Friss és menő

2018. február 21., szerda

Mit rakjunk a falra?

Mindig hirdetem, hogy a dekoráció - különösképpen a falra kerülő képek - tekintetében kicsit azért legyünk "sznobok". Ez persze nem azt jelenti, hogy Szinyei alá nem adhatjuk....
Véleményem szerint a dekoráció  ugyanis ugyanannyit képes rontani a szobán, mint amennyit javítani, ha nem jól választjuk ki. És persze egy-egy tárgy nem is önmagában érdekes, hanem a körülölötte lévőkkel együtt alkot értelmezhető kompozíciót. Mit értek ezalatt? Egy izgalmas tárgy, vagy jól megválasztott kép annyira fel tudja magasztosítani a környezetét, hogy simán megfér mellette több "kommerszebb" darab, sőt ezek a különleges tárgyak képesek újraértelmezni a sorozatgyártott bóvlikat...

Szeretnék mutatni egy gyors példát, hogy eloszlassam azokat a tévhiteket, hogy valami pálforduláson mentem át, és innentől csak designer darabokra hajtok, vagy ilyesmi....  Az alábbi lakás a mai ízléses közhelytár mintaképe.  Én sajnos már rosszul vagyok a látványtól - manapság minden önjelölt lakberendező ilyenekkel haknizza körbe a facebookot - rengeteg magyar példát tudnék hozni, de minek sértegessek bárkit is. Hoztam külföldről egyet...  Az alapdarabok nem rosszak: Ikea Besta tv bútor (egyik kedvencem), Ikea Vittsjö szekrény (imádom), Eames szék replica (halálosan unom már, de amúgy nyilván nagyon jó darab), mellette egy Martini side table (zseniális, itthon nem annyira elterjedt, az USA-ban viszont eléggé), valami szürke kanapé (jó választás, mindig az alapdarabok visszafogott színválasztására buzdítok mindenkit), kamu szőnyeg, egyen márványlapos asztal (Vivre, IDdesign, stb... helyek állandóan változó kínálatában). Ez tulajdonképpen az internetről három kattintással összeguberálható alap bútorozás. Rossz? Nem! (Én mondjuk a széket és a szőnyeget semmilyen körülmények között nem választanám be, pont azért, mert a sok használat miatt elkommercializálódott - ha van ilyen szó...).
Alap felállásnak nem lenne rossz. Akkor mi a baj? A lakást tervező személy (vagy az otthon tulajdonosa) egyáltalán nem fektet energiát abba, hogy legalább a dekorációval személyre szabja a lakást... Bement az Ikeába, megvett egy csomó keretet, és egyszerű, fantáziátlan printekkel megtöltötte. A tárgyak sem személyesek, ha tippelnem kell, akkor egy nagybevásárlás alkalmával összegubizta őket a H and M Home és Zara home kínálatából. Ízléses az otthon? Tulajdonképpen igen. Nincs benne semmi ronda. Csak éppen az a bajom vele, hogy - ha nem lenne benne az egy-két replica - simán azt hinném, hogy Ikea katalógusból vágták ki.

Hoztam egy másik képet, ami nagyon jól megmutatja, hogy miről beszélek, amikor az egyedi tárgyak erejét méltatom. Ez is tele van közhelyekkel, replikákkal, mégis sokkal izgalmasabb... Itt is van Ikea asztal (szerintem csak a láb az, az asztallap valami más...), kamu Eames szék, kamu Gino Sarfatti csillár... Vagy eredeti? Egy műértő akár összespórolja, ha nincs feleslegesen kiadandó pénze, szóval a fene se tudja, de nem is számít... Csak azt akarom mutanti, hogy ugyanazok a közhelyes dolgok mennyire másképpen jönnek ki, ha megfelelő körítést adunk nekik. Egy eredeti barokk tükör, egy fa létra, a háttérben megbúvó nádazott szék, a - szintén nem hű, de egyedi, viszont - szép, kopott perzsa, és ami még nagyon lényeges: az eredeti fa hajópadló (ez egy olcsó verzió, fenyő, és nem a drága tölgy svédpadló!) együtt életet lehelnek a térbe. Pedig a képek itt is elég kommerszek, de van létjogosultságuk: letisztultságukkal ellenpontozzák a barokk tükröt. Valahogy az az érzésem, hogy a képek teremtenek hidat a cirádás aranykeretes tükör és a csillár között.

Látjátok? Nem is az számít, hogy mi van a falon, hanem az összhatás. Hogy a tárgyak együtt mit adnak ki. Emiatt nem lehet általánosságban azt mondani, hogy - például - egy olcsó print ne volna jó választás, hiszen minden csak a kompozíción múlik.

Én is szeretem variálni az olcsó printeket, a külföldről beszerzett ilyen-olyan posztereket (amelyekhez személyes kötődésem van), és a különdleges festményeket. Ezek a festményeink igazából azt a szerepet töltik be, mint a fennti fotón látható barokk tükör.

Hogy mennyire nem rossz választás egy nagy szerelmet megvenni akár drágábban is, azt a néger kisfiús festményünk prezentálja. Még édesapám vette Tornay Gyula festményét, amibe én rögtön beleszerettem, így amikor külön költöztem, elkunyiztam... Azóta jön velünk mindenhova, és mindig fontos helyen jelenik meg.  Azt gondolom, hogy az egyszerű klisékkel berendezett hálószobánkat ő menti meg a kommerszségtől.

