Arbonika - száraz virág tele élettel

Szeretnék Nektek bemutatni egy nagyon izglamas vállalkozást. 

Amikor megismertem az Arbonikát, azonnal beleszerettem abba a kifinomult stílusba, könnyedségbe, üdeségbe, ami nekem eddig gondolati síkon sehogy sem állt együtt a száraz virág műfajával. Az Arbonikán keresztül ismertem meg ezeknek a gyönyörű csokroknak a sokoldalú felhasználhatóságát, az egyszerű értékesítési módszer pedig, amelyet a weboldal kínál, egy klikkelésnyi közelségbe hozta éttermünk számara ezt a kézenfekvő és különösen stílusos dekorációs megoldást. Soha szolgáltatással elégedettebb nem voltam, mint az "éves csokor előfizetéssel": minden hónap elején - immár hatodik alkalommal -  pontosan érkeznek csokraink a vendégeink és munkatársaink legnagyobb örömére. 

Izgatta a fantáziámat, honnan ez a kifinomult stílus, az ötlet és a professzionális kivitelezés, ezért megkértem az Arbonika tulajdonosát, Jóssa-Pál Adriennt, hogy meséljen kicsit magáról, a vállalkozásáról, a kezdetekről és a célokról. Fogadjátok szeretettel! 

Mivel foglalkoztál korábban? Mesélj kicsit magadról!

Ez izgalmas lehet, amikor erről mesélek, akkor sokszor meglepődnek az emberek. Én tulajdonképpen táncművész vagyok és rendezvényszervező, kicsit olyan kívülről néha mintha két életem lenne, de számomra teljesen organikusan együtt mozog ez a két szenvedélyem. Sokszor úgy érzem egy virágkompozíció megkreálása a színek és a formák játéka miatt legalább olyan izgalmas és mozgalmas mint a táncos improvizáció. 10 éve foglalkoztam a hazai tánckultúra aktív építésével, jelenleg nem oktatok táncot, mert alkotói szabadságon vagyok, de továbbra is részt veszek a közösség további dolgaiban. Engem nagyon megviselt annakidején a járvány okozta szociális torzulás, most az egyedül töltött idő a virágok között és vállalkozás kihívásai töltenek vissza nagyon. 

Hogy jött pont a száraz virág ötlete?

Ahogy rengetegen, én is nagyon szeretem a virágokat. Viszont szerettem volna valami olyat alkotni végre ami nem veszik el a pillanatban, mint a tánc. Ha virágokkal szeretnék foglalkozni, akkor az élő virág pont ilyen múlandó, úgyhogy az örök virágok, vagyis a szárított alternatíva jelentették számomra a megoldást.

Mi inspirált? Mi alapján alakítottad a koncepciót?

A vállalkozást sokat inspirálták a külföldi utazásaim, más kultúrák életvitele, otthonaik, és természetesen az aki én vagyok a saját gyerekkori élményeim. Én egy nagyjából 2000 főt számláló kis településről sodródtam sokfelé a világban és a falusi élet és az ehhez kapcsolódó emlékeim, akár a szüret vagy a kukorica berkása a "góréba" mind meghatározták, hogy milyen hangulatú lesz az Arbonika. 

Ha egy virág kompozíciót készítek akkor az emberek inspirálnak, az évszakok. Szeretem a festményeket és a zenét is. Igyekszem olyan dolgokat belecsempészni egy csokorba amire ha valaki ránéz akkor nem "csak" jobb hangulatba kerül, hanem el is gondolkodtatja valami miatt, ha asztaltársaságok beszélgetés beindítója tud lenni egy csokor akkor számomra az sikerélmény. Mint egy jó alkotás.

Vannak kollégáid? Kik ők, hogy találkoztatok?

Ketten vagyunk akikre úgy szoktam hivatkozni, hogy Arbonika Lányok. Én és Kinga. Kinga barátnőmet a táncon keresztül ismertem meg, Ő az aki a legtöbb praktikus segítséget nyújtotta számomra a vállalkozás beindításánal és azóta is. Illetve a kis csapat tagja még Elza aki a dolgosabb időszakokban a műhelyben fáradozik velem a csomagokon. 

Mióta van Arbonika? Milyen a fogadtatás? Mire van igény?

Most leszünk 1,5 évesek. Meglepően közvetlen és barátságos a fogadtatás, nyilván kezdetben a család és a barátok jelentették a legnagyobb támogatást, de már az első tavaszi szezonban sokan voltunk az " Arbonika közösségben". Az első nyáron már volt sok esküvőnk is az idei nyarunk is nagyon mozgalmasra sikeredik. Ami lassan az egyik specialitásunkká kezd alakulni, azok a Virág Fejdíszek, ezt nagyon sokan rendelik, a "kisesküvői" csomagunk keretein belül, amiben Hajdísz + Csokor + Ajándék Vőlegény Kitűző van. Ahogy észrevettem a rendezvény dekorálásra van eddig nagy igény, illetve a mindenki által elérhető darabokra, amit az otthonába el tud helyezni. De készítettem már kirakat dekorokat, egyéb területen alkotó művészek kollekcióihoz a fotózásra Szárított Virág Installációkat, úgyhogy sok érdekes iránya van ennek. Ennél  persze én még sokkal több lehetőséget látok a virágokban, úgyhogy bízom benne, hogy sok ötletünket sikerül megvalósítani majd, várom a kihívásokat. 

