Mai programajánló: Virág Judit Galéria Tavaszi Aukció

Ma 18.00-kor kezdődik a Virág Judit Galéria tavaszi aukciója. Ha nincsen programod még estére, mindenképp látogass ki a Kongresszusi Központba, hogy megtapasztald az izgalmas csatározások összehasonlíthatatlan hangulatát. Én ott leszek! :) Addig is bemutatom a kedvencemet, a 71-es tételt, Kádár Béla Női portréját. A Vintage Chic barokk garnitúrája mellett remekül mutatna! :)

Ma Falk Art Fórum!

Most jövök kutyasétáltatásból, már építik a sátrakat a mai Falk Art Fórumra. Gondoltam szólok, ha itt jártok a belvárosban, érdemes erre kanyarodni, hiszen a régiségboltok, és más kiállítók változatos programokat kínálnak a Falk Miksa utcában, amit lezárnak erre a napra. A 28-as szám előtt felállított színpadon is folyamatosan zajlanak az események, este fél nyolckor pedig Váczi Eszter és a Quartet lép fel.
GYERTEK!!! :)

iSaloni 2012: Minacciolo, a legjobb stand

Egy hosszasabb körözés után a konyhastandok között, mikor már azt hittük, ez a kiállítás olyan nagy "wow élménnyel" már nem fog szolgálni, belebotlottunk a Minacciolo installációjába. Itt aztán eltöltöttünk legalább egy fél órát, mire mindent kiveséztünk. Az idei iSalonin nekik ítélem meg az első helyezést!

A dobozok telistele igazi paradicsommal.

Már korábban mutattam a lábos-lámpákat. Annyira ötletes!

Ez a konyhasziget teljes egészében fémborítással készült. Csodálatos mázas csempe a munkalapja. Minden részlet gyönyörűen kidolgozott (de még a fiókok tartalma is...)!

A fával kombinált fémkonyha is nagyon mutatós...

Csodálatosak a rusztikus fafelületek!

Imádtam a táblafesték lámpát is. Meg persze ezeket a brutál elszívókat.

A lámpás installáció másik oldalról nézve. Jók a háttérben a táblafestékkel festett lábasok is!

Hát, így kell bemutatkozni egy nemzetközi kiállításon! Ehhez persze nem csak kreativitás, de jó termékek is kellenek...

Képek: vegyesen saját, és a cég facebook oldaláról.

Milánó, iSaloni 2012 - 1. nap: bútorok és kiegészítők

A milánói iSaloni a világ legrangosabb lakberendezési dizájnkiállítása. Négy napos kint tartózkodásomat egy "nulladik nappal" kezdtem, amikor is a kiállításhoz kapcsolódó hivatalos és informális programokért jártam körbe a várost. Ilyenkor kötetlenül (és éjszakába nyúlóan) lehet meglátogatni kisebb (a kiállításon nem szereplő) cégek bemutatótermeit, de a nagyok is szívesen látják a nemzetközi tömeget egy kis ismerkedésre.

A lényeg persze másnap kezdődött, amikor reggel kiverekedtem magam a kiállítás helyszínére, és megindult az én El Caminom,  egy három napos, szinte pihenés nélkül végignyomott gyalogtúra a világ legkiemelkedőbb lakberendezési cégei között...