Az étkező asztal fölé id. Keleti Jenő festményét vettem meg. Mielőtt rábukkantam, nem ismertem a festőt, de azóta igazán megszerettem. Remek retro enteriőrfestményei vannak, most is eladó több, rá tudtok keresni. A nagy méretű kép 85.000 Ft volt, ezt nem mondanám soknak. Színeiben remekül passzol hozzánk, témájában viszont nem igazán "erdei lakos". Én szeretem a hangulatát, de azt hiszem, ez lesz az a darab, amelyik átkerül majd valamelyik - neki való - belvárosi lakásunkba, amikor megtalálom a hozzánk passzoló tökéleteset. Ez persze eltarthat akár több évig is... Mert a tökéletes darabok hosszú évek gyűjtésével kerülhetnek hozzánk. 

(A nyitó képen szereplő sárga pulcsis női portré egy véletlen találkozásból került a városligeti házunkba Amikor még a Falk Miksa utcában laktunk, ahogy hazafele bandukoltam a közértből - hónom alatt egy káposztával - megláttam egy éppen futó aukciót az azóta sajnos bezárt Biksady galériában. Az ablakból jól látszott, hogy éppen ezt a festményt hozták ki. Bementem, és szerencsémre senki nem vitte el. Ekkor felhívtam Danit, hogy azonnal jöjjön le, és nézze meg, mert teljesen beleszerettem, és mennyire csúcs lesz az új házunkba, amit akkor már kibéreltünk, csak még nem költöztünk be. Az aukciók végén lehetőség van az el nem kelt tárgyak visszahívására, így lett a miénk kikiáltási áron a sárga pulcsis nő.)


A házunk - de főleg a nappali-konyha-étkező - állandóan változik, ráadásul - ahogy mondtam - a tökéletes darabok felkutatása évekbe telhet. Az éppen aktuális lelki állapotunktól függően persze ezek az adott pillanatban tökéletesnek tűnő cuccok is egyszer csak értelmüket veszíthetik. Ilyen ez... Ezért jó játszani a falakkal/dekorációkkal és ezért nincs soha kész egy lakberendezésre fogékony ember otthona... 

Tegnap például posztert nyomtattam a kiadásra készült lakásunkba, és úgy gondoltam egyúttal a minap Karáról készült - nekem nagyon tetsző - fotót is kinyomtattatom, végülis csak 2000 Ft darabja, és egy darabig szívesen nézegetem a házban is. Feltettem a falra az "igazit", míg megtalálom a falra való igazit... :)

Ez a fotó a koszos-vizes lovamról...

 ... aki most bekerült a nappaliba. A könyvespolcok is jönnek-mennek, keresik a helyüket, ez most éppen itt landolt... :)

Ezt pedig a lakásba választottam poszternek, a fotót a neten találtam. Nem tudom átjön-e, de marha jól néz ki a szabadság szobor, olyan, mintha izzana...

Btw - ha posztert szeretnétek nyomtatni, a legeslegjobb szívvel ajánlom NETPRINTER szolgáltatásait. Csodás minőségben nyomtattak, pár óra múlva már érkezett is az sms, hogy mehetek átvenni a képeket. Már annyi sz.rt végigjártam, hogy üdítő volt megtalálni ezt a profi csapatot...

Szóval itt a végén annyiban összegezném a mondandómat, hogy fordítsatok kellő figyelmet a dekorra is, mert hiába végeztetek jó munkát az otthonotok berendezésével, ha ez nem működik, akkor - a látvány szempontjából - fene megette az egészet. :) És a jó dekor nem egyenlő a drága dekorral! Fontos, hogy megjelenjenek az otthonunkban személyes elemek, de én például a futszalagos "gagyitól" se rettegek, sőt... Ezek a darabok lehetőséget adnak egy kis játékra! A lényeg, hogy igyekszem jól kombinálni őket, hogy elkeüljem a közhelyességet.

Két példa kép: itt és itt a többi saját.
SHARE:

2018. február 19., hétfő

Új vatera kincseim - és ahova kerülnek


Szeretném az eredetiségről szóló gondolatmenetemet egy kicsit gyakorlatibb síkon folytatni...

Remek külföldi és hazai stylistoktól lestem el a technikáját annak, hogyan is dekoráljunk egy otthont látványosan. Ezt a Tértanoda sikeres "Dekorálj" kurzusain meg is osztom a hallgatókkal, a helyszínen kis kütyükkel gyakorolunk, képeket elemzünk, és nagy örömömre, sokszor már másnap kapok fényképeket az egyszerű fogásokkal megújult otthonokról...

Azzal, hogy a bútorokat kiválasztjuk, még csak a kereteit adjuk meg az otthonunknak. Egy-egy egyszerű bútor remek választás, hogy semleges hátteret adjon személyes tárgyainknak, amellyel aztán felöltöztetjük a lakást. Ezért szeretem a letisztult vonalvezetésű komódokat, polcokat - ráadásul ezeket a nagyobb darabokat ilyen "jellegtelen" formában igazán olcsón be lehet szerezni akárhonnan, adott esetben az Ikeából is.

Ilyen kedvenceim például....