Honnan jönnek a virágok? 

Mindenhonnan, de tényleg. Piacról, hazai és külföldi nagykerekből, termelőktől. 

Ki készíti a kreatívokat és a fotókat? Nagyon szépek.

Én készítem és köszönöm a kedves szavakat, mert nagyon - nagyon jól esnek. Szerintem a social média felületein minden alkotó szenved azzal, hogy hibátlanul jót és önazonosat alkosson, ez egy komoly kihívás. 

Miben látod a jövőt? Merre tervezel fejlődni?

Rengeteg álmom van, kisebbek és nagyobbak is. Én a nagyobb álmaim nem merem legtöbbször megosztani, mert félek, hogy nem válnak valóra, de a rövid távú tervek között szerepel az, hogy egyre több workshopot csináljunk még több rendezvényeket dekoráljunk, kirakatokat, éttermeket, kávézókat. A szárított virág, legrosszabb esetben is 3-4 évig gyönyörű marad ez szerintem kiváló befektetés lehet dekoráció terén. Illetve a szívemben dédelgetem egy mindenki által látogatható Studió & Virágbolt gondolatát is.

Mi az aktuális kedvenc terméked az Arbonikán?

Jelenleg a Csokor Előfizetés a kedvencem, egyrészt azért mert nagyon izgalmas minden hónapra aktuális hangulatban alkotni, másrészt pedig azért, mert úgy érzem ez valami olyan, ami nagyon hasznos is tud lenni, akár recepciókra, vagy üzletekbe, vagy ha valaki olyan mint én, hogy nem tud annyi figyelmet fordítani az élő virágaira, de szereti a praktikus változatosságot. Van Negyed / Fél és Éves Előfizetésünk is, ami az aktuális hónaptól tart az előfizetésnek megfelelő ideig. Az árban benne van a szállítás költsége is egyszer kell elintézni és minden hónap elején az ajtóba érkezik az új csokor. Praktikus, csodaszép és aki szereti a meglepetés erejét garantáltan imádni fogja. 

És igen, ez a csokor előfizetés nekünk is nagy kedvencünk, ugyanis nem kell semmit észben tartanunk, minden hónap elején megérkezik egy újabb meglepetés csoda-csokor... 

Köszönöm, hogy bepillantást engedtél a kulisszátok mögé, nagyon sok sikert kívánok, és gratulálok!

Arbonika weboldala: https://www.arbonika.com

Arbonika a facebookon: https://www.facebook.com/arbonika

Abonika az instán: https://instagram.com/arbonika.decor

Szubjektív-e a szépség?

Nagyon sokszor hallom a blogon, pár napja is megjelent egy kommentben, hogy értelmetlen vitatkozni az esztétikáról, mert ami az egyik embernek tetszik, az a másiknak nem. Évezeredek óta filozófusok, művészek, matematikusok, egyszóval nagy gondolkodók próbálták megfejteni az esztétikum mibenlétét, azon belül a szépséget, egyáltalán definiálni azt... Több Bevezetés az esztétikába c. tankönyv kering a neten szabadon hozzáférhetően, amely megismerteti az embert a téma számos vetületével, ha szeretnétek elmélyedni az elméletben, akkor talán így érdemes elindulni.

Az én elméleti tudásom ehhez nagyon kevés, eszem ágában nincs osztani az észt. Nekem gyakorlati tapasztalatom van, tizen x év, amelyet az enteriőrök esztétikumával töltöttem. Kénytelen voltam összeszedni a gondolataimat a témában, mert írtam róla, és mert nekem is alkotnom kellett olyat, amely elnyeri a megrendelő tetszését, miközben - mert nekem ez fontos - hordoz magában valami örökérvényűt, azaz hosszan és divatkorszakokon átívelően "szép" marad.

Lehet ilyet csinálni, van ilyen... Szeretnék mutani valamit. Éppen szombaton találtam rá a nagymarosi piacon az 1995-ös kiadású, A modern otthon ábécéje Ikea stílusban c. könyvre, amit természetesen azonnal meg kellett vennem. Ezt az oldalt ebből a 24 éves könyvből fotóztam:

Lehetne-e bármelyik kép aktuálisabb (leszámítva persze a vaskos képcsöves tévét...:)))?!

