Hogy kinek a legjobb tervezni? Gondolom, mindenkinek más az ideája. Most, hogy nagyjából abbahagytam a szakmát, és ritka kivételektől eltekintve nem tervezek, kimondhatom: magam vagyok a kedvenc megrendelőm... De ha a szívemre teszem a kezem, be kell valljam, hogy az ideális megrendelőm nem én vagyok... Azaz a legizgalmasabb enteriőrjeim soha nem a sajátjaim. Több szem tényleg többet lát. Több tapasztalat, több világ találkozik, érveket és ellenérveket ütköztetünk, és a munka vége mindig egy olyan kompromisszum, ami sokkal több, mint amit egyedül, kompromisszummentesen elkészítenék.
Ha ez a megrendelő történetesen a testvérem, akivel talán a világon legjobban ismerjük egymást, és a férje, akivel tizenhat éves korunk óta fonódik össze a sorsunk, akkor ez tovább árnyalja a képet. Ismerjük egymás rezdüléseit, közös gyökerekkel rendelkezünk, a kommunikációnk azonos, azaz "egy nyelvet beszélünk", rengeteg a közös élmény, de a hármunké együtt mégis egy kitágult horizont. És ez a horizont, bátran mondhatom, hogy szinte végtelen, hiszen ők bejárták a föld minden zugát, éltek izgalmas országokban, csodálatos házakban, utazásaik minden egyes állomása az ihlet kiapadhatatlan forrása.
A Csendillát évek óta próbálta eladni a második kerület. Hihetetlenül lepusztult állapotban, a kommunizmustól szétcincálva szomorkodott a forgalmas Budakeszi úton, a kutyának nem kellett. És nem kellett volna a tesóméknak sem, ha nem élnek évekig Buenos Aires hangosan pezsgő negyedének egy olyan házban, ahol a közösségi terek, és a vendégszobák foglalták el az utcára néző frontot, a pihenésre hivatott tereket viszont a csendes, medencés belső kertre tájolták.
És amikor itthon, a sűrű gazzal benőtt kerten keresztül bekommandóztunk a lerobbant épület mögé, megállapítottuk, hogy ez bizony maga a paradicsom. A ház lefogja a forgalom zaját, itt madárcsicsergés és nyugalom várja őket... Licitáltak, megnyerték, és ez lett az 1844-ben épült Csendilla szerencséje, mert így őrizhette meg legszebb arcát a jövőnek. Olyan gazdái lettek, akik szeretettel, odafigyeléssel, pénzt és energiát nem kímélve, a műemléki szempontokat maximálisan figyelembe véve, de saját ízlésükre formált otthont teremtettek benne.
A belső tér tervezésénél erősen kötve volt a kezünk... A térkapcsolatok is műemlékvédelem alatt állnak, és mi - ellentétben a mai nagyberuházói gyakorlattal, amikor "véletlenül" lebuldózerezik a falakat - ezt tiszteletben tartottuk, és ehhez igazítottuk a funkciókat.
A bejáraton belépve egyenesen a nagy vendégfogadásokra tervezett étkezőben találjuk magunkat. A helyiség három másikkal nyílik egybe: innen megközelíthető a konyha, vele szemben a dolgozószoba (és az abból nyíló szivarszoba), valamint a lépcsőház.
A mennyezeten finom szürkével idéztük meg a feltárás során talált eredetileg színes festést (Hegedüs Babett munkája), a hatalmas étkező asztalt kifejezetten ide terveztem, és a Polifa készítette el. A lámpa üvegburáit az ArtKraftból szereztük be, de a réz testeket már magam terveztem, és gyártattam, a nyílászárók pedig eredetiek, és gondosan felújítva kerültek vissza a helyükre. A kandalló megrendelői igényként került az étkezőbe, Ferencz Lukács készítette el nekünk.
