Friss és menő

2016. május 4., szerda

2016. május 3., kedd

Lakásaink és ami még jöhet… :)

Most egy személyesebb hangvégelű és témájú írás érkezik, remélem nem bánjátok…
Talán nem mindig lehet észrevenni, gyakran kifejezetten "titkolom", de posztjaim témái nagyjából az engem foglalkoztató gondolatokat fedik le. Most is egy ilyen érkezik, de elég nyíltan felvállalva.

Nem olyan régen egy kedves ismerősöm úgy kommentálta az egyik facebook posztomat, hogy "szórakoztató lehet Petrának lenni"… Ezen nagyot nevettem, de azért el is gondolkodtatott, hogy tényeg az-e. És kénytelen vagyok beismerni: nem csak a környezetemet fáraszthatom már időnként a csapongásaimmal, az újabb és újabb ötleteimmel, de magamat is… :) A szituáció még egyáltalán nem kezelhetetlen, csak sajnos az ötleteim egy részét rendre megvalósítom, aminek köszönhetően most már két élet se lenne elég a kezelésükhöz.

Nem segít ám a dolgon, ha az ember a hobbiját választja hivatásként, mert ami egyrészt irigylésre méltónak tűnik (na és nem panaszkodom, az is), az egyúttal azzal is jár, hogy nincs kikapcsolás. Ha azt dolgozod, ami igazán érdekel, amit maximálisan szeretsz, akkor benne leszel az úgynevezett flow-ban, azaz igazi örömmel "úszol" a dolgaiddal, és úgy merülsz alá a feladatokban, hogy szinte észre se veszed az idő múlását. Nekem szerencsére nagyon sok ilyenben van részem. Nem csak a mások lakásainak megtervezése közben tudom átélni, de saját ügyeim kapcsán is. Időnként - komolyan! - egy merő flowban telik el egy hét… És ez azért kemény: úgy romantikus vacsizni, hogy közben a falburkolatot kapirgászom, hogy vajon milyen anyagból készült… Vagy a játszóházban azon merengeni, hogyan csinálnám én ezt meg sokkal dögösebbre, ahelyett, hogy mondjuk a gyerekekre fókuszálnék… Na ilyenkor érzem, hogy lassítani kéne. 10 év alatt jutottam idáig.

A fenti képen első önálló, bel-budai lakásom nappalija látszik, amelyik elindított az új úton. Egy nagyon szép bauhaus ház második emeletén, 85m2-en rendezkedtem be.

Ilyen volt a fürdőszobám, akkor még piros korszakomat éltem… :)
És a konyhám:

A felújítás elég jól sikerült, és a lakás magazinban is megjelent (fotó: Székely Péter), barátok kezdték a  segítségemet kérni, sőt a UPC-nek (ahol akkoriban dolgoztam) is berendeztem egy új call centert… :)

Épp a felújítás előtt ismerkedtem meg Danival, és mire az utolsó szöget is bevertem a falba, már tudtuk, hogy együtt fogunk lakni. És valahogy úgy alakult, hogy rögtön együtt is kezdtünk építkezni. Megragadtuk a lehetőséget, és egy csődbe ment vállalkozótól átvettük a tetőtér beépítési projektet Dani Falk Miksa utcai lakásának házában. A korábbi barátnővel berendezett régit eladtuk, a legklasszabb újat természetesen megtartottuk, így lett első közös otthonunk egy gyönyörű, teraszos lakás a belvárosban. Közben pedig elvégeztem a lakberendező iskolát.
A fürdőszoba ismerős lehet… Bár én már ekkor is fehér márvány őrületben voltam, Dani nagyon szerette az első fürdőszobám hangulatát, és azt kérte, ugyanolyan, mészkő hatású burkolatot használjak.  Én is szerettem, szóval így is lett!

Aztán mire itt is végeztünk mindennel - hiába gondoltam, hogy innen aztán soha nem fogok elköltözni - megjött a kedvem valami máshoz. Egy igazi nagypolgári miliőhöz. Szerencsére a férjemben partnerre találtam, és miután a környéken nem találtunk szimpatikus általános iskolát az ekkor még ovis gyerekeknek, a Városligeti pedig nagyon tetszett nekünk, arra gondoltunk, hogy közelebb költözünk hozzá, és a diplomata negyed környékén nézünk körül. Nem sokat vacakoltunk. Nem telt el 2 hónap az ötlet kipattanása és a költözködés között…
A lakást béreljük, így nyilván nem minden úgy néz ki pontosan, ahogy azt magamnak építeném, de imádom a nagyvonalú tereket, és a szép struktúrát.

