Friss és menő

2016. június 1., szerda

Milyen is a "kacsalábon forgó"?

Nagyon izgalmas bejegyzést készített nekünk tegnap "Lakjunk jól Andrea" - itt - aki a facebookon posztolt válogatott kedvenceire kapott reakciókból kiindulva - és mellékszálakon érdekes további kérdéseket pedzegetve - azon elmélkedik, hogy milyen is lenne az ő személyes álomotthona…

Meghatódtam és nagyot nevettem, amikor megláttam saját otthonunk fotóit. Hát igen, a szomszéd fűje mindig zöldebb… :) És hogy értsétek, min derültem olyan jót: hetek óta bújom a netet, és gyűjtögetek inspirációs fotókat álmaim leendő otthonához, amely - nem is olyan - nagy vonalakban eléggé hasonlít a The Style Files-t jegyző Danielle de Lange otthonára…

A kontraszt kedvéért… Ilyenem van, és olyasmire vágyom…

Egy kicsit elgondolkodtam, hogy miféle pótcselekvés ez az állandó változtatás, de mielőtt - isten ments - túlzottan mélyre ástam volna, eszembe jutott a fodrászom, meg az ő frizurái, és lezártam a dolgot azzal, hogy "foglalkozási ártalom".

Ha az elmúlt évek őrült pörgésére gondolok, akkor egyáltalán nem lep meg, hogy szép lassan visszaveszek a színekből, és egy nyugodtabb, szemnek csendesebb otthonra vágyom. Nem hirtelen jött ez a dolog… Ha kicsit "otthonterápiásan" nézem a történéseket, akkor a vidékre vágyódás, és a föld színek behozatala - a már meglévő lakásunkba - valahogy szépen együtt történt… Az új darabjaink már mind ilyenek: a racka szőrök, az ágyvéghez választott lenvászon, a szakadt barna bőrkanapé, a szürkés-bézses új kanapé, amire az erős kéket cseréltük. Ahogy Csilla mondta: szép lassan le kell vedlenem ezt az otthont is.  Értitek… Kell az új bőr: a régiben már nem fér el több cucc az "új stílusomhoz"! :)

Az új lakásom tök natúr lesz.. Alig lesznek benne színek, de lesz helyette csomó fehér. Na ebben legalább nem fogok változni. :)


Csak sajnos az ÉN rumlim nem komponált lesz…

Ezúttal a hálóban is egyszerűségre vágyom.


Meg a fürdőben is…




És szeretnék végre olyan kertet, amit sűrűn használunk!

Kíváncsi vagyok, Csilla mit hozna ki a dologból… Vajon jelent-e valamit, hogy Andi egy csupa színes össze-vissza otthonra vágyik, én meg egy kicsit rendezettebb, letisztultabb és színtelenebbre. Vagy egyszerűen csak - másként - hatnak ránk a divathullámok?

Ti megfigyeltétek már, hogy van-e kapcsolódás az álom otthon és a pszichés álom-állapot között?

Képek: the style files

SHARE:

2016. május 31., kedd

Fürdőszobáztunk…

Késő este van már, nemrég jöttem haza a mai Tértanodás "Tökéletes fürdőszoba" kurzusunkról. Megint teltházas estét tartottunk, nagyon jó hangulatban telt az este, de a legjobban azt szeretem, hogy mennyi ismerős arccal találkoztam. A 12-ből 8 résztvevő már járt nálunk korábban is! Köszönöm nekik és köszöntöm az újakat is! :)

Kép: itt
SHARE:

2016. május 30., hétfő

ANNA ÉS AZ OTTHONTERÁPIA II.