Az Eket szekrény (ITT), amelyet szerszám nélkül tudunk összerakni, és elég szép kidolgozása van (gérben találkoznak az oldalak...)

Egyszerű könyvespolc a Fjalkinge (ITT), ahol a kevésbé látványos elemeket fiókba rejthetjük.

Szeretem a Malmot (hiszen tudjátok, a facebookon megosztottam veletek, hogy hatot szereltem össze...), ezt már tekinthetjük az Ikea klasszikussá minősült darabjának (ITT).
És hát persze itt az adu ász, az olcsó és mutatós Vittsjö (ITT), amelyet rengeteg otthonba beterveztem már. Egyszerű fém váza tökéletes alany DIY megmozdulásokhoz: festettem már fehérre és aranyra is. 

Szóval - többek között - ezek olyan olcsó és egyszerű bútorok, amelyeket bátran beemelhetünk otthonunkba, hogy utána kedvünk szerint személyesítsük a rápakolt különleges tárgyainkkal, könyveinkkel. 

És persze vannak kütyüben is divatok, amelyeket követhetünk, de még növényben is!!!! Manapság ugye egyetlen trendi otthonból se hiányozhat egy kaktusz. Vagy egy lantlevelű fikusz. És szólok, hogy ismét menő az anyósnyelv.... :)))) Tetszik? Használjuk bátran! Tegyük ízlésünknek megfelelő kaspóba, körítsük egyedi kiegészítőkkel, és máris személyünkre szabtuk a divatot. Miért is ne frissítenénk/játszanánk a rendelkezésre álló térrel... Hiszen egy tárgy beszél hozzánk: üzen vele a készítője, és adott esetben mást fogadunk be belőle mi, ráadásul közben változunk mi is, és a kor is, amelyben élünk. 

De rátérve végre a poszt címére... Lassan összeáll a nappalink. Érkeztek újabb könyvespolcok, és bár iszonyú tempóval nő az itteni könyvállományunk (a régieket nagy részét egyelőre a városligeti házban hagytuk), elfér rajta egy kis dekor... 

Le is ütöttem egy-két dolgot. Hamarosan érkeznek postán. 

Két kis köcsög a konyhába:
Szintén a konyhába érkezik ez a régi vas lovas bárd: 

Régi vágyam egy lovas kerámia szobor a könyvespolcra:
 Ezt a cuki réz madarat pedig a dohányzóasztalra szánom a könyvek tetejére:

Az összes kis kütyüért kb. 20.000 Ft-ot fizettem. Majd megmutatom őket a helyükön, ha megérkeztek! 

Nyitókép forrása: itt
SHARE:

2018. február 17., szombat

Eredeti, vagy egyedi?

A Térkultúrának mindig voltak izgalmasabb és visszafogottabb napjai, és most nagyon boldog vagyok, mert egy-két belőlem őszintén kibukó és kevéssé finomkodó poszttal elképesztő pezsgés indult meg a héten! Az emberek elgondolkodtak és írnak, reagálnak, egyetértenek, vagy kritikát fogalmzaznak meg...

Főleg az alábbi két poszt sarkallta vitára az embereket:
- Perzsa szőnyeg modern lakásba
- Divatos + új + olcsó = kommersz

A neten fellelhető sok - szerintem - bóvlinak minősíthető lakás hatására megírt kibukós posztom gyors kirohanás volt, nem igazán átgondolt, hanem érzelemből megírt tartalom. Ennek ellenére vállalom minden mondatával, igaz, néhol, a gondolatébresztő kommentek hatására kicsit finomítottam az álláspontomon. Engedjétek meg, hogy a két, rám legnagyobb hatást gyakorló "kritikát" beemeljem ide, és a válaszomnak nagyobb terjedelemt adjak.

/Kép forrása: nlcafé/

"A divatot, trendeket eleve az utánzás és a menekülés kettőse mozgatja. Érdemes azért mérsékelten követni az aktuális trendeket, talán kevesebbet „inspirálódni”.
https://www.nlcafe.hu/otthon/20140619/hogy-berendezik-a-sajat-otthonukat-a-profik/
A lustábbak amúgy mindig jól járnak, nekik is biztosan tetszik a pinteresten a falhoz állított létra, meg a régi zsúrkocsi, meg van egy csomó ilyen példa, de lusták beszerezni, aztán meg már úgyis kínos lesz, szóval mindig csak azt a kis időt kell nyugiban kivárni."

/Kép forrása: nlcafé/

Amikor számonkértem, hogy most akkor rossz példaként hozta-e be a nappalijainkat az üzenetküldő (szégyen - talán az elmúlt napok néhány támadasa miatt - de jól felpaprikáztam magam, ahelyett, hogy jobban koncentráltam volna a tartalomra....) akkor a következő választ kaptam:

 "Nem, dehogy, nem negatív példának tettem be a linket (remek nappalik) csak azért, mert akkor még egyenesen imádtad a replikákat, ezt nyilatkoztad a cikkben. És csak azt akartam dadogni, hogy nem a lelkiismeret kezd el hirtelen feltámadni, hanem akkor kezd el zavaró lenni, akkor fogjuk menekülőre, ha már túl sok a követő. De ezt Simmel okosabban megírta. Písz. üdv, Lovász László"