Megosztok Veletek egy kis technikai információt is, hogy lássátok mekkora méretű eseményről van szó. Összesen 20 pavilonban zajlik a kiállítás. A legfontosabb cégek, azaz a jövő enteriőrjeit befolyásoló újdonságok a "design" pavilonokban találhatóak, ebből van összesen nyolc. A kevésbé híres, kisebb cégek két "modern" pavilonban várják az érdeklődőket.  Idén az volt az érzésem, hogy összemosódtak a kategóriák: a nagy nevek igazából két "design" pavilonba tömörültek, a maradék elment volna a "modern"-be is. Négy pavilonban állítanak ki a klasszikus stílusú cégek, ezen kívül idén tartották a konyha kiállítást négy pavilonban és a fürdőszobát kettőben.
Nem tudom, másoknak mekkora a kapacitásuk, én igazán alaposan egy nap három-négy pavilont tudok bejárni. A három kint töltött nap alatt sikerült átnézni a négy fontosabb "design" pavilont, négy konyha pavilont és gyors menetben bejárni a két fürdőszobásat. A klasszikusba épp csak beszaladtam, hogy ajánlásra meglátogassak egy szép lámpákkal foglalkozó céget (Sigma L2), de tudjátok, ez nem az én műfajom, így mentem is gyorsan tovább.

A bő lére eresztett felvezető után jöjjön a lényeg, kedvenceim az Isaloni "designból". Ez csak az első nap anyaga, még egy posztot szentelek majd a bútoroknak. (Az induló kép az ALF+DA FRE standján készült.)

Eddig nem ismertem a Fülöp-szigeteki Kenneth Cobonpue-t, de csomózott bútorai annyira ötletesek, frissek és klasszak, hogy eztán fél szememet rajta tartom... :) A képen az új kollekció, a Cabaret látható.

Az olasz SITAP szőnyegei csodálatosan szépek, és elég jó áron megvásárolhatóak.

Egyszerűen nem lehet mindent ismerni... A híres olasz designer, Franco Albini 1951-es, csodálatos Gala foteljére most csodálkoztam rá. A Vittorio Bonacina gyártja. 

Dán dizájn: a Normann Copenhagen füles lámpája szerelem első látásra. 

Vadi új trendi műanyag hintaló: Rocky Marc Newson tervezésében a Magisnak. 

A Moroso nagy kedvencem. A bútorai mindig frissek, fiatalosak és lendületesek. Ezúttal is sok imádni való darabbal találkoztam, de hely hiányában szelektálni kényszerültem, így csak az ékszer szépségű Moon kisfotelről készült képet osztom meg Veletek. Designer: Tokujin Joshioka. 

A másik leginnovatívabb (van ilyen szó? :)) hely a kiállításon mindig a Lago standja. Most is sikerült valami megdöbbentően jó dologgal előállniuk. Egy olyan szekrény típussal, ahol az ajtó textilből készül. A szenzációsan kitalált vasalatnak köszönhetően az ajtó tökéletesen zár, pengén/precízen nyílik. Azaz nyoma sincs benne egy roló, vagy függöny esetlenségének. Az Et Voilá rendszer minden kiegészítője különleges (videó ITT). 

Vannak olyan standok, amelyeket szívből utálok. Ahol megtiltják a fotózást. Azon nevettünk, hogy legtöbbször amúgy is bénák ezek a helyek, a nagyok általában nem olyan szigorúak. Kivéve, amikor mégis. Például idén a Kartell. De akkor is fotóztam. He-he-he... 

Rodolfo Dordoni o/k napágya nagyon klassz. Eleve szép formájú, üde az áttetsző műanyag váz is, de a nagy ötlet a felszerelhető háttámla, aminek segítségével néhány mozdulattal kanapévá varázsolható. 

Már egy ideje tartja magát az asszimmetria divatja. A svájci de Sede se spórolt vele. Tetszik.

Ez is ferde. Nem merek megesküdni rá, de azt hiszem a Molteni standján fotóztam... (Ha másképp van, kérem jelezni! Köszönöm! :))

A Reflex világító installációi nekem már-már sziruposak, de kétségtelenül elképesztően látványosak. 

A Baxter soha nem okoz csalódást, idén is csodálatos standdal készültek.  Bár gyike azoknak a cégeknek, akik féltve őrzik a portékájukat, így a képek suttyomban készültek.  A kedvenc ágyam, a kedvenc színemben, isteni lámpákkal. Tökéletes!