Épp egy hete mutattam meg nektek Anna levelének első részét (itt).  Ha olvastátok, azt hiszem, egyetértünk abban, hogy Anna elképesztő dolgot „művelt”. Gyakorlatilag a saját példáján keresztül egy csapásra megmutatta, amire én már hónapok  óta igyekszem rámutatni: az otthonunk nem csak arra való, hogy éljünk benne, hanem arra is, hogy éljünk vele.  Már ha visszajelzésre, változásra, fejlődésre vágyunk. Anna s.k. tréningje persze nem állt meg a hálószobánál. Szisztematikusan továbbolvasta a posztokat, és a levont következtetések alapján igyekezett a tettek mezejére lépni: rendezgetni, rajzolgatni, beszélgetni, útnak indulni. Lássuk, hogyan: 


9. KIS TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS (itt)
„Emlékszem, amikor ezt a bejegyzést írtad, jót mosolyogtam, mert nagyjából hasonló állapotban voltam, mint Te. Közeledett a Húsvét, de semmit sem volt kedvem arrébb mozdítani, nem hogy kitakarítani. Aztán nagy nehezen rávettem magam, és láss csodát: tényleg használt. Ahogy tisztult a lakás, úgy csorgott le rólam is fokozatosan a szomorúság.
Nekem a rend nem könnyű. Nagyon ragaszkodom hozzá, általában túlságosan is, azt hiszem. Gyakran úgy érzem, ez az egyetlen dolog, ami összetart, így ha valamelyik családtagom megsérti (kupit hagy maga után), az nagyon tud fájni. Mert olyan, mintha engem bántanának ilyenkor. Ezért aztán kikelek magamból. Ordítok a férjemmel vagy a gyerekekkel is. Ők meg persze nem értik… Aztán azzal is szembe kell nézzek, milyen rend az enyém. Hiszen a lakásban minden katonásan áll, de a szekrényeimben, a táskámban, a fiókokban őrült káosz. Formai rend, vagy ahogy Te írod, rossz rend ez a javából. És már megint ugyanaz a történet, mint a nappalival kapcsolatban: a megfelelés, a „mit gondolnak mások”, mindennél fontosabb. Még a saját családomnál is. Pedig én is így nőttem fel, és nagyon utáltam. Olyan volt az otthonunk, mintha senki se lakná, nyomok nélküli. A poszt hatására elhatároztam, hogy megfordítom a menetet: rendet raktam a táskáimban, a szekrényemben, a fiókjaimban (hű, ha láttad volna, mennyi ezer éve elveszett dolog került elő). Irtó jó érzés volt, mintha magamat raktam volna rendbe. Aztán pedig kipróbáltam, milyen, ha a lakásban nem rohanok azonnal minden tárgyat a helyére tenni, hanem leülök helyette például olvasni egy kicsit. Két meglepő dolog történt. 1) a férjem egy idő után pakolni kezdett, pedig  egyébként sosem szokott. 2) nyugalom és jókedv volt otthon. Pedig ez is ritka.


10. KÖLTÖZKÖDÖM, TEHÁT VAGYOK (itt)
Én nem szeretek költözködni. Értem ugyan, amit írsz, hogy a költözés olyan, mint a vedlés, és nem feltétlenül rossz, de mégis, én elsősorban a negatív oldalát élem, hogy egycsapásra minden szétszakad körülöttem. Most már legalább tudom, hogy ennek neve is van: helyveszteség és helygyász.
Ennél a témánál azt találtam ki, hogy összeírom, hol laktam eddig életemben.  13 otthon sorakozik a papíron, nem tudom, ez sok vagy kevés, nálam ennyi. Melléjük teszem, melyiknek mit köszönhetek. Nagyon nehéz feladat, elérzékenyülök tőle eléggé.  Arra viszont tökéletes, hogy belássam, a váltások mindig új minőséget hoztak, az új környezet új lehetőségeket nyitott. Elgondolkodom az aktuális költözés lehetőségén. Már tizenéve élünk ebben a lakásban, ami egyetlen szempontból sem megfelelő már nekünk. Kinőttük, a gyerekek közös szobában vannak, és a városrész sem a legideálisabb számukra. Már rég mozdulnunk kellett volna, csak miattam maradtunk. Be kell lássam, ideje a vedlésnek.



