Friss és menő

2017. szeptember 25., hétfő

SajátHázProjekt - Bemutatom a kész házunkat!

Hát ez a pillanat is elérkezett… Egy-két apróságon kívül azt lehet mondani, elkészült a házunk!!! :) Bár június végén beköltöztünk, folyamatosan alakult még a helyzet, és végül a konyha volt az a helyiség, aminek elkészülését meg kellett várnunk ezzel a poszttal. Persze megérte, de ennyire ne is szaladjunk előre, haldjunk szépen, sorban, kintről befele, lentről felfele.

Amikor házat kerestünk, nem lőttem be a stílusát. Tudtam, hogy Fót érdekel (ehhez a Budapest melletti településhez van legközelebb a gyerekek iskolája), tudtam, hogy szeretnék karámot, hogy a lovakat otthon tartsam, és tudtam, hogy természeti környezetbe vágyom. A kör már így is elég beszűkült, nem gondoltam stílusbeli megkötésekkel tovább nehezíteni a dolgunkat. A házunkat lóhátról pillantottam meg először egy tereplovaglás alkalmával. Egy természetvédelmi övezetben található, az ide vezető úton összezárnak a fák lombjai, aki nem tudja, nem is sejtheti, hogy az erődben még lakóházak találhatók.

A család nem fogadta osztatlan örömmel a költözési szándékomat, de ezt a házat meglátva tudtam, hogy itt mindenki lelkes lesz. A gyerekeket a medence fogja végleg meggyőzni, Danit meg a házat körbeölelő erdő. Így is lett. Nem vártunk sokat, leelőlegeztük, majd eladtuk a budai lakásomat, aminek az árából meg is vásároltuk új otthonunkat.

Klasszikus erdei hangulattal vettük át:

Én viszont megfogalmaztam magamnak, hogy ennél egy sokkal nyitottabb, világosabb házra vágyom, olyan provence-os hangulatra… Tudtam, hogy a sárga falakat fehérre szeretném festetni, az oszlopokat egy ettől kicsit elütő világosszürkére, csak a spalettákkal voltam kicsit gondban. Sokat kutattam… A kéket/zöldet elvetettem, mert túl "divatosnak" éreztem, a szürke is szóba került, de azt meg uncsinak gondoltam… Végül - rengeteg fotót átnézve - beleszerettem egy amerikai, fekete spalettás erdei faházba. Arra jutottam, hogy ez nálunk is szuperül működhet, és hogy ez a fekete szín a bejárati ajtónak is milyen jól állna. Amikor ezt elmondtam az itt dolgozó mesterembereknek, kiröhögtek, hogy halottasházat tervezek… Nem volt olyan gúnyos a kacaj, miután elkészült a ház. Nem lepődnék meg, ha hamarosan néhányan átfestenék a saját otthonukat…

Bár soha nem jutna eszembe a nulláról pont ilyen tömeget építeni, mégis imádom a végeredményt! Nagyon szeretek a teraszon ücsörögni (a fedett terasz zseni…), vagy a medence melletti acapulco fotelekben borozgatni esténként, és csak nézegetni a kivilágított házat.


A teraszon - a nagy bejárati ajtó melletti egyik oldalon - egy félbevágott régi padláslétrát (Woodelier) támasztottam a falnak. Erre hajtom rá a hűvösebb estére tartogatott pokrócokat, pórázt, kalapot akasztok rá. Nem csak dekoratív, de tök praktikus darab. Az ajtó másik oldalára egy üveges szekrénykét helyeztem el (Ikea Fabrikör), ebben dobozok vannak (gyufával, kutyakakis zacsival, mindenféle elengedhetetlen kütyüvel), és itt találhatók a medencézéshez beszerzett fürdőlepedők is. Az étkező asztal régi darab, a Vaterán vásároltam, körülötte a székek egyszerű Ikea (Holmsel) darabok. Nem baj, hogy nem drágák, a kutya - aki eddig egész jól viselkedett - most elkezdte lebontani őket… :(
Talán már uncsi, de a függöny és a szőnyeg is Ikea (szeretem ezeket az egyszerű és olcsó darabokat, nem rikít róluk, hogy tucatáru… Vivan és Hodde). Az asztal feletti lámpákat a Kikában találtam meg, sajnos nem emlékszem a nevükre, és a weboldalon sincsenek fenn.