A fürdőszobában például csak festettük a csempét.
A konyha a szuterénben található. Étkező ismerős? Ott van az első lakásomban! :)

A sok költözködés közben mostanra megszámlálhatatlan mennyiségű otthont terveztem meg, rengeteg építkezést vezényeltem le, mondhatni egyfolytában lakberendeztem. Eljutottam oda, hogy a hobbimból munka lett, és - hogy visszakanyarodjak az első bekezdéshez - nem tudok kikapcsolni egy percre sem. Döntöttem: új hobbi kell! És mivel már nagyon régóta kacérkodtam a lovaglással (gyerekkoromban kicsit gyakoroltam is), most végre igazán belevágtam! Aki egyszer elkezd lovagolni, az ismeri az érzést:  lovaglás teljesen kikapcsol.

Nincs mit szépíteni, annyira beszippantott ez a lovas élet, hogy legszívesebben állandóan ezt csinálnám. Szerencsére Danit is sikerült megfertőznöm. Így aztán kacérkodunk a gondolattal, hogy milyen volna valahova kiköltözni. Ahol akár minden este kilovagolhatnánk együtt. Meg a gyerekekkel… "Cserébe" persze  reggeli csúcsban autóznánk a suliba. Megrögzött belvárosiaknak ez egy marha nehéz döntés. Pláne, hogy csomó embert ismerek, akik éppen költöznek vissza. Sok emberrel beszélgettem viszont (sőt házat is terveztem nekik), akik semmi pénzért nem jönnének vissza a beton dzsungelbe. Szóval tanácstalanok vagyunk…

Stílusban nyilván van már elképzelésem… Miután megvolt már az eklektukus-bauhaus, a modern, a nagypolgári, most jöhetne valami modern-rusztikus…. Ilyesmi….

Tudnátok tanácsot adni? Főleg olyanok véleményére lennék kíváncsi, akik kiköltöztek valahova Budapest vonzáskörzetébe, de Budapesten dolgoznak. Szeretik? Megbánták? Visszaköltöznének? Soha többet Budapest? :)

Dilemmában vagyunk, és minden érintett tanácsa, véleménye jól jönne. Kérlek Titeket, ha nincs tapasztalatotok a témában, ne mondjátok meg a frankót - mert véleményem nekem is van… Tényleg igazi történetekre és tapasztalatokra volnék kíváncsi, de arra nagyon! Köszönöm!!!!

Fotók: Kerekes Kata és Illés Barna (Falk Miksa), Gosztom Gergő (nagypolgári), the style files (rusztikus enteriőr)
SHARE:

2016. május 2., hétfő

OTTHONTERÁPIA: AZ OTTHONOK LEGOTTHONABBIKA


Míg költözéseink prototípusa a születésünk és a halálunk, addig otthonainké az anyánk teste. Május első vasárnapját követően mi másról is írhatnék Nektek, mint első földi otthonunkról, amelynél szebb példáját sehol nem láthatjuk ember és környezete összekapcsoltságának. 
Nem állunk meg azonban a magzati kornál, korai környezeteink pszichés felfedezését egy hét múlva folytatjuk egész a kisiskoláskorig. Mert hiszem, hogy első lakóhelyeink jelentősége „mindent visz”.  A világ biztonságába vetett hitünk, a kapcsolódási képességünk, a későbbi cselekvési potenciálunk múlik rajta egyebek mellett. És ez bizony nem kevesebb, mint egész későbbi otthonlétünk a nagyvilágban.

Életünk kezdetén első környezetünk az anyánk teste. Ez a környezet egyszerre fizikai és emberi. Az első minket körülölelő fal az ő méhének burka. Az első hangok, amiket hallunk, bélmozgásaiból, vére surrogásából, szívveréséből, gyomorkorgásából, beszédéből jutnak el hozzánk. Az első látvány is az ő méhének belseje, a magzatburkon túli világ. 
Belőle származó első észleleteink rögtön belsővé is válnak, hiszen szívdobogásától függően megnyugszunk vagy izgatottá válunk, hangszíne, beszédritmusa már ekkor az emlékezetünkbe rajzolódik talán a kötődés első, láthatatlan lépéseként, anyánk első belső lenyomataként.

A születés során ez az organikus egység széttörik. Csecsemőként kiszakadunk az anyai környezetből, ez azonban korántsem jelent teljes elszakadást tőle.  Jelenléte nélkül ugyanis életképtelenek vagyunk, hiszen a be nem fejezettség állapotában jövünk a világra, az evolúciós felegyenesedés következtében valamennyien koraszülöttként: nincs globális élményünk a testünkről, nincs képünk sem tudásunk saját magunkról, a halláson kívül egyetlen észlelési funkciónk sem teljes, nincs koordinált mozgásképességünk sem.