 11. RUTINOK ÉS RÍTUSOK (itt)
A helybalettről írsz, amit az otthonunk terében táncolunk végig. Megcsinálom a feladatot: fogok egy papírt, és felrajzolom rá a mi családi koreográfiánkat. Az eredmény siralmas. A férjemmel olyanok vagyunk, mintha két szólótáncos élne együtt. Még véletlenül sem táncolunk párban a nap folyamán. Reggel én kelek korábban, mire ő is felébred, én már gyakorlatilag az ajtóban állok. Este pedig mire beér a hálóba, én már félig alszom. Egyedül a vacsora körül van némi közös helyszín, de gyakran ez sem jön össze, mert vagy ő, vagy én rohangálunk valamiért. Közben a gyerekeink felváltva csapódnak hol egyikünk, hol másikunk táncához. Felvetem a témát a férjemnek, még a rajzot is megmutatom, teljesen lesápad ő is. Elhatározzuk, ami egyébként a konyha poszt miatt már valamennyire elindult: beiktatunk közös táncjeleneteket. Kezdjük a vacsorával és a reggelivel, majd jöhet a legnehezebb: az esti közös idő. Ennek jegyében egyszer sikerül közösen elmennünk a gyerekekért az óvodába. Úgy örülnek, mintha Karácsony volna. Miért nem csináltuk mi ezt még sosem?


12. MINIMÁLISAN MAXIMÁLIS (itt)
„A kevesebb több” – írod, és bemutatod a 100 tárgy mozgalmat. El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen kevés dologra redukálódni. Nálunk minden halmozódik: a gyerekek játékai (amit már a gyerekszoba kapcsán szelektáltam) a régi magazinok, a ruhák, mindenféle papír. Az persze mellékes, hogy nem olvassuk őket soha, és a ruháim között is van olyan, amit évek óta nem hordok. Mégis, valahogy biztonságot ad a jelenlétük. És vásárolok is folyamatosan, pedig egyáltalán nincs szükségem új ruhákra. Mindig áhítozva nézem az IKEA katalógus gardróbjait, ahol szellősen lóg néhány gyönyörű ruha, és közben azt gondolom, könnyű lehet így szépen felöltözni. Könnyen átlátható, variálható minden. Azt is szoktam gondolni, hogy csak a dizájn kedvéért van bennük ilyen kevés ruha, mert élő ember nem létezhet ennyivel. Most először jut eszembe, hogy én is megcsinálhatnám. Fogom a friss rendet a ruhásszekrényben és kirakom belőle a nem hordottakat. Mennek a pincébe a gyerekjátékok mellé. Aztán a ritkán hordottakat is egy dobozba rakom. Azt hittem, fájni fog, ehelyett sokkal nagyobb öröm azóta az öltözködés. És persze egy ruha sem hiányzott az elpakoltak közül. 


13. ÖRÖKKÖN ÖRÖKLÉS (itt)
Ahogy a kamaszok szobájánál, így most is pihenek. Szerencsére nem érint a téma. :-)



14. HOL VAN AZ A RÉGI HÁZ? (itt)
Nagyon tetszett a gyermekkori otthon, mint spirituális úticél felkeresésének ötlete. Meg is tettem, pedig nem abban a városban található, ahol élünk.  Fogtam a férjem és a gyerekeim, és egy szombaton elutaztunk oda. Már évek óta nem jártam arra, mert a sors úgy hozta, hogy nem maradt ott közeli rokonom. A szüleim is elköltöztek, a testvéreim is. A gyerekek elképesztően bevonódtak, meg kellett nekik mutatni az óvodát és az általános iskolát, ahová jártam, amikor akkora voltam, mint ők, és mivel sétáltunk, így útközben beugorhattunk abba a még mindig működő boltba, ahol minden reggel megálltam reggelit venni. Kakaós csigát kértek, amit annak idején én is minden nap, és egyfolytában azt kiabálták, hogy most olyanok vagyunk, mint te voltál. Mintha most fedezték volna fel, hogy egyszer az anyjuk is volt ugyanolyan gyerek, mint ők.
Aztán eljutottunk a gyerekkori házunkig is. Féltem, hogy nagyon más lesz, de nem nagyon változott. Elmeséltem nekik, milyen játékokat játszottam az udvarán, és az utcában is megmutattam a helyeinket. Mindent ki kellett próbálni. Elképesztő élmény volt, számomra egy időutazás, számukra pedig felfedezés. Jó érzés volt rákapcsolódni arra a helyre, ahol nevelkedtem. Elég sok mindenre rájöttem, hogy innen hozom. Talán most a férjem és a gyerekeim is kaptak belőle egy darabot. Köszönöm a tippet ”.