Biztos nem jutott volna eszembe tornácos jellegű házat építeni, pedig nagyon klassz dolog! Igaz, a szobákat sajnos leárnyékolja, de a teraszt ez teszi intémmé és hangulatossá. Nyáron rengeteget ültem a függő fotelemben (Eligo Dondolo), amelyet nagy kedvezménnyel online rendeltem az egyik kedvenc oldalamon, a MONOQI-n. Vigyázzatok, meg ne nyissátok, mert oda a fél vagyonotok, az tuti… :)

A különleges régi padot szintén a Vaterán találtam, ezt még szeretém kicsit átfesteni, de ez már jövő tavaszra marad. Bár igazság szerint megszerettem ezt a barna színt is. 
Bentről kifele is jó a látvány… 

A házban kezdjük talán a konyhával, amit egész egyszerűen imádunk! Dani nagyon megdícsért, hogy minden mennyire profi és kézreálló… Tiszta mázli, végül is ezt tanítom (TÉRTANODA)… :)
Szentelek majd egy külön posztot a konyhabútor elrendezésének, most csak kívülről mutatom meg.
A konyhafal festett fehér MDF anyagból készült, a fenyő frontok pedig egy spéci rétegelt lapból, amely eredetileg házak homlokzatának burkolására szolgál. Ezt Gáborék (Borda Műhely) szépen kikefélték (hogy jó rusztikus legyen). A pult a Mirage JW 12, 120x240-es lapokból készült a Csempe Doki jóvoltából. 
A konyha mellett nagyon tágas étkező található. Az asztalt Vácról rendeltem a VF Antikvitástól, ez náluk sztenderd készlet. A padot egyedileg csináltattam. A székek eredeti Vitra Pantonok, a PointZero-tól. A fehér váza egy nagyon régi Ikeás darab, a benne található mű eukaliptusz ág szintén Ikea, de új, a gyümölcsös tálat Bécsben vettem az Interio-ban. A kék párnák a padon a Mömaxból jöttek, a fekete-fehér párnák Jysk-ös darabok.  Az óriási fehér függesztékek a Normann Coppenhagen ikonikus Bell lámpái (itt), ezeket meg lehet rendelni az Újlipótvárosban a Mobili Mania-nál. 

A festményt a Galéria Savarián vettem hirtelen felindulásból, de egészen megszerettem… :) A hasított bőrcsíkokból készült RUG SOLID szőnyeg szintén dán termék, ezt is a MONOQI-n vettem. Nagyon szeretem.

A teherautó gumiból készült kosár, amelyet mi fatartónak használunk egy bécsi lakberendezési kiállításról került hozzánk, és már a harmadik otthonunkban szolgál hűségesen. Az egyszerű minimál kandallót Ferencz Lukács építette, akivel már nagyon sokat dolgoztam együtt, és akinek a tanácsaiban, vagy munkája minőségében még soha nem csalódtam.
A simított cement padlót Havelka Zoli (beton-dekor) készítette nekünk a legnagyobb gondossággal, és őszintén mondhatom, csodálatosan szép lett a végeredmény. 
Folytassuk a nappalival….
A kanapét (Big névre hallgat) még régen vettük az IDdesignban. Szeretjük, de el kell mondanom, hogy nem valami jó minőség (össze-vissza vannak a varrások, elég gagyi a tömés), és nagyon paraszt volt a kiszolgálás/szervíz. Az álló lámpa egy Serge Mouille replica és egy angol cégtől rendeltem, amely azóta csődbe ment. Nekem szerencsém volt, még éppen megkaptam a lámpám… A fekete Egg Chair szintén replica, ezt is annyira régen vettem, hogy az - egyébként magyar - cég szintén megszűnt már. A szőnyeget Isztambulból hoztuk - van már annak is majd' 10 éve - de hasonlóakat lehet venni "patchwork" címszó alatt a Carpetvista oldalon. Én már kicsit unom, az elmúlt években eléggé elcsépelték, szerintem le fogom cserélni egy "vintage koptatottra". A két dohányzóasztalt a GoaHome-ban vettem nem olyan régen.