Gyönyörű enteriőr, csodálatos bútorok és kiegészítők, még mindig Baxter. Sajnos a csillár csak a dekoráció részét képezi... 

A Gervasoni standja is nagyon mutatós volt. Minden csupa fehér (meg egy kis fekete).

Fa és acél, természetes, rusztikus, asszimetrikus... Tökéletesen trendi könyvespolc a Riva 1920-tól. 

Ivano Redaelli weboldala sajnos elérhetetlen. Pedig mennyi szép ágyat (és egyéb bútort) találtunk a standján csodálatosan tálalva! 

Hát ezek voltak az első nap kedvencei nekem.... Hamarosan érkezik a többi is, addig csemegézzetek a cégek weboldalán! :)

iSaloni 2012 - konyhák még frissében...

Gyorsan kell most írnom, az Internet hozzáférésem meglehetősen korlátozott (ilyen szempontból Milánó inkább a harmadik világra emlékeztet...). Tegnap végigjártam a konyhakiállítást, onnan dobok fel most néhány képet Nektek. A természet maximálisan jelen van a kiállításon. Minden standon zöldek, zöldségek. Dominál a natúr fa és a természetes kövek.

Lyuk a falon = bortartó.

Lámpa mindenből készülhet. Lábosból is.

A beton is megy. Ennek a konyhának minden szeglete abból készült.

Az asszimmetria, a szabálytalanság jellemző.

Egy-két kiállító egyedi utat jár. Ez egy ilyen, az átlagtól nagyon eltérő konyha.

Ez a menő: ipari, rusztikus, természetes, modern.

A Smeg farmerhűtője. Vicces.

Az idei divatszínek konyhában. Az okkeres melegsárga dióval állati trendi kombó. Éljen a hetvenes évek! :)

Nemsokára több mindennel érkezem! Sziasztok!

iSaloni 2012 - Vitra

Tegnap sikerült majdnem egészében bejárnunk a "lényeges" kiállítótermeket, ahová az igazán nagy nevek hozták el portékáikat. Most - kutyafuttában, mert sietek vissza - feltöltöttem látványban kedvencemet, a Vitra standját. Semmi extra, mondhatnánk, mégis, a hangulat, a színek nagyon megkapóak voltak, nem is voltam egyedül a lelkesedésemmel, tolongtunk ott rendesen... :)

LAKÁSTREND 2012 - beszámoló

Tegnap ottjártamkor még erős pangás jellemezte az idei Lakástrend kiállítást, ami nem meglepő, tekintve, hogy hétköznap délben érkeztem a helyszínre. Filózva azon, hogy a 2000 forintos jegyár sok-e, vagy normál - közben arra jutva, hogy ezt a kérdést majd a tartalom ismeretében fogom tudni megválaszolni - elindultam megismerkedni a kiállítókkal.

Az első elérhető szakmai helyszín a Modimo Interior & Kitchen Design pink-piros, nekem már-már bóvlisan harsány standja volt. Lófráltam egy kicsit fotózgattam, senki rám se bagózott, bemutatkozni, segíteni meg sem próbáltak. Egy kiállítás laikus látogatójának ez kifejezetten kellemes, tulajdonképpen én sem bántam, végül is, ha info kell, úgyis megkérdezem.

Ugyanakkor magukkal szúrtak ki, mert  például most nem tudom megmondani (elfelejtettem közeli képet csinálni), hogy a Silestone kőpultokba ágyazott, kicsit kopogós műanyag érzést keltő, lehetetlenül színes mosogatókat ki gyártja. Vidám-vicces összeállítás, mégis van valami "olcsó" érzése az embernek, holott ezek a pultok nem két fillérbe kerülnek. Az egész standot (és a honlapot is) tekintve az az érzésem, hogy nagyon diverzifikált a portfóliójuk: magas minőségű, színvonalas termékek és látványos bóvli keveréke. Az átlátszó műgyantával összefogott folyami kavics megoldások például ez utóbbi kategóriát képviselik. Szerintem.