Anna beszámolója az utolsó posztnál véget ér. Köszönöm, hogy megosztotta velünk, és hogy megoszthattam veletek Otthonterápiás kalandjait. Még nem búcsúzunk azonban tőle.  Mivel a visszajelzése nagyon megérintett, felajánlottam, hogy meglátogatom, hogy a segítségemmel is terápiába vonhassa otthonát. Már lassan 3 hete, hogy közösen munkálkodunk az ügyön. A jövő héten ti is megismerhetitek, hogyan alakult át Anna otthona, persze elsősorban nem a stílus, hanem a lelki egészség szempontjai szerint. Elöljáróban csak annyit: katartikus munka volt mindannyiunk számára. Hamarosan találkozunk!











  Képek: itt és a linkelt bejegyzésekben


SHARE:

2016. május 27., péntek

Éljen, péntek!

Ezzel a csoda nappali-étkezővel kívánok nagyon jó hétvégét Nektek!!! :)

Forrás: AD
SHARE:

2016. május 26., csütörtök

Kedvenc hely ajánló: coffee cat

Nagyon jó szívvel szeretnék ajánlani nektek egy szuper helyet!!! A coffe cat már megismerkedésünk előtt is törzshelye volt Daninak (a férjemnek), az évek alatt pedig nemhogy csappant volna, éppen fordítva, nőtt a napi látogatások száma. Nekem sajnos nem esik útba (a kávézó az Ó utca 44-ben található), így ritkábban ugrok be, mégis azt kell mondanom, hogy ilyenkor mindig olyan érzésem van, mintha régi barátokkal töltenék időt egy ISTENI kávé társaságában.

Régebben Zsuzsi volt a szíve-lelke a helynek, és nem is itt, hanem a Nagymezőben indult az egész történet. Aztán a kávézónak helyt adó épületet eladták, Zsuzsi pedig átköltöztette az egészet ide, az Ó utcába. A coffee cat eredetileg egy meleg, kilimekkel és sárgás-narancsos-vöröses árnyalatokkal szinesített, cuki kis hely volt… Tiszta Zsuzsi! :)

Aztán eljött az idő, hogy Zsuzsi családot alapított, meg talán egy kicsit el is fáradt, nem sokat nyaralt abban az évtizedben, amíg a kávzót csinálta, egyszóval eljött az ideje, hogy váltson. És, hát, mondom, hogy ez egy nagy család: az egyik törzsvendég, Gábor, aki egyébként hosszú évekig repkedett össze-vissza, mint steward, kapva-kapott a lehetőségen, hogy végre letelepedjen, így aztán kibérelte a kócerájt. Évekig üzemeltette a Zsuzsi által megálmodott, és berendezett enteriőrrel a kis kávézót, de idén eljött a pont, hogy úgy érezte, saját képére szeretné formálni, hogy úgy isten igazából magáénak érezhesse a helyet. Szerintem ez teljesen érthető…

És - miután mi egy nagy család vagyunk - mégha én csak egy "amerikai  nagybácsi" szintjén is tudok rácsatlakozni, természetesen örömmel adtam egy-két tanácsot. Szerencsére Gábor nagyon kreatív, nagy vonalakban voltak elképzelései, így aztán nem is kellett neki más, mint, hogy kicsit megerősítsem az elgondolásait, és egy-két technikai tanáccsal, konkrétummal segítsem.

Aztán annyira konkrét lett a segítség, hogy eszembe jutott: van nekem még egy kihúzható fali lámpám, ami a Szöszi nyaralóból maradt, kéne hozzá még egy pár, milyen jól mutatna itt is… Megkértem hát a testvéremet, aki Buenos Airesben lakik (és aki már a Szöszibe lévő lámpákat is hazaküldte nekem), hogy küldjön még kettőt alkalomadtán… Nem is kellett sokat várni, kedves barátok éppen kilátogattak, és hazafelé bedobták a két falilámpát a kofferukba. Nagyon köszönöm nekik.
Így érkeztek a coffee cat falilámpái Buenos Airesből (ahol egybként - meglepő módon - pocsékak a kávék) egyenesen Budapestre… :)

Ilyen volt a coffee cat régebben…

Aztán ment a régi design…

És jött az új… :)

Zsuzsi és Gábor összeöltöztek. És természetesen coffee cat design kompatibilisen… :)

Nagyon szerettem a zsuzsis coffee cat-et, de tök jó lett ez a gáboros pasis vonal is. :) Gratulálok! 