Teljes tehetetlenségünket az anyai gondozás ellensúlyozza, ami ebben a korai szakaszban tulajdonképpen azt jelenti, hogy az anyánk ránk hangolódásával továbbra is biztonságot adó környezetként vesz körül bennünket. Környezése egyszerre jelent fizikai biztonságot (hiszen megetet, betakar, tisztába tesz) és pszichés biztonságot (hiszen megnyugtat, lefordítja rezdüléseinket, vagyis megtartja, tartalmazza, sőt befogadhatóvá alakítja érzelmi viharainkat) számunkra.

Az anyánk nyújtotta fizikai és pszichés biztonság válik aztán testi-lelki fejlődésünk alapjává. Ezért szoktam azt mondani, hogy ebben az időszakban teljesen mindegy, milyen a takarónk, a forgónk, a kiságyunk, a pelenkázónk. Egyetlen környezeti igényünk az anyánk (gondozónk) közelsége. Ő ugyanis – jó esetben - mindent tud.

Az otthonok legotthonabbika, vagyis az anyánk teste, hasonlóképp vesz körül minket életünk kezdetén, mint későbbi otthonaink. Legelső anyai terünk és azt követő fizikai lakóhelyeink ugyanis egyaránt tartalmaznak minket: segítenek testi-lelki szükségleteink kielégítésében. Mindeközben pedig belénk nőnek, és mi beléjük. Az otthonkötődésről már sokat írtam a költözés kapcsán (itt). Most itt az idő, hogy az ősotthonunkhoz való kötődésről is ejtsek pár szót. A háborítatlan lebegés az anyaméhben, az ősegység állapota kitörölhetetlen nyomott hagy bennünk, kötődésünk hozzá egyszerre jelent hely és személykötődést, hiszen a méhen belüli "fizikai" világ és az anyánk egy és ugyanaz. 

Nem csoda, hogy a születés élménye a kezdetektől az aktualitásig foglalkoztatja a lélektan elméletalkotóit. A korai pszichoanalitikus szerzők szerint a születés egyfajta őstrauma, a szorongások sőt a neurózis  « forrása és mintaképe », és a gyógyulás kulcsa a születési élmény feldolgozása. De ez a felfogás pszichológiai irányzattól függetlenül ma is masszívan jelen van: rengeteg születéscsoport működik világszerte, légzéstecnhikák és mindenféle praktikák segítik ősotthonunk elhagyásának feldolgozását. 


Mi pedig mindeközben éljük az életünket és lakberendezünk. Igyekszünk komfortossá, a nyugalom szigetévé varázsolni a bejárati ajtón túli világunkat, ahová csak szűrve juthatnak el a külvilág ingerei, ahová  bármikor visszahúzódhatunk háborítatlanul « lebegni » egy-egy húzós munkanap után.  Mondjuk egy Egg fotelbe, csak hogy tovább fokozzam a párhuzamot. .. :-)



 
Képek: itt itt, itt, itt 






SHARE:

2016. április 28., csütörtök

Istállóból design lakóház

Lovely Cottage 1946-ban megnyerte az angol "Grand Nationalt" (csak szólok, hogy egy lóró, van szó, aki egy komoly nemzeti lóversenyt nyert…:)), majd visszavonult kipihenni fáradalmait ebbe a Manchester mellett található istállóba. Ez volt az épület fénykora, és sajnos a rákövetkező fél évszázad eléggé elbánt vele… A lerobbant épületet végül műemlékvédelem alá helyezték. Az épület csodás karaktere és fényes múltja megindították az AR Design Studio tulajdonosait, akik megtartva eredeti szerkezetét (és a benne található használati tárgyak egy részét) új funkciót adtak az épületnek, amely mára 3 hálószobás lakóház.
Beköltöznék, és az egyik szobába vinném magammal a lovamat is! :)
Forrás: inhabitat
SHARE:

2016. április 27., szerda

Drótlámpák a Goa Homeban

Ma délelőtt a Király utca környékén jártam, és ha már arra tévedtem, beugrottam megnézni a Goa Home legújabb kínálatát. És ezekbe az esetlegesen lígő-lógó drótlámpákba azonnal beleszerettem... :) Ráadásul tök kifizethető: az egyiken 24.900 Ft-os árcédulát fotóztam. Gondoltam, hátha pont valami ilyet kerestek!
SHARE:

2016. április 26., kedd

Fehér csempével egyszerűen


Még mindig félve mondom, mert a legtöbben a mai napig kérik tőlem: óvatosan a metró csempével, mert már a csapból is az folyik... Félő, hogy nemsokára ugyanilyen hévvel szeretnétek majd megszabadulni tőle. Én is szeretem persze és nem egyszer használom is, de engedjétek meg, hogy jó szívvel ajánljam tulajdonképpen a legköltséghatékonyabb megoldást... Az egyszerű 15x15-ös Zalakerámia Carnevalt, amelynek négyzetmétere 1.850 Ft (itt).

Ezt használtuk a Szöszi fürdőszobáiban és a konyhájában is! :)

Szöszi fotók: Tóth Milán

SHARE:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.