Amikor lakberendezünk, dekorálunk, vagy fotózunk, akkor lényegében kompozíciót készítünk, azaz az elemeket úgy rendezzük össze, hogy érzéseket, gondolatokat közvetítsen a szemlélő számára. Ebben vannak objektív szabályok:
- Az aranymetszés szabálya, azaz amikor - síkon szemléltetve - egy pont két részre vág egy egyenest, és a kisebbik rész úgy fog aránylani a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez (kábé harmadolni kell egyébként...)
- A háromszög készítés szabálya, azaz általában kerülni kell a szimmetriát, az asszimetria közelebb áll a természeteshez, így a szemünknek is jobban esik. A tárgyak jó, ha emelkedő-csökkenő sorrendben háromszög szerűen találhatóak meg a kompozícióban, nem össze-vissza.
- Fókuszpont választása, azaz egy lényegi elem kiemelése, és tiszteletben tartása. Több hangsúlyos tárgy zavart okoz.
- Vonalak alkalmazása (elválasztások szőnyeggel, színekkel, anyagokkal például, de a falon lévő sok-sok képben is bizonyos vonalas eligazítás fog kellemes rendszert varázsolni).
Amikor a színekkel játszunk, akkor is érvényesek ezek a kompozíciós szabályok... Például abban, hogy milyen arányban, hogyan jelenjenek meg az egymással harmonizáló, vagy kontrasztos színek. Nem árt, ha valamelyest kiismerjük magunkat a színtanban, és tudjuk, az egyes színek hogyan hatnak egymásra. Egy szín egészen másképpen hat a fehér fal mellett, mint egy másik szín mellett, agyon lehet csapni egymással őket, de ki is lehet emelni...

Mit akarok mindezzel mondani? Azt, hogy igenis vannak objektív szabályok, amelyek miatt - például - egy enteriőr, illetve az arról készült fotó egyértelműen szebbnek mondható egy másiknál... Ennek bizonyítására indítottam meg két szavazást a blog facebook oldalán (ITT).

Első körben két olyan enteriőr fotóját szavaztattam meg, ahol az egyik kép objektív szabályok mentén sokkal jobb, mint a másik. Nehéz dolgom volt, mert nagyjából hasonló beállítást, témát és színvilágot kerestem a Pinteresten. Azt hiszem, végül a kicsit "melegebb" sárgás fényviszony viszonylag sok szavazatot generált a "rossz" kompozíciónak is, ennek ellenére nagyon egyértelműen kijött, hogy igen, létezik objektíven szép (és kevésbé szép) enteriőr. Hiszen 550 szavazatnál megállva 471 fő mondta a jobb oldali képre, hogy az tetszik neki jobban, és csak 79 szerette jobban a bal oldalit.

Pontosan meg tudom mondani, hogy mi vonzotta a 79 főt... A melegebb színárnyalat, a rusztikus padló, és az általam nagyon nagyra becsült kollégám - aki a jobb oldali enteriőrt választotta végül - "pedig..."-je. Ami - ha tippelnem kell - éppen az egyik kéretlen hozzászóló véleményére fog rímelni, (mintha a számból vette volna ki a szót): a bal oldali enteriőr kandallója és tükre sokkal különlegesebb a jobb oldalinál. (Amúgy szerintem a stukkózása is sokkal nagyvonalúbb, a kis zsámoly pedig sokkal élőbbé és kevésbé kommersszé teszi az összhatást a jobb oldalinál). Mindezek mellett én is a jobb oldalit választom. Mert ott van kompozíció, ami a szemnek kellemesebbé teszi. Néhányan azt írták, hogy a jobb oldali enteriőr letisztultabb. Mégis mitől volna az? A facebookon mindkét kép felét levágtam, de úgy is sokkal kevesebb tárgy volt a bal odali enteriőrben. Egyszerűen a jó kompozíció átláthatóbbá és rendzetettebbé tette az összhangot a sokkal több kütyü ellenére is.
(És akkor most nem térek ki a kevésbé objektíven mérhető, mégis a többség által elismerten marha ronda bőrkanapéra, amely méltatlanul sok helyet feketéll össze a képen, és a kevéssé esztétikus szürke foltot képező, gyűrödt párnákra, nem beszélve a mögötte kaotikusan kikukucskáló csufi, nehezen értelmezhető és rosszul dekorált konzolasztalról). Száz szónak is egy a vége. Ha egy kép elég nagy számosságú minta esetén 86%-nak jobban tetszik, akkor feltételeznünk kell, hogy több van a véleménykülönbség mögött, mint "ízések és pofonok", és mondhatjuk, hogy az egyik enteriőr (fotója) objektíven jobb a másiknál. Ebből az is következik, hogy meg lehet tanulni jobbat csinálni...

Ezután jutott eszembe, hogy összehasonlításképpen keresek két - kompozíciós és színhatás szempontból - nagyjából hasonlóan jó, de más-más stílusú enteriőrt, és megfuttatom azt is egy "melyik a jobb" kérdésre. Arra számítottam, hogy itt kábé kiegyenlített lesz a mezőny, ami nagyjából bejött, de egy kis kellemes meglepetés is ért...