/Kép forrása: nlcafé/

Erre erősített rá egy következő kommentelő: 

"Itt hangzott el a kulcsmondat: "nem a lelkiismeret kezd el hirtelen feltámadni, hanem akkor kezd el zavaró lenni, akkor fogjuk menekülőre, ha már túl sok a követő" Így van. Nem hirtelen az eredetire kezdesz el vágyni, hanem oda menekülnél a sokaság elől. A cikiség jelző akkor fogalmazódik meg benned, amikor már minden tarka kutya is olyat akar, mint te, amikor már nem akarsz azok közé tartozni, akiket tetszik vagy nem, kicsit lenézel. A tömeg, a proli, a tudatlan massza...vagy hívhatjuk akárhogy. És ezzel nincs is semmi baj, ez természetes. Csak az nem annyira korrekt vagy igaz, ha az eredeti darabok hirtelen felistenítése mögé bujtatjuk az emberundorunkat. :)"

És ez az egész nagyon elgondolkodtatott.... Annyira, hogy muszáj volt az egész jelenséget az indulataimon túl megvizsgálni. Egyrészt, mert az egyediség/eredetiség kérdéskör simán megér többet annál, hogy lábjegyzetekben kommunkáljunk róla, másrészt, mert úgy érzem, a téma összefügg azzal, hogy a lakberendezéshez való viszonyom válságba került, hogy megkérdőjelezek mindent, amit korábban csináltam, vagy most csinálok, hogy napjainkban többet lovagolok, mint amennyit tervezek...

Lászlónak nem tudok elég hálás lenni, hogy felhívta a figyelmemet egyetemi tanulmányaim méltatlanul elfeledett gondolkodójára. Georg Simmel német filozófus, szociológus pszichológus (1858-1918) Válogatott társadalomelméleti tudományi tanulmányok c. kiadványában található elmélete a divatról. Simmelre általában jellemző, hogy a társadalmi jelenségeket egyfajta dualizmuson keresztül magyarázza, a divatban ez az egyszerre jelen lévő kitűnés és utánzás kettőssége. A divat egy adott minta utánzását jelenti: egy-egy egyedi igény teremt divatot, amely terjed, és ahogy az alsóbb réteg magáévá teszi, a felsőbb réteg elhagyja azt az elkülönülés igénye miatt. Tehát az elterjedés, újabb egybeolvadás révén a divat saját megszűnése felé halad, miután éppen e terjedés szünteti meg a különbözőséget.

1955-ben Elihu Katz és Paul Felix Lazarsfeld foglalkozott először az ún. "influencer marketinggel" és finomította a simmeli felső réteg - alsó réteg összefüggést a véleményvezérek és a követők kapcsolatára. És amíg Simmel a társadalom "idegességének" tulajdonította a divatok változásának sebességét, ma inkább a közösségi média, de úgy általában a felgyorsult információáramlást tesszük felelőssé. Az influencerek eredetiek szeretnének lenni, a followerek pedig a “menők” csoportjához tartozni, de minél később csatlakozik valaki, annál kevésbé lesz eredeti, és a nagyobb tömeg úgy jár, mint a lúzer a piramisjáték alján…
Én magam mindig kerestem az eredetiséget, de közben meglovagoltam a divathullámokat is. Személyes fejlődésemnek azt tartom, ha választásaimat tudatosan elemzem, és képes vagyok eldönteni, hogy egy adott tárgyat a divat, vagy egy őszinte, belső kényszer miatt választok. És bár szeretném magam leválasztani a manipulátorokról, a szakmám ezt nem engedi, hiszen annyi döntést kell hoznom a mindennapokban, amennyi eredetiség a földön nincs! Ez okozza az én szakmai frusztrációmat.

A másik kommentelő kicsit sarkosabb véleménye azon gondolkodtatott el, hogy mi az egyedi és az eredeti, és, hogy valóban "az eredeti darabok hirtelen felistenítésébe" akarnám-e bújtatni "az emberundoromat."

Észrevettük-e eddig, hogy az EREDETI a magyarban egy többértelmű szó. Eredeti, mert az a gyártó készítette, akinél a gyártási jogosultság van, vagy - átvitt értelemben - eredeti, mert különleges, szokatlan, érdekes és újszerű.

Vagy, a Wikiszótár.hu értelmezésének első pontja szerint: “Eredeti (melléknév) = Mások által utánozott (példány, írás, alkotás), amelyből több későbbi hasonló alkotás, fordítás, átdolgozás, másolat készül.” Mennyire izgalmas, hogy az EREDTI, azaz a márkás sorozatgyártott darab – ahogy a wikiszótár rámutat - már nevével önmagában hordozza saját másolatait. Hiszen, már, azzal, hogy kimondjuk, hogy "eredeti", feltételezzük, hogy van másolat...

Nem kéne-e ekkor megbarátkoznunk a gondolattal, hogy – egy véletlenszerű divathullám – közönségessé változtathatja a szeretett darabot.

Jogos-e a felháborodásunk, amikor egy forma elvszeíti érdekességét és újszerűségét (viccesen szólva az eredeti elveszíti eredetiségét...), mert – köszönhetően az olcsó másolatoknak - minden otthonban jelen van?