6 db Ikea Malm komódott vettem, amikor akciós volt, nem tudom, képben vagytok-e, de ez az Ikeának a legnehezebben összeszerelhető bútora, agyf.szt kaptam, mire mindet összeraktam. A második után már azzal szórakoztam, hogy papír nélkül, és időre raktam össze, hogy saját rekordokat döntögessek… :) A képeket az utazásainkról hoztam (Buenos Aires, New York, London), és most bekereteztettem őket.


A nappaliból a fürdőszoba-hálószoba helyiségbe jutunk. Itt található a hastok asztalból készített fürdőszoba pult (Jófogás), amelyre a GoaHome-ban vásárolt kő mosdótálat tettem. Ez volt egyébként az első darab, amit az új háznak vásároltam! :) A csaptelep Kludi, a képkeret régi Ecseri piacos, a falilámpák Vaterások. A szőnyeget a HandM Home-ban vettem, a szépséges szennyestartót a ZaraHome-ban. A Mirage JW12-es egybe lapokat a Csempe Doki vágta méretre, az üvegkabint a Üvegfarm építette egyedileg.  Az egyedileg felépített zuhanytálcát szintén a Beton-Dekor kente le mikrocementtel. 


A fürdőszobát a hálószobától egy kétoldalról használható gardrob szekrény választja le. A fürdő felőli Danié, a háló felőli az enyém. Egymásnak fordítottam 60 cm és 40 cm mély Ikea Pax elemeket így lett összesen 1 méter mély a szekrény.


A falilámpákat az AliExpresszről rendeltem (szintén Serge Mouille replica),  az éjjeli asztalkák a Vivréről vannak. Óvatosan rendeljetek innen drágább cuccokat, mert mindegyikkel megjártam, és sajnos - miután az építkezés csúszása miatt nem néztem meg időben a dolgokat - nem vették vissza őket. Tök drága és törött komódok maradtak így rajtam. Külön asztalost kell majd kerítenem, aki javít a furnérozásukon, vagy - egy üveg pálinkát beszopva közben - eltüzelem az egészet, és leírom elsüllyedt költségnek… 240.000 Ft… Hahaha…. Sajnos ezek az éjjeli asztalkák is elég girbe-gurbák, tök béna az illesztésük. Amúgy szépek.


A nagyon menő egyedileg gyártatott (220 cm hosszú) táskarugós matracunkat egyszerű raklapra helyeztem el, és a falra mosható festékkel festettem "ágytámlát" - amíg kicsit "megerősödünk" és megrendelhetem a csoda-bőr ágyamat… :) A konstrukció egyébként nagyon bevált - jó masszív. A matrac meg így is - úgy is szuper kényelmes. Szóval imádunk itt lenni! 

Az ágy fölé került a legeslegnagyobb kedvencem, amely az összes otthonomba jön velem rendületlenül. A Tornai Gyula néger kisfiújáról készült képet apukámtól kunyiztam el még az elköltözésem alkalmából… :)

Ezzel "bejártuk" a földszintet (kimaradt - különösebb izgalom híján - egy kis WC, egy háztartási tároló helyiség és egy lépcső alatti gardrób). Induljunk az emeletre, ahol két gyerekszoba, egy gyerekfürdő, egy mosókonyha és egy vendégszoba található. A mosókonyha berendezése még nincs kész, ezért erről most nem mutatok képet, de a többi már egész szépen alakul.

Ahogy felérünk a lépcsőn a közlekedőben a gyerek-hencsergő található. Ide került be a Ligne Roset garnitúra néhány könyvespolc társaságában. A gyerekek - szerencsére - nagyon sokat olvasnak, már alig tudom hova rakni a rengeteg könyvet. 