Az 550 főnél megállított szavazásnál 225 fő szerette jobban a bal oldali képet, és 325 fő a jobb oldalit. Ez 41-59%-ot jelent, amire már talán lehet azt mondani, hogy igen, "ízlések és pofonok" mentén dőlt el, melyik a kedvenc. Itt azt akartam bebizonyítani, hogy ha valaki ért hozzá (jelen esetben én...), akkor tudja elemezni, amit lát, és ennek mentén el tudja dönteni, mi a jó enteriőr (fotó... - ezt azért teszem mindig hozzá, mert a kompozícióknak egy-egy szeletét látjuk újrakomponálva, tehát lehet, hogy az egész nem is olyan baba, mint ahogy azt a jó fotós szem láttatja...). Ami nekem kifejezetten jó kedvet csinált, hogy ennyien jobban szerették a bátrabb, kék enteriőrt. Persze megértem azokat, akik a "fehér" mellett tették le a voksukat, mert ha abban kéne döntenem, milyen közegben szeretnék élni, akkor nálam még tartja magát a puritán fehérség. Ha viszont úgy nézem, melyik enteriőr izgalmasabb, kreatívabb, "okosabb" szín és anyaghasználatban, melyiket nevezhetjük stylist bravúrnak, akkor nem véletlen, hogy én is, a legtöbb kollégám (és édesanyám... :)) a jobb oldali képre tettük le a voksunkat. És ezért örülök, hogy ez a kék enteriőr több voksot kapott. Igaz, a minta nem nevezhető reprezentatívnak, messze van a magyar közízlés a Térkultúra olvasótáborától (puszi, nektek, jó ízlésűek!!!! :)), mégis azt gondolom, hogy igenis fejlődtünk, bátrabbak vagyunk, bevállalósabbak, nyitottabbak a különlegességre, igényesebbek - legalábbis a vágyak szintjén biztosan. És ezt tök jó! :)

Addig pedig, amíg a vágyakból valóság lesz, mindenkinek azt javaslom, nyissa ki a Pinterestet, nézzen sok-sok képet, vegyen szép magazinokat, és elemezze, ami lát. Nézze meg, hogy jobb lesz-e az összkép, ha elvesz valamit a térből, vagy éppen belerakna még valamit, figyelje meg a színek árnyalatát, hőmérsékletét, arányait, egymáshoz való viszonyukat, az anyagok és minták arányait, a rendezés "vonalait"... Értelmezve nézze a képeket, próbáljon (akár magában...:)) beszélni róluk, hogy konkretizálja a megérzéseit, mert abból lehet tényleg megtanulni, mi is valóban a szép.

Színergia: a Poli-Farbe lakberendezési magazinja

Kicsit eltűntem így húsvét táján, de igazság szerint a jó idő eltolta az érdeklődésemet a kültéri tevékenységek irányába... :) 

Na, de visszatértem a lakberendezők sorába, és tegnap mindjárt egy nagyon klassz találkozóval kezdtem. Mint a Glamour Woment of The Year - Év lakberendezője kategóriájának idei nyertese, velem készített interjút a Poli-Farbe lakberendezési magazinja... Tudni kell, hogy amióta a cég támogatja a Glamour WOTY kezdeményezését - mintegy három éve - azóta létezik az "Év lakberendezője" cím, amiért a szakma nem lehet elég hálás. Én azt gondolom, ennek a kategóriának azért van nagy jelentősége, mert eljuttatja a lakberendezés iránt amúgy nem különösebben fogékony nagyközönséghez is a tervékenységünket, és szép lassan bekúszhat a tudatokba, hogy ez egy ugyanolyan "mindennapi" szakma, mit a vízszerelő, vagy a kőműves (vagy az énekes és a színésznő.... - hahaha, nincs is ezeknél hétköznapibb szakma...). Szóval figyelmeztet rá, hogy létezünk, és ha "helyzet van", építkezés, lakásfelújítás, akkor elő tudják hívni a szakmát a tudatalattijukból, hogy segítséget kérjenek. 

A cikk szerintem nagyon klassz lett (egy jó ráncos fotóval...:)), de igazából az egész magazint szeretném nektek promótálni. Iszonyú jó minőségű, mind tartalmilag, mind anyagát tekintve. Tök jó tapicskolni, fogdosni.

Rengeteg valóban hasznos tanácsot ad, konkrét színárnyalatokat ajánl, de persze nem csak festésről van szó benne. Egy csodálatos dél-afrikai otthont is bemutatnak, található benne "mit-honnan" ajánló, technikai megoldások ismertetése, és Zai Viki kolléganőm is segít a bizonytalankodóknak.

A Színergia magazin a Poli-Farbe partnereinél megtalálható, ingyenesen hazavihető. Érdemes benézni a festékboltokba, és elhappolni egyet...

Itt a retro drótképünk!