Jogos-e, hogy az olcsó másolatok – közép távon - elértéktelenítik azoknak a befektetését, akik hajlandóak voltak kifizetni azt az árat, amivel megtisztelik a tervezőt, a minőségi gyártást és a fenntartható fejlődést? Mert az "eredetiség" egyúttal ezeket is jelenti, és igen, ha innen nézzük, akkor "felistenesítem" az eredeti darabokat, bár az is igaz, ezt már a korábbi posztomban is megtettem (ITT).

Nem tudom…

Lehet, hogy az “eredetiség” szó jelentése, valamint az ipari termelés hatására a tervezőtől különválasztott tömeggyártás törvényszerűvé teszi ezt a folyamatot… Törvényszerű, mert ezeket a termékeket kifejezetten sorozatgyártásra tervezték!

John Stuart Mill filozófus szerint az utánzás egy pszichológiai örökség, amely a gondolat és gondolatlanság házasságából született. Az utánzó embernek nincs felelőssége, nem kell döntést hoznia... Senki nem szeret ilyen szerepben tetszelegni, de már a feloldást is - paradox módon - az általam nagyra tartott emberek otthonaiban keresem... :)

Összességében úgy látom, hogy a nagyok egy úton járnak..

Megmaradnak eredetinek (azaz különlegesnek, érdekesnek és újszerűnek) azzal, hogy EGYEDI darabokat választanak, iparművészeti tárgyakkal és képzőművészeti alkotásokkal veszik körbe magukat, és amibe egyébként belefér egy-egy nagyra tartott tervező eredeti (vagy replica) darabja, amit nem az utánzás, hanem a tisztelet hív be. Ennek egyik szélsősége a tárgy-fetisiszta Philippe Starck lakása (ITT), másik pedig a bonyolultabb vizuális ingereket mellőző, az egyszerűségre, a funkcionalitásra és a minőségre koncentráló John Pawson otthona (ITT).
Köszönöm az izgalmas kommenteket, örömmel várom őket ide is... 
SHARE:

2018. február 14., szerda

Radiátor téglafalon

Egy olvasói kérdés érkezett hozzám téglafallal kapcsolatban... 

"Szia! Tudom, hogy régebbi a cikk, csak nekünk most lett aktuális, így most találtam rá. :) A kérdésem az lenne, hogy ha olyan falra szeretnék téglaburkolatot, amin van egy radiátor, az mennyit ront a kinezetén, az összhatáson? Vagy esetleg azt nem is lehet? Köszönöm, Csilla"

Kedves Csilla! 
Természetesen lehet bontott téglát tenni radiátoros falra is. Le kell szedni a radiágort, és szépen felburkolni a téglát alá is. A radiátor le- és felszerelését érdemes szakemberre bízni (víz-gáz szerelő), aki így abban is tud segíteni, hogy a plusz falvastagság miatt rövidebb falon kívüli csövet meghosszabbítsa a szükséges hosszra. 
Sok sikert kívánok! 
Üdvözlettel,  Petra

Egyébként a radiátoros cégek imádják téglafalon reklámozni portékájukat... Nem csoda, gyönyörű háttér bármilyen stílushoz... :)


Képek: itt, itt, itt és itt
SHARE:

2018. február 12., hétfő

Divatos + új + olcsó = kommersz

Akik követik a blogot, tudják, hogy kis szabadságot vettem ki magamnak.... Megvan ennek az oka. Bár a munkámat a mai napig szeretem,  és továbbra is imádom a különdleges enteriőröket, az extravagáns megoldásokat, kicsit ki kell tisztítani a fejemet.

Ennek a blognak az a célja, hogy segítsen eligazodni a ma divatos irányzatokban, segítsen hozzájutni azokhoz a tárgyakhoz / ötetekhez / kereskedőkhöz / szakemberekhez, amiken / akiken keresztül magatok is megvalósíthatjátok álmatok otthonát.  De mostanára egy kicsit elbizonytalanodtam. Nem vagyunk-e mi, bloggerek is jelentősen felelősek abban, hogy a különböző oldalon megtalálható szuper kommersz otthonokat skandináv letisztultsággal, ötletes eklektikus, stb...  jelzőkkel felmagasztalják, csak mert valaki képes összeválogatni a filléres kínai kínálatból egy színeiben stimmelő lakást, ahol a különleges és kézműves tárgyak és anyagok filléres ócskaságokká alacsonyított másolatai virítanak.

El vagyok keseredve, mert azt látom, hogy ez a kommersz ömlik ránk mindenhonnan, hogy semmi nincs biztonságban, ami szép, ami különleges, mert hamarosan jönnek a másolatok, és elözönlik a piacot magukkal rántva az eredetit.

A mára elterjedt és felgyorsult gyakorlat miatt muszáj felülvizsgálnom öt évvel ezelőtti álláspontomat (ITT). Én régen tényleg és őszintén azt gondoltam, hogy nem bűn, nem ciki másolatot venni egy-egy bútordarabból. Nekem is van... Jacobsen  egg chair replicám, meg kamu Serge Mouille lámpáim. És tudjátok mit? A mai tendenciát tekintve, és amivé ez az egész intézményesített másolat piac vált, meg kell mondjam, hogy ejutottam oda, és be kell valljam: igenis bánom! Szép lassan keresek helyettük eredeti különlegességeket, és meghirdetem ezeket, vigye, aki kéri, aki szeretné, aki nem bánja, hogy ezzel klasszikus darabokat vulgarizál.