Természetesen a konyha is kompromisszumos helyiségnek indult... Az alacsony parapetek nem tették lehetővé egy teljes értékű pult körbefutását a falon, így ezúttal középen a szigetnek valóban funkciója van, itt munka zajlik.
A konyhabútort terveim alapján az olasz Cesar készítette, a tömbként középen álló, márványfurnérral borított sziget egyébként rengeteg tárolót rejt. A sötét színeket és egyszerű formákat játékos ellenpontokkal lágyítottam, a peremes tölgy fali polcokat szintén a Polifa gyártotta. 
Az étkező helyiség konyhával átellenes oldalán nyílik a "férfi lakosztály", azaz a házigazda dolgozószobája, ahonnan át lehet jutni a szivarszobába, és itt található még a földszinti vendégvécé.
A szivarszoba amúgy nem csak férfi játszóház, a közben nagyra nőtt gyerekek is itt lógnak a haverjaikkal, mielőtt nekivágnak az éjszakának...
A konyhából és a lépcsőházból - a lift két oldalán - át lehet jutni a kisebb méretű nappaliba. Nem volt igény a nagy tér, a vendégfogadás mindig az étkezőben zajlik, ez a helyiség a kutyával kiegészült négytagú család pihenését, tévézését szolgálja.
Bevallom őszintén, ez a helyiség okozta a legnagyobb fejtörést, és készült el a legkésőbb... Nem segítettek az arányai (gyakorlatilag magasabb, mint amilyen széles), az először választott bútorok és csillár sem. Ahogy átbeszéltük, hogy a mobíliák tekintetében egy modernebb vonalon kellene megindulnunk, gyakorlatilag azonnal összeállt a kép. A Polifa elkészítette a teljes falat elfoglaló, márványlapos tévészekrényt, és behoztuk a képbe a kanapé és a festmények színvilágával harmonizáló Pani Jurek lámpát.
A nagy belmagasság és a tetőtérrel együtt három emelet teljesen indokolttá tette a beltéri lift kiépítését, és szerencsére ehhez megkaptuk a műemlékvédelem jóváhagyását is. Ezzel kapcsolatban az volt az ötletem, hogy minden szinten burkoljuk le, ezzel is kihangsúlyozva a különállóságát. Olyan hatást szerettem volna kelteni, mintha a házon átfúrta volna magát egy nagy vörös téglatest. A szemem előtt lebegő színt nem találtam meg a Pataki Tiles kínálatában, így festő színminta alapján, több próbaégetés után készült el a tökéletes. Mondhatjuk, hogy ez lett a "Csendilla vörös", de azt hiszem gesztenyének nevezték el. Csak jobb, ha tudjátok, hogy ez az én színem! :)
A lépcső eredeti köve megmaradt, és néhány fém korlátelem is megmenekült a fémtolvajok elől, ezek alapján újra tudtuk gyártatni az egész korlátot, amely a végén új tölgyfa kapaszkodót kapott. Nem kis munka egy ilyet összeszerelni, némely elemet a helyszínen faragtak ki hozzá.
A liftajtó tükrös borítással lett légies, a belsejéhez pedig kortárs (mármint a házzal...:)) festő, id. Markó Károly festményét használtam fel, amelyből fekete-fehér tapétát gyártattam. Erről írtam már (ITT).
A telek leejtős, így lépcsőn kell lemenni a háló szintre, innen lehet kilépni a kertbe is. Itt található a csendes, kertre néző hálószoba, egy gardrób helyiség, fitness terem, vendégszoba és vendégfürdő, wc, egy kis konyha, ami kiszolgálja a kertet, de a reggeli kávét is innen lehet ágyba vinni. Van itt még sok tároló, hátul gépház, elől pedig egy gyönyörű borhűtő, amit egy mostoha kis helyiségből alakítottunk ki.