Második helyszínemre - a Manufakt standjára - szintén egy különleges konyha vonzott... Igazából - szerintem - jó taktika az éppen most zajló konyhakiállítás helyett itt megjelenni, hiszen az egy-két bemutatkozó cég nem vész el a nagy konyha-masszában. 

Szóval a konyha különlegessége (az izgalmas pultdizájnon kívül) a térhatású, virágmintás front, ahol az ajtó felső rétege egy szépen átlyukasztott, magasfényű festett MDF-ből készült. Asszem... :) Szegény (a sarokból visszanéző) Manufakt-munkatárs fiatalember kapott belőlem egy kellemetlen darabot, amikor épp a motorosan nyíló fiókokat mutatta be az ámuló érdeklődőknek, én pedig ezt meghallva felkiáltottam, hogy JAJ, még véletlenül se gondolkodjanak ebben a rendszerben, mert nekünk is az van, és nem tudok egy rendeset nekidőlni a fiókoknak anélkül, hogy kinyílnának. Még így három év után is elfelejtem időnként, ráadásul egy-egy házibuli alkalmával egyfolytában ki-be járnak a fiókjaink. Egy kedves baráti család egyenesen kiköttette a (az egyébként k.va drága) szerkezetet, és fogantyút szereltetett fel. 

Na, ebből a kevéssé népszerű pozícióból indulva végül egész jót beszélgettünk, de hát a termékek amúgy is magukért beszéltek. A laptopon is megnéztem néhány munkát, fúúúúúúú, ez a cég nagyon tud... Remélem lesz alkalmam velük dolgozni. Engem leginkább a csodálatos asztalos munkák fogtak meg, de a bemutatóteremben viszonylag széleskörű segítséget kaphatunk: magas minőségű tapétákat, szőnyegeket és egyéb lakberkiegészítőket is forgalmaznak. 

Egy kis vendégcsalogató parasztvakítás: a dobozba zárt tévé... Nagyon gusztusos módja a gépezet elrejtésének, így önmagában annyira nem is fog meg, de szekrénybe zárva, valamilyen módon süllyesztve nagyon klassz megoldás. 

Na, de voltak igazi remekművek is, például ez a pikáns szekrényke... Láttam fényképet a testvéréről is, a minden dimenzióban hullámzó könyvespolcról, egyszerűen lenyűgöző. Olyan nagy élmény ilyen magas minőséget képviselő kézműves iparral találkozni. Köszönöm nekik, Ti pedig menjetek, rendeljetek náluk sokat, mert ami ennyire jó, azt futtatni  kell! :)

Ezek után átmentem a látványosan lepukkantott defo labor standjához, ahol egy rendelésre készült, éppen terezés alatt álló bútorcsalád félkész elemeit tekinthettük meg. A kubista konstruktivizmus nekem mindig is csak képzőművészeti alkotások formájában jött be, a használati tárgyaknál valahogy hiányolom az ergonómiát. Rietwelt széke is inkább szobor semmint valós ülőalkalmatosság, és kicsit ez jut eszembe ezekről a székekről is...

(Zárójelben jegyzem meg, egy sarokba megbújva képviseltette magát a Loft Interior is és elhozta a megszokottan szépséges kinyitható asztalát.)

A Lakástrend sztárja kétségtelenül a kiállítás egész területén fellelhető flux chair volt. A könnyű, teljesen újrahasznosítható polypropylénből készült borítéknak látszó tárgy kábé öt másodperc alatt dizájnerszékké változik... Nyolc színben kapható a felnőtt, hatban a gyermekeknek készült változat. 

Kapható a hozzá való fali tartó is, amelyen 8 szék fér el kényelmesen, kis helyen. Tök szuper!