Mára, ha valami szép, és az ízlés- és véleményformálóknak tetszik , hamar bekerül a közízlésbe a felgyorsult információáramlásnak köszönhetően. Nagyon kevés idő telik el, mire a gagyi piac ráteszi a mancsát egy-egy ilyen darabra, és megindul az ócska másolatok tömegtermelése.  A fennti kis montázsba éppen és pont összeraktam egy ilyen lakást - minden van benne, amivel ma egy "ízlésees" lakást hirdetnek: metró csempe, kamu cementlap, laminált francia parketta, Eames replica szék, műanyag ezüst tükör, ipari jellegű lámpák, kamu Beni Ourain szőnyeg, meg interneten rendelhető ócska kárpitozott fotel...

De mi köze a fenti képnek ezekhez?
 

Hát igen... Semmi.... 

És kicsit szégyellem is magam... Mert egy csomó általam tervezett lakásban/irodában ott figyel egyik-másik kamu cucc. Kamu burkolat, kamu bútor, kamu tükör, kamu valami. Talán azzal menthetem magam, hogy én igenis veszem a fáradságot, hogy különleges, eredeti darabokkal kombináljam őket, de őszintén mondom, nem vagyok benne biztos, hogy jár nekem felmentés. 

Szóva ez a poszt most kicsit arról szól, hogy bizonyos frontokon visszavonulót fújjak, hogy szembenézzek azzal, ami valamennyire az én felelősségem is a ma kialakult ócska-kultuszban, ugyanakkor nagyon szeretném, ha ennek a posztnak (is) pozitív kicsengése lenne... 

Mindenkit szeretnék arra buzdítani, hogy ha tetszik neki valami, akkor ne az eredetire hajazó ócska másolatokat vásárolja, hanem próbáljon meg ilyen-olyan helyeken, használt bútorok között, ötletes új bútorok között (igen, inkább IKEA!!!) alternatívát keresgélni... 

És, ha nincs pénze franciaparkettára, ne akarjon franciaparkettát. Keressen olyan alternatívát, ami nem olyan ciki mint a panelokból összeillesztett laminált másolat. Ne vegyen a nomád gyapjúra hasonlító gagyi műanyag szőnyeget, hanem válasszon egy egyszerűbbet - pl. egy sima krém színű shaggyt, ami nem akar másnak látszani, mint ami. 


Például a fennti képen egy stílusában hasonló, de nem "kamu" lakást állítottam össze... A kék fotel a társadalmi szerepvállalásáról is híres Remodel kínálatából érkezett (ITT), a szőnyeg egyszerű és olcsó Mömaxos (ITT), a fehér szék az Ikea terméke (ITT), a képen szereplő blondel tükörhöz hasonló a Vaterán időről időre felbukkan (ITT), de érdemes keresni a Jófogáson, a Galéria Savarián, vagy személyesen az Ecserin és az egyéb bolhapiacokon. Ha már ipari lámpát választunk, legyen eredeti az ArtKraft kínálatából (ITT), mellé egyszerű fromavezetésű modern lámpákat válasszunk például a Rábaluxtól (ITT), és az étkezőasztalért is érdemes kicsit jörbejárni a boltokat, és az se baj, ha olyan helyről választunk, amelyik jellemzően replicákkal, olcsóbb kínai cuccokkal dolgozik, csak tudjuk kiszűrni a kommerszebb dolgokat (ITT). A parketta - ha nem telik svédpadlóra - legyen valamilyen egyszerű, de élethű erezésű laminált padló. Egy sima fehér csempében, és egy finom betonhatású szürke járólapban se fogunk csalódni hosszú évekig. Ráadásul ez utóbbin remekül mutat egy szőnyeg, amelyet ugye az éppen aktuális ízlésünkhöz/divatunkhoz tudunk igazítani, akár a fürdőszobáról, akár a konyháról van szó... 

Összességében annyi tanácsot szeretnék adni, hogy ami mindenhol szembe jön, főleg, ha már megjelennek az olcsósított változatai, azoknak a betervezésével érdemes nagyon óvatosan bánni, mert onnan már nagyon hamar lecseng a divat, és elkezd cikivé válni, ami korábban annyira tetszett... És ezért érdemes egy-egy eredeti darabot is megvenni, ami hosszú évtizedekig elkísérhet minket. Mert vulgarizálhatják akármennyire az Eames székeket például - amikor már minden gagyi kitört lábú kínai másolat halmokban áll a szemétdombokon - na, az eredeti akkor is értéket fog képviselni... 

SHARE:

2018. február 6., kedd

Lakás a Városligetnél párizsias kilátással

Közkívánatra "egyben" is bemutatom egy frissen elkészült munkámat. Már a legelején szeretném leszögezni, hogy a berendezés viszonylag kis költségvetésű, mert a lakás kiadásra készült, befektetési céllal vásároltuk, így sok benne a kompromisszum, nem egészen olyan, amilyennek mondjuk magamnak tervezném. Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá, mert azt hiszem sikerült visszaállítanunk egy elegáns házban található elegáns lakás hangulatát, amely csodálatos panorámájával - hát, még ha rehabilitálódik a környék... - igazi kuriózumnak számít. 