Meglátni és megszeretni, így jártam ezekkel a vasból hajlított, retro falidíszekkel, amikor a Fabrika kitette a facebook oldalára. Nagy szerencsém volt, hogy azonnal lestoppoltam, mert pár perccel utána már őrület alakult ki a kommenteknél, mindenki a képeket akarta. A két mókás figura eredeti helyét vagy egy strand épületén, vagy egy klasszik retro, vörösköves déli parti balatoni nyaralón tudom elképzelni... De eredetét és készítőjét sajnos homály fedi - ha valakinek lenne emléke, vagy információja, kérem, ne tartsa magában! 

Ösztönös és pillanatnyi döntés volt a beszerzés, még át kellett gondolnom, hol lesz a helyük. Első körben - méretükből fakadóan - éppen a tv falunk üres részére gondoltam tenni őket a "dreams don't work unless you do" print helyére, és csak utólag konstatáltam, hogy tartalmilag is milyen klasszul bepasszol a jellemzően figurális gyűjteménybe. 

Régen mindig olyan szükséges rossznak tűnt nekem a tv és környéke (kivágnám a fenébe, ha Dani nem akarna rajta sport közvetítéseket nézni), most viszont valahogy nagyon megszerettem a lakásnak ezt a szegletét is. Még a tv fekete pacáját is a kompozíció nyugodt részeként tudom értelmezni, amely hozzáad és nem elvesz a végeredményből. Ez az érzés adja nekem a jól végzett munka örömét, ezt gondolom a szakmám legszebb részének: amikor valamilyen hátrányos szituációból kifejezetten előnyös helyzetet kerekítek.

Tavaly nyáron költöztünk be, amit tudtam, ami passzolt, hoztam magunkkal, amit gyorsan lehetett, beszereztem, mert én már azt szeretem, ha a nulladik perctől mutatós és nem félkész házban létezünk. De egy lakásból/házból akkor lesz otthon, a minden sarkában érezni az ott élők elképzeléseit a világról, ha benne van a múltjuk és jelenük. Dolgozom az ügyön... :)

Kedvenceim a márciusi online aukcióról - Pintér galéria

Philodendronos csendélet (ITT): 80x60cm - 160.000 Ft

Nem tudom, ismeritek-e a Pintér galériát... Elég sűrűn tart online aukciókat, ahol úgy is vásárolhatunk festményeket, hogy fel se kell emelni a popónkat a kanapéról... Ami persze nem azt jelenti, hogy azért ne volna ajánlatos megnézni a festményt élőben is, hiszen fotókon nem igazán jön át egy fesmény igazi hangulata... 

Kicsit átlapoztam a vasárnap záruló márciusi aukció képeit, és összeszedtem a kedvenceimet, amikről el tudom képzelni, hogy megfelelő környezetben nagyot üthetnek, vagy éppen finomra hangolnak... Ez a philodendronos például szerintem zsír-zseniális, ráadásul annyira aktuális színeiben, hangulatában, hogy olyan, mintha tegnap festették volna... :)

Hangsúlyozom, nem értek a festészethez, így fogalmam sincs, ezek a képek jó befektetések-e, egyáltalán, szakértő szemmel akár jónak számítanak-e. Nem ezek a szempontjaim. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy a mostani akuckó képei közül ezeket tuti azonnal be tudnám illeszteni egy-egy klassz enteriőrbe. 

Jönnenek a kedvenceim.... 

Virág csendélet (ITT): 100x70 cm - 160.000 Ft.

 

Női portré (ITT): 50x40 cm - 55.000 Ft.

Ezt még nem tudtam megállni, hogy ne mutassam meg, milyen jól tud kinézni valahol. Csak, mert az emberek általában utálnak egy idegen portrét, pedig tök jó tud lenni... 

Cím nélkül (ITT): 33,5x39cm - 150.000 Ft

Hölgy vitorlással (ITT): 80x60cm - 80.000 Ft

Helga a ház előtt (ITT): 28x21cm - 36.000 Ft

Duna (ITT): 25x46cm - 50.000 Ft

Pasarét (ITT): 39x49cm - 80.000 Ft

Szalmakalapos nő (ITT): 56,5x47 - 55.000 Ft

Rapallo (ITT): 21x24cm - 26.000 Ft

Virágcsendélet (ITT): 80x60cm - 70.000 Ft

Bennszülöttek esernyővel (ITT): 32x26cm - 130.000 Ft

Hajnalban zöld a tenger, Szicília (ITT): 70x90cm - 260.000 Ft

Ha kedvetek támadt képeket vásárolni, vagy komolyan megtetszett valamelyik, vasárnap este 8-ig tudtok licitálni a Pintér Aukció honlapján: ITT. 

Amikor galéria - kincsesbánya Újlipótvárosban

Ha különleges, régi bútorokra és kiegészítőkre vágysz, akkor igazából két út áll nyitva előtted. Vagy rászánod az időt és energiát, hogy levadászd ezeket több-kevesebb sikerrel a neten, és bolhapiacokon, vagy meglátogatsz olyan galériákat, ahol ezt az időt megspórolják Neked, cserébe viszont kicsit többet fogsz fizetni a végeredményért, plusz az nyilván tuti nem fog előfordulni, hogy véletlenül béka segge alatti áron jutsz hozzá valami kortörténeti szenzációhoz...