A székekkel szemben, az M&A Home Textile folyosón elhelyezett, szűkös, de kedves kis standján csodálatos színorgiába botlottam... A Prestigious Textile (pt) új kollekciója hihetetlen: csodálatos színek és minták TELJES kollekciója. Ugyanazzal a mintával készül tapéta, kétféle vászon és digitálisan megnyomott bársony anyag is, mindez egy könyvbe összerendezve tekinthető meg. Ez a türkiz is lélegzetelállító, de vannak - bár nem sok - visszafogottabb színvilágú darabok is. Az M&A kedves munkatársaival élmény textilt válogatni. :)

És innen jutottam el a szomszédban található vidám Kilim standhoz. A portéka amúgy is  szemet gyönyörködtető, a Falk Miksa utca egyik legszebb antik üzletéből, az ArtCore-ból kölcsönkapott, tévét tartó kis komód pedig sikket vitt a színes kavalkádba. A képernyőn pedig megnézhetjük, hol és hogyan készülnek a falon lógó szépséges darabok, amit - így a XXI. század maximálisan gépesített világában  - talán el se hinnénk, ha nem a saját szemünkkel látnánk. 

Kedvencem ez a zöldes-kékes hullámzó mintájú kilim (a képem egész egyszerűen semmit nem ad vissza az élénk színek játékából, amely mellett minden arra járó megállt megcsodálni), és amelynek már a története is egészen különleges. Igazi globalizációs sztori... :)

Raab Rózsa - közeli kilimbarát -  saját szövésű és készítésű csodálatos táskáiból egy ilyen hullámos darab eljutott a  kelimet készítő asszonyokhoz, akiknek annyira megtetszett a harmonikus színvilág és minta, hogy elkezdtek hasonlót szőni. Így ezek a szőnyegek tulajdonképpen igazi magyar-török koprodukciót képviselnek. :)

Még annyit érdemes tudni ezekről a szőnyegekről, hogy mintára, méretre és színre akármilyen saját, egyedi darab elkészíttethető. Igaz az egyéb lakberkiegészítők színét inkább a szőnyeg érkezése után válasszuk ki, mert a színminta és valóság sokszor finoman eltér, hiszen ezek a szőnyegek a teljes folyamat alatt kézzel készülnek, így (szerencsére) kétszer nem lesznek teljesen egyformák.

Az az igazság, hogy ennyi info befogadása után kicsit elfáradtam, és innen lazábban jöttem-mentem a standok között, meg aztán néhány kolléganővel is összefutottam, akikkel már fagyizva-trécselve félszívvel nézelődtünk tovább. Jaj, erről jut eszembe - ha kimentek az isteni fagyit ki ne hagyjátok, én repetáztam is!

Na, de azért volt még itt néhány "meglepetés"... Például a holland graypants újrahasznosított kartonpapírból készült lámpái. Én úgy vagyok általában a karton bútorokkal és kiegészítőkkel, hogy jó-jó, meg szép ötlet, de mindig benne van az anyag egyszerűsége, az újrahasznosítás rusztikussága, ha értitek mire célzok. Ami nem baj, csak egy adottság, gondoltam eddig én. Na, és akkor most megismertem ezeket a lámpákat. Nem csak a fényképen ennyire csodásak, hanem az életben is, még egész közelről  se jutna eszedbe, hogy sima hullámkarton. Csak annyit tudsz mondani, hogy "nahát"... :) Modern, de finoman keleti hangulatot is áraszt, pont csak amennyi egzotikus, de nem geil. Szuper!