A lakás a Városliget mellett fekszik, és mi (Dani meg én...) úgy gondoltuk, ez az a környék, amely a formálódó beruházások hatására nagy értéknövekedésen fog átmenni a viszonylag közel jövőben. Befektetésnek kerestünk ingatlant, amolyan nyugdíj kiegészítésnek, amely valószínűleg nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeinket, hiszen két gyereket kell majd elindítanunk az életbe, így - azt hiszem - a lakás inkább az ő gyarapodásukat fogja szolgálni... :)

Az alábbi alaprajz fenti csücskében található hálószoba igazából két szobából állt:  itt volt a konyha és mögötte a cselédszoba. Ezeket mi összenyitottuk, így tekintélyes méretű, csendes és napfényes (a lakás magasemeleti) belsőudvari hálószobát kaptunk. A bejárattal szemben nyílt a spájz, amit mi a folyosó irányából egy kis cipős, vagy takarítószeres szekrénnyé alakítottunk, a többi részéből fürdőszobát terveztünk, amelyet a háló irányából - felhasználva a konyha-cselédszoba közti ajtót - nyitottuk meg. 

Falbontás még kettő történt... Egyrészt a nappaliból korábban két háló nyílt egy-egy duplaszárnyú ajtóval. Kibontottuk az egyik falat, hogy nagy hely álljon rendelkezésre a konyha-étkező-nappali hármasának. És ez az ajtó se veszett el... A nagyon furcsa hall jellegű helyiség (a mostani, a nappalitól bal oldalra látható hálószobából nyílik) kapott ajtót, így zárható gardróbbá alakult, amelyet már csak azért is ajtóval kellett leválasztani, mert ide helyeztük el a gáz cirkót. A hall szerű (most gardróbként funkcionáló) helyiséget kicsit leszűkítettük, erre bővítettük a fürdőszobát, éppen csak annyival, hogy a kád mellé egy zuhanyzó is beférjen. Mit látjátok, a lakásnak nagyon klassz elrendezése volt már eredetileg is, nem igényelt nagy beavatkozást.... 
A nappali legvégén kapott helyt a konyha, ami általában nem igazán praktikus, lehet végigcsurgatni a szemétlevet a parkettán, de bevállaltam ezt a kompromisszumot a design oltárán... A konyha egyszerű Ikea bútorát a márványhatású greslap teszi különlegessé (a fennti képen kicsit jobban látni). 

Az amorfan felszerelt könyvespolcok is Ikeásak, a hatalmas, drótból hajlított női fejet az ArtKraftból vettem, egy régi fodrászat cégére volt egy pesti bérház homlokzatán. A kis fa fotelek történetét már megírtam (3 lakás 6 szék - ITT), a kanapét a Mömaxban vettem, méreteihez képest, meg amúgy is, nagyon kedvező áron. A réz zsúrkocsi a régi lakásunkat díszítette, a vateráról érkezett hozzánk. A két nagy fekete lámpa szintén Mömax, innen valóak a vízzöldre festett igazi bárányszőrök is. A párnákat a Jyskben vettem. 


A csodálatos asztallapot egyedileg gyártattuk, illetve a szomszédban lakó, éppen akkor építkező Manna barátnőm szánta magának, csak véletlenül keskenyebb lett a megrendeltnél, így átvettük. Ehhez sokkal különlegesebb láb dukálna, mint amit most kapott, de úgy gondoltam, egyelőre jó lesz két fekete Ikeás bak is. Ez kicsit kilóg a stílusból, de egye kutya, hátha nem lesz ennyire szőrszálhasogató az új lakó... :) Ugyanez persze az átlátszó króm lábas Ikea Tobias székekre is igaz, de miután éppen akkor számoltuk fel az irodánkat, ahol rengeteg ilyen darabunk volt, értelemszerű volt az átköltöztetésük. 

Az angol kis szekrény a hálószobában különleges darab, skóciából érkezett, ajándékba kaptam egy ismerősünktől, a Mária Terézia csillárt pedig fillérekért vettem a neten, igaz, a felújítása már nem nem éppen annyi volt... 

Ez az a kilátás, ami nagyon megfogott engem, és amiért valahogy olyan párizsiasnak érzem a lakást... :)

A nappaliból az egyik hálóba lehet bejutni, amelyet egyelőre nem rendeztünk be, ennek funkcióját a leendő bérlő fogja megadni, és majd ehhez igazítjuk a bútorozást.  Itt is megbántam már, hogy az éppen kéznél levő kicsit stílusidegen lámpákat tetettem fel a falra, de ha majd úgy alakul, ezeket örömmel lecserélem. Ugyanitt egy pár 3 izzós fali/mennyezeti lámpa olcsón eladó... :))))
A nappali másik oldalról a folyosóra nyílik, vagyis inkább fordítva - a folyosó végén ott a nappali... Itt is van valami, ami magyarázatra szorul, ez pedig ez a belógó nagy fehér "konyhapult", amely a mosó- és szárítógépet rejti. Valóban (nem) kicsit asszimetrikus, és többen is kérdezték, miért nem inkább a gardróbba rejtettem. Igen, dilemma volt, és sokkal jobban nézne ki a folyosó egy szexi kis mini-kanapéval mondjuk... Csak, hogy... Ha ezt a két gépet még berakom a gardróbba, akkor oda nem férne el két öltözködni szerető ember teljes ruhatára, tehát végső soron és használat alatt előbb-utóbb egy baromi nagy szekrény kerülne a folyosóra. Ezt igyekeztem megelőzni ezzel a megoldással, amely abban a pillanatban nem lesz ennyire esetlen, hogy a sok össze-vissza képből álló összeállítás fel nem kerül a falra, és egyensúlyt nem teremt a két oldal között. Ez esetben a praktikumot előrébb helyeztem a dizájnnál...  Mindenképpen meg szerettem volna mutatni ezt Nektek, hogy lássátok, az ember a józan ész mentén néha milyen döntésekre kényszerül.
A mennyezetre aranyra fújt egyszerű Ikea üveggömb lámpák kerültek. 