Ha az utóbbi megoldás számodra szimpatikusabb - azaz nincs kedved azzal tölteni a fél életedet, hogy különleges tárgyakat vadássz le pár ezer forinttal olcsóbban, hiszen az idő is pénz - akkor például az Amikor galériát biztosan Neked találták ki! 

Végre sikerült kicsit bóklásznom a belvárosban, és eljutnom egy-két helyre, ahová már régóta vágyódom. Az Amikor galéria hatalmas területen rengeteg cuccot halmozott fel, jó pár órát el lehet itt tölteni bogarászással. Vannak komolyabb darabok, és vannak olcsóbb cukiságok, kisebb-nagyobb képek párezer forintért, vagy régi, különleges plakátok kicsit többért ugyan, de megfizethető áron. Nagyon erős a kerámia, és egyéb dísztárgy választék, és van valamennyi szőnyeg is. Sok, rengeteg bútort találsz itt, némelyik egészen extrán különleges... És lámpából se gyenge a kínálat. Érdemes amúgy a facebookon is lájkolni őket, mert mindig feltesznek egy olyan fotót, amiben felhívják a figyelmedet valami extrára... 

Nem fotóztam valami sokat, de azért itt is látszik, milyen érdekes a választék, és milyen jó ízléssel rakták össze a dolgokat. Menjetek, nézzétek meg a saját szemetekkel! 

Amikor Galéria

Cím: 1137 Budapest, Pozsonyi út 6. (A Jászai Mari tértől néhány lépésre) 

H-P: 10:00 - 18:00 

Szo: 10:00 - 14:00 

Tel: +3670-612-7276 

E-mail: [email protected]

Web: www.amikor.hu

Facebook: https://www.facebook.com/amikorgaleria/

Mit rakjunk a falra?

Mindig hirdetem, hogy a dekoráció - különösképpen a falra kerülő képek - tekintetében kicsit azért legyünk "sznobok". Ez persze nem azt jelenti, hogy Szinyei alá nem adhatjuk....
Véleményem szerint a dekoráció  ugyanis ugyanannyit képes rontani a szobán, mint amennyit javítani, ha nem jól választjuk ki. És persze egy-egy tárgy nem is önmagában érdekes, hanem a körülölötte lévőkkel együtt alkot értelmezhető kompozíciót. Mit értek ezalatt? Egy izgalmas tárgy, vagy jól megválasztott kép annyira fel tudja magasztosítani a környezetét, hogy simán megfér mellette több "kommerszebb" darab, sőt ezek a különleges tárgyak képesek újraértelmezni a sorozatgyártott bóvlikat...

Szeretnék mutatni egy gyors példát, hogy eloszlassam azokat a tévhiteket, hogy valami pálforduláson mentem át, és innentől csak designer darabokra hajtok, vagy ilyesmi....  Az alábbi lakás a mai ízléses közhelytár mintaképe.  Én sajnos már rosszul vagyok a látványtól - manapság minden önjelölt lakberendező ilyenekkel haknizza körbe a facebookot - rengeteg magyar példát tudnék hozni, de minek sértegessek bárkit is. Hoztam külföldről egyet...  Az alapdarabok nem rosszak: Ikea Besta tv bútor (egyik kedvencem), Ikea Vittsjö szekrény (imádom), Eames szék replica (halálosan unom már, de amúgy nyilván nagyon jó darab), mellette egy Martini side table (zseniális, itthon nem annyira elterjedt, az USA-ban viszont eléggé), valami szürke kanapé (jó választás, mindig az alapdarabok visszafogott színválasztására buzdítok mindenkit), kamu szőnyeg, egyen márványlapos asztal (Vivre, IDdesign, stb... helyek állandóan változó kínálatában). Ez tulajdonképpen az internetről három kattintással összeguberálható alap bútorozás. Rossz? Nem! (Én mondjuk a széket és a szőnyeget semmilyen körülmények között nem választanám be, pont azért, mert a sok használat miatt elkommercializálódott - ha van ilyen szó...).
Alap felállásnak nem lenne rossz. Akkor mi a baj? A lakást tervező személy (vagy az otthon tulajdonosa) egyáltalán nem fektet energiát abba, hogy legalább a dekorációval személyre szabja a lakást... Bement az Ikeába, megvett egy csomó keretet, és egyszerű, fantáziátlan printekkel megtöltötte. A tárgyak sem személyesek, ha tippelnem kell, akkor egy nagybevásárlás alkalmával összegubizta őket a H and M Home és Zara home kínálatából. Ízléses az otthon? Tulajdonképpen igen. Nincs benne semmi ronda. Csak éppen az a bajom vele, hogy - ha nem lenne benne az egy-két replica - simán azt hinném, hogy Ikea katalógusból vágták ki.

