Annyira boldog vagyok, hogy ezt a posztot a szeretett, megszokott gépemmel tudom most megírni Nektek! Pedig lassan csiszolódtunk össze, a MacBook, meg én, de mára már szinte családtaggá vált. Még soha nem hagyott cserben engem (leszámítva egy esetet, amikor saját hülyeségem miatt minden tárhely megtelt...), pedig adok neki rendesen! De bele is csapok a történetbe, amit itt a blogon is szeretnék megosztani Veletek, hogy ne tűnjön el facebook posztok milliói között ez a hétvégi csoda.
Péntek délelőtt egy ismerősnek segítettem lakásának nehézségein túljutni a Kodály körönd mellett, aminek végeztével beültem egy isteni kávéra és sütire a környék bájos kis kávéházába a Matinée-ba. Elvarázsolt kis sziget ez a belvárosban, mintha egy kis mesébe csöppennél, csupa kedves emberrel és vendéggel, bennsőséges-barátságos hangulattal. Magam is úgy elvarázsolódtam, hogy fizetés végeztével szépen ottfelejtettem a gépemet - a milánói isaloni kiállításról hozott designer nejlontáskában - az ablakban elhelyezett pad mellett. A kávézóból kocsiba ültem, hazajöttem, tettem-vettem, elmentem-visszajöttem, lényeg a lényeg, hogy késő este volt már, mire rájöttem, hogy a gépem nincs otthon, se a kocsiban, és beugrott, hogy pontosan hol felejtettem.
Amikor elkeseredettem meséltem Daninak, hogy mi történt, rájött, hogy a kávézót véletlenül pont kedves ismerősök üzemeltetik, és azon nyomban rájuk is írtunk, hogy nem találták-e meg a gépet. Biztosítottak minket, hogy rengeteg telefon, tablet felejtődött már náluk, és mindig, minden ott volt, ahol hagyták, biztosan megtalálják nyitáskor a gépemet is. Nagyon bizakodtam, mert a hely valóban olyan csaldáias, hogy nehéz elképzelni, bárki is elvinne onnan bármit. Reggel sajnos kiderült, hogy a gépem nincs sehol... Gondolkodtam, hogy talán nem is ott hagytam - elég szétszórt vagyok, az az igazság, csoda, hogy még soha nem veszett el telefonom/laptopom - de miután a gépet utoljára ekkor fogtam a kezemben, biztos voltam a dolgomban. Először pityeredtem el - mert bár nagyon sok nekem fontos dokumentumot/képet mentettem el külső vinyóra, google drive-ra és az iCloudba, a nyár eseményeit még nem, plusz átfutott rajtam, hogy újra gépet venni, és minden nekem szükséges programot felrakni felér egy rémálommal... Szar ügy, na....
Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy levelet kéne írnom annak, aki elvitte a gépet. A Matinée egy olyan hely, hogy ösztönösen érzed, ide csak jóérzésű ember térhet be. Arra gondoltam, hogy "alkalom szüli a tolvajt", és tulajdonképpen az én saram az egész, hiszen én teremtettem olyan helyzetet, hogy egy valószínűleg alapjaiban tisztességes embert kísértésbe hoztam. Készítettem hozzá egy hangzatos "képi anyagot" is, hogy hátha így többen megosztják. Úgy éreztem, nincs más esélyem, mint az illető jóindulata és lelkiismerete.
"Kedves Ismeretlen!
Tegnap délben - munkából jövet - betértem a Matiné kávéházba (Benczúr utca 2.) egy jó lattére. MacBook laptomomat (amiben életem elmúlt öt évét mentettem el magánéletestől, munkástól) letettem magam mellé. Amikor a pulthoz mentem fizetni, ott felejtettem a gépet az ablaknál, és ezt csak este vettem észre, amikor hazaértem, és a gépet nem találtam az autómban. Véletlen, hogy a kávézó tulajdonosai kedves ismerősök, még az éjjel beszéltem velük, de nyitáskor nem találták meg a gépemet ők sem.
Feltételezem, hogy elvitted.