A folyosóról nyílik a lakás legbrutálabb része, ez pedig nagyon bevállalós fürdőszoba. A helyszínen mindenki imádja, így fotón meglehetősen erősnek tűnik... Nem is a mosdó környéke:

Mint inkább a kádé. De kontextusba helyezve a sok fekete fallal és mennyezettel, élőben nem ilyen zizi, kifejezetten mutatós és extrém.

A hálószobából is hiányzik még a dekor, az ágytámla felett a képek a falról. Az ágy is Mömaxos (mondtam, hogy budget munkáról van szó... :)) Ide is - mint a nappaliba - az Ikea felhőcskés lámpáiból szereltem össze hármat, hogy elég fényt adjon, és még látványosabb legyen a nagy térben. Kicsit látszik oldalt, hogy a teljes falat beépítettük Ikea Pax gardróbbal, amit utólag gipszkartonnal zártunk a mennyezethez. 

A hálószobába - a felszedett metlachi helyére - szőnyegpadló került.

Innen nyílik a mini fürdőszoba, amely egy egyedileg épített zuhanykabinból és egy kis mosdóból áll. Itt még nem szereltük fel a tükröt...

Szeretem ezt a lakást. A költségvetése végül nem lett annyira kicsi, mert ragaszkodtunk hozzá, hogy a beépített anyagok minősége csúcs legyen, hogy a nyílászárókat az eredetire megszólalásig hasonlítóra cseréljük (háromrétegű üveggel a hanggátlás céljából)... Igyekeztem egy-két különleges, vagy elegáns bútort is becsempészni, hogy az összhatás inkább elegnás, semmint szedett-vedett legyen, de való igaz, hogy vannak olyan részletek, amiket, ha korlátlan a büdzsém, akkor másképp csinálok. Ennek ellenére bármikor örömmel beköltöznék ide (is). Remélem, nektek is tetszik...
SHARE:

2018. február 5., hétfő

Perzsa szőnyeg modern lakásba

Gyorsan összehozok egy posztot erről a témáról, mert egy facebook fórum kérdése kapcsán arra jöttem rá - és most elénézést kérek minden értő kollégámtól - hogy lakberendező fejekben is nagyon nagy a homály arról, milyen esetekben érdemes perzsaszőnyeggel tuningolni egy lakást... 

Itt a nevezetes fotó, ahol - gondolom - a lakás tulajdonosa kérdezi, mi a véleményünk, mennyire megy a modern kanapé ezzel a szőnyeggel... 

Teljesen normális, hogy egy laikus lát egy csomó fotót, ami neki tetszik, szeretne valami hasonlót és megpróbálja anyagi helyzetének és témában való jártasságának megfelelően megvalósítani az álmát...

Tudjátok mi a durva?! Hogy ma megbizonyosodott, hogy a szakmánk egy jelentős része, még ott se tart, ahol a kérdező, aki talán érzi, hogy valami még sem stimmel, nem egészen olyan ez a kép, mint amiket a Pinterestről összeollózott...  És - jogos - kétkedésére mit reagál a "szakma"? Szuper, isteni a kontraszt, csak hajrá-hajrá! 

???

Valaki megmondaná nekem, mi köze a fenti képnek ezekhez? Mert ilyeneket posztoltak a "szakértők"... 




Nagyon jól mondjátok! A világon semmi!!!! :) Ugyanis a fenti darabok egytől egyig nagyon szép, igényes kivitelezésű kézi perzsák, és nem a szocializmus legsötétebb időszakát idéző, retinát kiégető színekkel sororzatgyártott gépi izé.

Én rengeteget dolgozom perzsa szőnyegekkel, a kedvenc munkáimba mindig becsempészek egyet-egyet, hoztam párat mutiba.... 

Mi a különbség? Hogy ezek a szőnyegek nem ócska bóvlik... Nem az a kérdés, hogy jól néz-e ki a perzsaszőnyeg modern környezetben - igen, és ezt lehet evidenciának kezelni - hanem, hogy milyen az a perzsa... Mert ahogyan egy jól megválasztott szőnyeg egy közepes bútorzatot az egekig emelhet eleganciában és nagyvonalúságban, egy rossz választás csak arra lesz jó, hogy a magyar ingatlanpiac legsötétebb időszakát idézze...  Hogy előhívja emlékeinket gyerekkorunk szomszédjairól, és eszünkbe jusson a proletáriátusnak kiutalt, leválasztott lakás "úri" berendezése. 

Csatolt képek (amik nem a sajátok): itt és itt
SHARE:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.