Innen nyílik a két gyerekszoba. 

Léna éppen hazaérkezett, amikor eljutottam a szobájához, és kiszórta a Legóit játszani.  
(Fekete kosár - HandM Home, ágy - Ikea, Tapéta - Terry Toucan by Scion)

Szása szobájával se volt kedven sokat teketóriázni, úgyhogy a hevenyészet beágyazás után - minden sz.rt a földön hagyva - lekaptam… (Ágy Ikea - fehérre lazúrozva, szőnyeg - dédnagymama, láda - Vivre)
(Asztal - ArtKraft, térkép - vidéki lomis, piros szekrények - Ikea, szék - Möbelkunst). 

Ezen a szinten van még egy lakószoba, a vendégszoba… Az ágyat, a szőnyeget, a lámpákat és a párnákat is az Ikeában vettem. Az éjjeliszekrénynek használt ládák a Vivréről érkeztek. Ezek speciel klasszak. Itt szoktunk egyébként teregetni is a hétköznapokban.
És az emeletre kialakítottuk még a gyerekek fürdőszobáját. Ide került az aranyos, kék pöttyös burkolat (Equipe Caprice Deco - többek között a Rokfortban megvásárolható). A házban itt található kád, amelynek egyik oldalán behajtható üvegfalat alakítottunk ki a kényelmes zuhanyzásért. Ezt nem tudom megmutatni teljes valójában, mert annyira apró az egész fürdő...

Az üvegfal kis része itt látható, és az is, milyen vízköves… :) Amúgy gyorsan és könnyen takarítható, csak már nem volt rá érkezésem egy ideje. Ebbe a fürdőbe egyszerű ikeás mosdó került (ami alatt - most látom - egy tubus Elmex bújt el…). Látszik, hogy az utolsó képeket már nagyon összecsaptam.

És ne feletsük ki azokat, akik miatt ez az egész költözés megvalósult. A telek alsó részén, kicsit szeparáltan, de mégis a házból is beláthatóan ott vannak a lovak… :) A foltos Kara, akivel nap, mint nap hatalmasakat tereplovagolok, és a kis Titán, akinek még sok tanulnivalója van, de nemsokára Léna megbízható partnere lesz.



Hát így lakunk most. És mind imádjuk!






SHARE:

2017. augusztus 14., hétfő

Szabadságra mentem….

Az életem egy jelentős részébe engedek betekintést így a blogon kersztül, nem lehet, hogy éppen arról ne beszéljek, ami a posztolásaimat leginkább befolyásolja. Eldöntöttem hát, hogy ma megosztom Veletek, miért nem írtam új bejegyzést már több, mint egy hónapja, amikor korábban napi szinten osztottam meg veletek friss tartalmat. 

Több, mint 10 éve nyomom rendíthetetlenül a lakberendezést, gyerekkori hobbimat választottam hivatásomul, amiben ráadásul nagyon sikeressé is váltam. Nem csak a munkaidőmet, de minden percemet meghatározta a szakmám: ha étterembe mentünk, utaztunk, mindig új megoldásokat lestem, az interneten legtöbbször lakberendezéssel kapcsolatos tartalmakat böngésztem, női magazinok helyett enteriőrrel foglalkozó kiadványokat lapozgattam. És mindemellett folyamatosan dolgoztam és írtam… Bár mindenki méltatta a rengeteg energiámat, nekem ez egyáltalán nem volt fáradtság, mert imádtam csinálni! A túltolt meló viszont megbosszulta magát: mostanra kicsit elfáradtam… A vidékre költözés, a lovaglás, mind arról szól, hogy új környezetben, új hobbival kicsit kieresszem a gőzt, feltöltődjek, újra építkezzek. Ahhoz, hogy ez maradéktalanul összejöjjön, még blogposztolás szintjén se szeretnék "dolgozni". Természetesen továbbra is megosztok Veletek mindent, ami a körülöttem található enteriőrökkel kapcsolatos (tervezek írni a házunkról, kifejteni néhány posztot az egyes felmerülő problémákról, menet közben van még egy-egy kivitelezésem, stb…), de az elkövetkezendő időkben nem tartom magam a napi posztolási rendhez (sőt…), ritkulnak a bejegyzések, rövidül a tartalom. A kisebb részleteket folyamatosan megosztom Veletek facebookon, és csak a nagyobb volumenű közlendőmet fejtem ki továbbra is a blogon. Szóval egy évre "nyugdíjba vonulok"… A tanítást nem hagyom abba - gyeretek a TÉRTANODÁBA (hamarosan kiírjuk az újabb időpontokat) - de kevesebb munkát vállalok, több időt töltök a családommal, az állatokkal és a házunkkal.