A hálószoba közvetlen összeköttetésben áll a fürdőszobával, és azt hiszem - "csak szerényen" - ez volt a legnagyobb ötletem... A boltíves szuterén helyiségekben úgy akartam létrehozni a szükséges funkciókat, hogy a csodálatos tégla mennyezet teljes valójában megmaradjon láthatónak. Az ötlet pedig: tegyük "dobozba" a zuhanyzót és a szekrényeket, ezen függjön a mosdó is, felfele pedig reflektorok világítsák meg a mennyezetet. A mennyezet itt is megkapta a fehér fugát, amihez ragaszkodni szoktam, mert ezzel kerüljük el a borospincék nyomott hangulatát, így lehelek modernitást a régi struktúrába.
A zuhanyzó egyben gőzkabin is, elég sokat használják, ennek a gépészete is a "zöld dobozban" van elrejtve.
A fotók nem annyira hozzák vissza, de a beépített szekrény (a jobb oldalon) szintén a dobozba van besüllyesztve.
A kádat viszont nemes egyszerűséggel "ledobtuk" a földre.
A "doboz" mögött található a fitnessnek kijelölt terület, és innen nyílik egy plusz vendégszoba.
És a fiatalabbiké. Ez a szoba kicsit kisebb, cserébe tartozik hozzá egy saját fürdőszoba.
A szinten található még egy nagy fürdőszoba:
Egy vendégszoba:
És a hatalmas mosókonyha:
A hálószobát nehéz jól fotózni, pedig hangulatos kis helyiség. A falak világoszöldre lettek festve, a padlószőnyeg zöld, csak úgy, mint a beépítet szekrény. Az éjjeli lámpák egy olasz utazás emlékei, a pillangófotel Argentínából érkezett.
A lépcsőház és folyosója tulajdonképpen kettévágja a szinteket, a másik oldalra is került egy dobozos etap. Ebben a vendégfürdő, a kis konyha, a vendégvécé és tárolók találhatóak.
Ezzel nagyjából bejártuk az alsó szintet... Irány az emelet, ami már egészen más hangulatot áraszt. A korábban csak padlástérként funkcionáló szint most a gyerekek birodalma lett, kiegészülve egy háztartási helyiséggel és egy plusz vendégszobával.
Ez egy külön birodalom. Nem törekedtem arra, hogy megidézzem a másik két szintet, egyedül arra fókuszáltam, hogy a gyerekek számra egy fiatalos, lendületes lakrészt alakítsak ki, amelyben jól érzik majd magukat. Szerencsére a tetőszerkezet elég jó állapotban fennmaradt, meg lehetett menteni egy csomó gerendát. Ezeket meghagytuk eredeti színükben, az újabbakat viszont világosra pácoltattam.
A lépcsőházból a gyerekek nappalijába érkezik az ember.
Innen nyílik a többi helyiség. A nagyobbik lány szobája:
És ezzel tulajdonképpen körbeértünk a házon, véget ért a bemutató....
Rengeteg ember, és hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy ez így megvalósuljon. Szeretném kiemelni Honti Laca barátunkat, a Térépítő.hu Kft. ügyvezetőjét, aki a generál kivitelezést vitte, kollégáját, Seres András Bandit, akivel mindig mindent meg tudok beszélni, Zsuzskát a Polifától, aki minden hülyeségemre kitalál valami megoldást, és jesszus, annyi embert felsorolhatnék még.... Köszönöm!
Az eredeti tervező kilétét homály fedi, annyit tudunk, hogy Bors József ágens építtette, de hogy a környéken több villát jegyző Hild Józsefnek köszönhető-e, vagy Pollack Mihálynak, azt nem tudni. Akármelyikük is tervezte ezt a csodálatos épületet, remélem büszkék lennének rá, ha ma látnák.
Köszönöm a fotókat, és a vidám hangulatban telt két napot Gosztom Gergőnek! Köszönöm Zsófi és Balu, hogy megjelentethetem a képeket. Egy élmény volt a közös munka!