Őszintén mondom, hogy megértem, hogy kísértésbe estél. Tisztességes embernek tartom magam, de még velem is előfordult. Általánosban hazavittem a barátnőm illatos radírját, tinédzser koromban két melltartót csúsztattam a táskámba a Skála Metróban. Elkaptak. Tegnap, mielőtt a gépemet elvesztettem, 25.000 Ft vettem át számla nélkül. Mindnyájan hibázunk.
Azt gondolom, hogy makulátlannak lenni egyszerűbb út, mint tévedni, és beismerni a tévedésünket. Én nagyobb jellemnek tartom azt, aki nem elhessegeti a lelkiismeret hangját, hanem szembe néz vele, és képes azt mondani: tévedtem, ez nem volt helyes. Semmilyen haragot nem érzek, csak nagyon bánkódom, mert rengeteg családi kép, számomra fontos (másnak értéktelen) dokumentum vész el ezzel a géppel. Nagyra tartalak, ha képes vagy felülkerekedni önmagadon, felkeresel, és átadod nekem a gépemet. Biztos vagyok benne, hogy nyomós okod volt magaddal vinni.
Arra gondoltam, hogy miután Neked laptop kell, nekem meg ez a gép, mi lenne ha segítenénk egymáson? Én hozzájárulnék 200.000 Ft-tal leedő gépedhez, cserébe az enyémért... Az már úgyis lassú, alig használható és negyed annyit se ér. Teljesen őszintén megköszönném Neked!
Kérlek, keress meg a +36305806329 telefonszámon, vagy itt a messengeren, vagy a nikoletti.petra@gmail.com e-mail címen. Maximálisan diszkrét leszek.
Köszönöm!
Petra Nikoletti
Mindenkit kérek, ossza meg annyi helyen, ahol csak tudja, remélem, eljut az illetékeshez is! Köszönöm!!!"
Feltettem a privát oldalamra, megosztottam itt, a Térkultúrán, és vártam, hátha... De ami történt, az minden várakozásomat felülmúlta! Egy nap alatt több, mint 3400 ember megosztotta a levelemet! Ez rengeteg! Biztos közületek is nagyon sokan, és el nem tudom mondani, milyen jól esik ez nekem, nagyon köszönöm!!! Tesóm este felment a várba a borfesztiválra, és mesélte, hogy nem találkozott olyan ismerőssel, és annak az ismerőseivel, aki ne tudott volna a laptopomról... Micsoda hülyeség, hiszen nem is egy nagy sztori, mindennap elvesznek laptopok, szinte szégyellem, hogy ennyi ember éppen az enyémmel foglalkozott ennyit.
Már önmagában ez a rengeteg megosztás nagyon megmelengette a szívemet, de ami még inkább, hogy nem volt hiábavaló az emberekbe vetett hitem: vasárnap reggel érkezett a hír a Matinée-ből, hogy egy vendég visszavitte a laptopomat a kávézóba, és a legőszintébben elnézést kér, rengeteg zacskóval ment be, hozzáfogta az enyémet és csak otthon vette észre, mi történt. Természetesen nem kért érte pénzt, és a kilétét se tudom.
NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!
És hogy mit mondott nekem ez a hétvége (azon kívül, hogy minden héten mentsek, és vigyázzak jobban a gépemre... :D)?
Hogy iszonyúan ki vagyunk éhezve a jó szóra... Az emberek jelentős részében olyan mértékű frusztráció halmozódott fel , hogy mások legkisebb hibájára is ugranak, mint eb a koncra, így vezetve le a feszültséget. A 3400 megosztás bizonyítja, hogy mennyire elegünk van már az örökös gyűlölködésből, és mennyire vágyunk az emberi szóra. Mindenkinek azt javaslom, mielőtt lebuziköcsögözi a másikat, mert mondjuk elvitte az őrizetlenül hagyott laptopját, kicsit nézzen már magába, nem fordult-e már elő vele is olyan, hogy "talált tárgyként" kezelt valamit... Ne adj isten ne lopott volna el valamikor valamit, mint például én.
