém rúgtak volna, keserű marad a szám íze, és az ár-érték mindjárt a béka segge alá kerül.

Én többet ide be nem teszem a lábam!

(Milyen más volt a helyzet például a RÁSPI-ban! :))

Képek forrása: dining guide, körhinta blog, miniMálna

Hotel Lone: új hullám Horvátországban

Elég sokat járok Horvátországba, kedves barátaim élnek ott, akiket gyakran meglátogatunk. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a horvát tengerpart nem a legszerencsésebb választás. Leginkább, mert túlárazott... Egy kóla az ottani tengerparton másfélszer annyiba kerül, mint a nyugat-európai versenytársaknál. És mit kapunk a pénzünkért? Unott, udvariatlan kiszolgálást, ízléstelen szállást, fokhagymás-olajban tocsogó roston tintahalat, főtt krumplival, ízetlen sós káposztával. Köszi...
Persze ez a kemping-apartman élmény volt, talán ideje volna upgradelni, végtére én sem vagyok már éjszaka országokon átstoppoló egyetemista vagány...
Szóval itt van a korábbi tapasztalatainkat büszkén cáfoló Hotel Lone, Horvátország első dizájn hotele.A hotelt egy híres horvát kreatívokból álló csapat készítette. A szálloda épületéért, a tervezési és kivitelezési munkálatokért a 3LHD építész stúdió volt felelős, a bútorokat Numen / For Use tervezte kifejezetten a hotel számára.Szép is, különleges is, dizájnos is. És tudjátok mit? Hiányozna nekem a horvát lélek. A tocsogó hal, a morcos modor, a krk-i kőház, a punati FKK, vagy a zágrábi burek. A dizájn hoteleket pedig megtartom a világvárosoknak (pláne, hogy egy árban vannak!)...:)

A vár helyett hétvégére: borbárok Budapesten

Nagyon nem értem rá megírni a posztomat tegnap, a várban voltunk ugyanis a borfesztiválon. Ezért csak néhány gyors képre, és ajánlóra futja ma. (De jaj, milyen jól éreztük magunkat...)

Ha nem fűlik a fogad a nagy tömeghez a hétvégén (ezért rendszeresítettük mi már évek óta a szerdai és csütörtöki látogatást), viszont kóstolnál bort, látogass el a vár helyett a két kedvenc helyemre. A fenti képen látható DropShopnak már a nyitásakor is jelen lehettem, egy sarokra lakom ugyanis. Azóta is sokszor betérek, és nem csak a magyar, hanem a színvonalas külföldi kínálatot is igyekszem végigkóstolni. Még nem tartok sehol... :)
Az enteriőr nagyon friss, fiatalos, mai, ebből is látszik, hogy viszonylag jó büdzséből is lehet menőt alkotni. A polcrendszer Ikea Broder , a lámpák (némelyik nagyon fifikásan "spotosra" átalakítva), a székek egy része és a kanapé is Ikea. Egy-két exkluzívabb darab azért ott figyel: bár a pult nagy része szintén Ikea, a vendégek oldalán menő akril, van egy-két Eames szék, és néhol a burkolat is drágább. Ezek a darabok emelik az egész hely vizuális-színvonalát, na meg a sok kis ötlet. Jó itt elkölteni egy-két pohár bort, a változó falatka kínálattal körítve.
Próbáljátok ki! Itt van a Balassi Bálint utca 27-ben, a Jászaitól egy köpésre.Másik új kedvencem a Bazilika szomszédságában nemrégiben megnyílt DiVino, ahol kizárólag magyar borokat kapni, ezek viszont igen finomak. Ugyancsak guszta az étlapon található kisebb tapaszokból és falatkákból álló kínálat.
Az enteriőr itt már komolyabb koncepciót követ, a büdzsé láthatóan magasabb volt. Mindkét helyet az általam mélyen tisztelt Sütő Interior Architects jegyzi.Képek: hg és Sütő Interior Architects