Hoztam egy másik képet, ami nagyon jól megmutatja, hogy miről beszélek, amikor az egyedi tárgyak erejét méltatom. Ez is tele van közhelyekkel, replikákkal, mégis sokkal izgalmasabb... Itt is van Ikea asztal (szerintem csak a láb az, az asztallap valami más...), kamu Eames szék, kamu Gino Sarfatti csillár... Vagy eredeti? Egy műértő akár összespórolja, ha nincs feleslegesen kiadandó pénze, szóval a fene se tudja, de nem is számít... Csak azt akarom mutanti, hogy ugyanazok a közhelyes dolgok mennyire másképpen jönnek ki, ha megfelelő körítést adunk nekik. Egy eredeti barokk tükör, egy fa létra, a háttérben megbúvó nádazott szék, a - szintén nem hű, de egyedi, viszont - szép, kopott perzsa, és ami még nagyon lényeges: az eredeti fa hajópadló (ez egy olcsó verzió, fenyő, és nem a drága tölgy svédpadló!) együtt életet lehelnek a térbe. Pedig a képek itt is elég kommerszek, de van létjogosultságuk: letisztultságukkal ellenpontozzák a barokk tükröt. Valahogy az az érzésem, hogy a képek teremtenek hidat a cirádás aranykeretes tükör és a csillár között.

Látjátok? Nem is az számít, hogy mi van a falon, hanem az összhatás. Hogy a tárgyak együtt mit adnak ki. Emiatt nem lehet általánosságban azt mondani, hogy - például - egy olcsó print ne volna jó választás, hiszen minden csak a kompozíción múlik.

Én is szeretem variálni az olcsó printeket, a külföldről beszerzett ilyen-olyan posztereket (amelyekhez személyes kötődésem van), és a különdleges festményeket. Ezek a festményeink igazából azt a szerepet töltik be, mint a fennti fotón látható barokk tükör.

Hogy mennyire nem rossz választás egy nagy szerelmet megvenni akár drágábban is, azt a néger kisfiús festményünk prezentálja. Még édesapám vette Tornay Gyula festményét, amibe én rögtön beleszerettem, így amikor külön költöztem, elkunyiztam... Azóta jön velünk mindenhova, és mindig fontos helyen jelenik meg.  Azt gondolom, hogy az egyszerű klisékkel berendezett hálószobánkat ő menti meg a kommerszségtől.

Az étkező asztal fölé id. Keleti Jenő festményét vettem meg. Mielőtt rábukkantam, nem ismertem a festőt, de azóta igazán megszerettem. Remek retro enteriőrfestményei vannak, most is eladó több, rá tudtok keresni. A nagy méretű kép 85.000 Ft volt, ezt nem mondanám soknak. Színeiben remekül passzol hozzánk, témájában viszont nem igazán "erdei lakos". Én szeretem a hangulatát, de azt hiszem, ez lesz az a darab, amelyik átkerül majd valamelyik - neki való - belvárosi lakásunkba, amikor megtalálom a hozzánk passzoló tökéleteset. Ez persze eltarthat akár több évig is... Mert a tökéletes darabok hosszú évek gyűjtésével kerülhetnek hozzánk. 

(A nyitó képen szereplő sárga pulcsis női portré egy véletlen találkozásból került a városligeti házunkba Amikor még a Falk Miksa utcában laktunk, ahogy hazafele bandukoltam a közértből - hónom alatt egy káposztával - megláttam egy éppen futó aukciót az azóta sajnos bezárt Biksady galériában. Az ablakból jól látszott, hogy éppen ezt a festményt hozták ki. Bementem, és szerencsémre senki nem vitte el. Ekkor felhívtam Danit, hogy azonnal jöjjön le, és nézze meg, mert teljesen beleszerettem, és mennyire csúcs lesz az új házunkba, amit akkor már kibéreltünk, csak még nem költöztünk be. Az aukciók végén lehetőség van az el nem kelt tárgyak visszahívására, így lett a miénk kikiáltási áron a sárga pulcsis nő.)

A házunk - de főleg a nappali-konyha-étkező - állandóan változik, ráadásul - ahogy mondtam - a tökéletes darabok felkutatása évekbe telhet. Az éppen aktuális lelki állapotunktól függően persze ezek az adott pillanatban tökéletesnek tűnő cuccok is egyszer csak értelmüket veszíthetik. Ilyen ez... Ezért jó játszani a falakkal/dekorációkkal és ezért nincs soha kész egy lakberendezésre fogékony ember otthona... 

Tegnap például posztert nyomtattam a kiadásra készült lakásunkba, és úgy gondoltam egyúttal a minap Karáról készült - nekem nagyon tetsző - fotót is kinyomtattatom, végülis csak 2000 Ft darabja, és egy darabig szívesen nézegetem a házban is. Feltettem a falra az "igazit", míg megtalálom a falra való igazit... :)

Ez a fotó a koszos-vizes lovamról...