Ennek a standnak a mibenlétét is csak utólag az Interneten kutatva sikerült megismernem... Fotóztam egyet, mert egyik lieblingem, a Möbelkunst is hozzájárult a stand berendezéséhez, de amúgy nincs árulkodó jel. Mondjuk feltűnhetett volna nekem, hogy az asztalok különböző fényben pompáznak, mert, hogy ez a moree, világító bútor aus Deutschland. Hát, a németek megint nem a dizájnban remekeltek, bár minden bizonnyal éjjel-nappal, 100 évig is elvilágít egy-egy ilyen asztal... :) 

Régi "ismerőssel" is találkoztam. A szentendrei Antik Centrum kínálatában az antik darabok mellett új készítésű mozaiklapokat vásárolhatunk. Olasz és német gyárak kínálata mellett a magas minőséget képviselő, magyar készítésű cement műkőlapok is megtalálhatóak. Ez annyiban különbözik az itthon például a Moza és Iamart kínálatában kapható cementlapoktól, hogy - eltérő nagyságú, szemcsésre zúzott - kőörlemény adja a járófelületet.

A szürke árnyalatos lapok nekem is nagyon tetszettek, de színösszeállításban szerintem érdemes lenne jobban figyelni a trendeket, mert a zömével zöld-sárga-bordó összeállítás nem valami "eye candy"...

A jövőbeli tervek között egyébként abszolút szerepel új minták kialakítása, a tulajdonos kifejezetten modern, XXI. századi dizájnnal szeretné frissíteni ezt a több száz éves technikát. 

Takács Attila, az Antik Centrum tulajdonosa nagyon büszke a magyar iparművész által készített, pontos öntőformákra.

 Innen utam az emeletre vezetett, amelynek két oldalán más-más kiállítás kapott helyt. Egyszer véletlenül átmentem a divat oldalra, de miután már siettem, és így nem szentelhettem időt a szakmán kívüli kiállítóknak, visszasiettem a "made in hungary" tárlathoz. Ez mindjárt egy kis fricskával indít: a kiállítók jelentős része cseh és szlovák... Úgy látszik a nagymagyarország-szindróma már már ide is begyűrűzött... :)

A szlovák Jana Novakova (KEKS Design) bútorai nagyon ötletesek, szépek és mosolyt fakasztóak. Ez manapság úgy kell, mint egy falat kenyér... :)

De mégis térjünk ki a magyar kiállítókra... Sajnos idén sem sikerült egységbe rendeződve megmutatni magunkat... Én nem tudom, miért nem veszik a fáradságot, hogy kicsit kicsípve láttassák a portékáikat, és sajnos erről el sem tudtam beszélgetni egyik érintettel sem, mert egész egyszerűen nem voltak a helyszínen. A minimális odafigyelés hiányzik, de nyilván mindenkinek megvan erre az indoka.... A teljesség igénye nélkül most végigmegyek néhány kedvencemen...

Képviselte magát például a Hannabi, a Gyönyörű magyar kollekciójának Corianból készült Hat székével. Már ismerjük, és még mindig nagyon szeretjük Rácz Anikó bútorait.

Itt voltak még Nyilas Kálmán újrahasznosított bútorai és betonlámpája. Vele is találkozhattatok már a Térkultúra virtuális hasábjain... :)

És szép mintájú anyagkollekcióval jelentkezett Regős Anna a Pannonflax textillel... 

Ezzel pedig zárom is az amúgy is szokatlanul hosszúra nyúlt beszámolómat. Láttam sok szépet, megismerkedtem egy-két céggel és termékkel, igényes standokkal és régi ismerősökkel is találkoztam. Sok céget itt most nem  jelentettem meg, akik nagyon profi módon prezentálták magukat, mert egész egyszerűen nincs hely, hogy az ízlésemtől kicsit eltérő (kicsit csicsó, kicsit pompőz), ámde magas színvonalú kiállítókat is bemutassam... 

Szóval megérte a 2000 forint? Mit is mondjak... Ha laikus lennék, aki építkezéséhez, lakásberendezéséhez keres tippeket, termékeket, kivitelezőket, akkor a kínálat nagyon kevés, a választék korlátos. Ugyanakkor az itt megjelent egy-két cég magas minőséget képvisel, így ha legalább egy leendő partnert fellelünk, már megérte. Nem? :)