Ha igazi, jó kis törzshelyet szeretnétek, ahol az emberek egymást segítik (tényleg nincs olyan dolog, amit itt ne lehetne megoldani), és nem mellesleg a város egyik legjobb kávéját innátok, akkor ne hagyjátok ki a coffee cat-et!

SHARE:

2016. május 25., szerda

Égősor kültérre - beltérre

Tegnap - gyerekszoba ügyben - forgattunk egyet az MTV-vel… Beszéltünk a jó gyerekszobákról, hogy milyen életkorban, mire van szüksége a gyereknek, hogyan tároljunk és dekoráljunk.
Anna - a riporter - kiszúrta a nemrég beszerzett égősoromat, és hogy ő pont ilyet szeretne a kertbe, és hogy honnan van… Hát igen. Én is azonnal beleszerettem, és én is a kertbe gondoltam, de esélyem se volt: amint megérkezett, Szása és Léna lecsaptak rá, azóta imádnak a finoman világító színes fényben elaludni. Úgyhogy most egy darabig náluk lesz vidám dekoráció, majd a kerti partikra kicsempészem. Mert - most lefotóztam - a lounge-nak is jól áll. Nem?
Üzenem Annának, és mindenkinek, aki szeretne hasonlóan klassz darabokat, hogy a Villa Provence oldalán tud rendelni (ITT) privát üzenetben, és 11.500 Ft az ára. Van egyszínű, ebből a "villanykörtés" típusból is (egyébként ez kamu: igazából led izzó van ám benne), és van modern verzidóban is. Mindegyik nagyon klassz, szerintem én rámegyek az átlátszóra még, azt talán nem nyúlják le a kölkök… :)
SHARE:

Eladó lakás a Rómain


Kedves barátom, aki egyébként generál kivitelező, így gyakori munkatársam is egyben, épített egy lakást, amely most, hogy elkészült, eladásra kerül! Egy-két dolog ismerős lesz, pedig nem is én terveztem: látszik, hogy sokat dolgoztunk együtt... 

A lakás nagyon szép helyen van, a III. kerületben, a Római part közelében (de az ártéren kívül: Bivalyos utca). Az egész házban összesen 2 lakás van, az emeleten maga a barátom lakik kis családjával, ami szerintem elég jó garancia a minőségi munkára, de ha valami mégse stimmelne (ilyen persze nem fordulhat elő...), akkor elég könnyű érvényesíteni a garanciát... :)

A lakás kertkapcsolatos, 16 m2 terasza, egy nappali-konyha-étkezője, és három kisebb szobája van. Az egyik tökéletes szülői háló, a másik kettő gyerekszobának (vagy dolgozónak, meg ilyenek...) alkalmas. Tartozik még a lakáshoz egy nagyon nagy méretű mosókonyha, és egy tároló is. Van két fürdőszobája, mind a kettő nagyon igényes anyagok felhasználásával épült. Egyébként az egész lakás... :) Maga a ház 89-ben épült, nem a legszexibb, de tökre bírom: benne van az egész évtized... :)

A lakáshoz egy udvari és egy zárt garázsbeálló tartozik. 

Nagyon jó szívvel ajánlom, szerintem nagyon jó vétel és a munka is - biztosan állítom - igen minőségi. :)

Itt megtaláljátok az árat és a kontakt infokat, maga a tulajdonos hirdeti, hívjátok nyuodtan! 



A mosókonyha is jó tágas:

SHARE:

2016. május 24., kedd

Modern-rusztikus fürdőszobák

Igaz, még nincs meg a házunk, és nem is úgy tűnik, hogy egyhamar lesz (ha lesz egyáltalán), én viszont már teljesen benne vagyok a tervezésben. Fél szívvel már madárcsicsergésben ébredek, és a modern-rusztikus fürdőszobámban mosom arcomat…
Képek: itt, itt, és itt
SHARE:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.