 ... aki most bekerült a nappaliba. A könyvespolcok is jönnek-mennek, keresik a helyüket, ez most éppen itt landolt... :)

Ezt pedig a lakásba választottam poszternek, a fotót a neten találtam. Nem tudom átjön-e, de marha jól néz ki a szabadság szobor, olyan, mintha izzana...

Btw - ha posztert szeretnétek nyomtatni, a legeslegjobb szívvel ajánlom NETPRINTER szolgáltatásait. Csodás minőségben nyomtattak, pár óra múlva már érkezett is az sms, hogy mehetek átvenni a képeket. Már annyi sz.rt végigjártam, hogy üdítő volt megtalálni ezt a profi csapatot...

Szóval itt a végén annyiban összegezném a mondandómat, hogy fordítsatok kellő figyelmet a dekorra is, mert hiába végeztetek jó munkát az otthonotok berendezésével, ha ez nem működik, akkor - a látvány szempontjából - fene megette az egészet. :) És a jó dekor nem egyenlő a drága dekorral! Fontos, hogy megjelenjenek az otthonunkban személyes elemek, de én például a futszalagos "gagyitól" se rettegek, sőt... Ezek a darabok lehetőséget adnak egy kis játékra! A lényeg, hogy igyekszem jól kombinálni őket, hogy elkeüljem a közhelyességet.

Két példa kép: itt és itt a többi saját.

Új vatera kincseim - és ahova kerülnek

Szeretném az eredetiségről szóló gondolatmenetemet egy kicsit gyakorlatibb síkon folytatni...

Remek külföldi és hazai stylistoktól lestem el a technikáját annak, hogyan is dekoráljunk egy otthont látványosan. Ezt a Tértanoda sikeres "Dekorálj" kurzusain meg is osztom a hallgatókkal, a helyszínen kis kütyükkel gyakorolunk, képeket elemzünk, és nagy örömömre, sokszor már másnap kapok fényképeket az egyszerű fogásokkal megújult otthonokról...

Azzal, hogy a bútorokat kiválasztjuk, még csak a kereteit adjuk meg az otthonunknak. Egy-egy egyszerű bútor remek választás, hogy semleges hátteret adjon személyes tárgyainknak, amellyel aztán felöltöztetjük a lakást. Ezért szeretem a letisztult vonalvezetésű komódokat, polcokat - ráadásul ezeket a nagyobb darabokat ilyen "jellegtelen" formában igazán olcsón be lehet szerezni akárhonnan, adott esetben az Ikeából is.

Ilyen kedvenceim például....

Az Eket szekrény (ITT), amelyet szerszám nélkül tudunk összerakni, és elég szép kidolgozása van (gérben találkoznak az oldalak...)

Egyszerű könyvespolc a Fjalkinge (ITT), ahol a kevésbé látványos elemeket fiókba rejthetjük.

Szeretem a Malmot (hiszen tudjátok, a facebookon megosztottam veletek, hogy hatot szereltem össze...), ezt már tekinthetjük az Ikea klasszikussá minősült darabjának (ITT).

És hát persze itt az adu ász, az olcsó és mutatós Vittsjö (ITT), amelyet rengeteg otthonba beterveztem már. Egyszerű fém váza tökéletes alany DIY megmozdulásokhoz: festettem már fehérre és aranyra is. 

Szóval - többek között - ezek olyan olcsó és egyszerű bútorok, amelyeket bátran beemelhetünk otthonunkba, hogy utána kedvünk szerint személyesítsük a rápakolt különleges tárgyainkkal, könyveinkkel. 

És persze vannak kütyüben is divatok, amelyeket követhetünk, de még növényben is!!!! Manapság ugye egyetlen trendi otthonból se hiányozhat egy kaktusz. Vagy egy lantlevelű fikusz. És szólok, hogy ismét menő az anyósnyelv.... :)))) Tetszik? Használjuk bátran! Tegyük ízlésünknek megfelelő kaspóba, körítsük egyedi kiegészítőkkel, és máris személyünkre szabtuk a divatot. Miért is ne frissítenénk/játszanánk a rendelkezésre álló térrel... Hiszen egy tárgy beszél hozzánk: üzen vele a készítője, és adott esetben mást fogadunk be belőle mi, ráadásul közben változunk mi is, és a kor is, amelyben élünk. 

De rátérve végre a poszt címére... Lassan összeáll a nappalink. Érkeztek újabb könyvespolcok, és bár iszonyú tempóval nő az itteni könyvállományunk (a régieket nagy részét egyelőre a városligeti házban hagytuk), elfér rajta egy kis dekor... 

Le is ütöttem egy-két dolgot. Hamarosan érkeznek postán. 

Két kis köcsög a konyhába:

Szintén a konyhába érkezik ez a régi vas lovas bárd: 

Régi vágyam egy lovas kerámia szobor a könyvespolcra:

 Ezt a cuki réz madarat pedig a dohányzóasztalra szánom a könyvek tetejére:

Az összes kis kütyüért kb. 20.000 Ft-ot fizettem. Majd megmutatom őket a helyükön, ha megérkeztek! 

Nyitókép forrása: itt