Nem búcsúzom, de lassított tempóra váltok! Remélem együtt marad ez a 8 éve bővülő szuper olvasói csapat - én itt leszek, továbbra is lehet kérdezni, beszélgetni, vitatkozni, mert ha kell, akkor lóhátról is válaszolok… :)

SHARE:

2017. július 12., szerda

Egy otthon illata


Legtöbbünk alapvetően vizuális beállítottságú, ki jobban, ki... még annál is jobban. :) Én, ha belépek valahová, rögtön felmérem a terepet, körbejáratom tekintetem a környezeten, nyugtázom a látottakat, rögtön véleményt is formálok, beteszem a “klassz”, az “érdekes”, vagy az “uncsi”/”gáz” dobozkáim egyikébe.

Ismerős, ugye? ;)

Mindeközben - a tudtunk nélkül - folyik egy elég jelentős háttérmunka: minden helyről hang- és illatmintákat is gyűjtünk ám! Biztos rácsodálkoztatok már Ti is egy párszor, hogy egy-egy random befogott illat, vagy zenefoszlány milyen elemi erővel tud előhívni korábbi emlékeket, repíteni el minket valahova, ahol korábban jártunk. Ha éppen nem idéz emléket, akkor is hatással van ránk egy tér illata.

Érdemes tehát követni a profikat, és erre is figyelmet fordítani, mert sokat dobhat a közérzetünkön, ha jó illatú térben tartózkodunk (nem feltétlenül csak az otthonunkra gondolok itt, mert lehet ez az irodánk vagy az üzletünk tere is), ráadásul ez az, ami aztán tényleg nem igényel nagy befektetést vagy őrületes pluszmunkát.

Ha nem vagytok biztosak abban, hogy milyen illat az, ami majd jól működik számotokra, és nem akartok párszor mellényúlni, akkor ajánlok egy nagyon szórakoztató időtöltést: próbáljátok ki az AirWick “illatdekoratőr” alkalmazást (ITT), nagyon ötletes, és tök jó móka (én legalábbis imádom az ilyen önismereti teszteket). Az elénk dobált hangulatképekből kell kattintgatni a nekünk tetszőkre, és aztán egy algoritmus ezekből kiszűri, hogy szerinte melyik lesz számunkra a tuti illat… Ha megvan a nyertes, érdemes egy adagolót is beszerezni hozzá, mert az alkalmanként egy-egy fújás nem igazán segíti az állandó friss illatosítást. Ez a kis eszköz egyáltalán nem drága (keressétek a boltban AirWick Freshmatic néven), és akár két hónapra egyenletesen elosztja az egy flakon illatot, azaz sokkal tovább tart, mint például a fapálcás párologtatós megoldások.

Szép, visszafogott dizájnja van, semmi csicsa, rikító minta vagy erőltetett forma, abszolút minimál kialakítású, épp csak annyi ívvel-dísszel, hogy ne csak modern, hanem kicsit romantikusabb vagy elegánsabb hangvételű térbe is belesimuljon. 10 pont!

Ilyen:


SHARE:

2017. június 23., péntek

Woodelier - az új kedvenc kincsestáram

A napokban felkerekedtem, hogy a Bálna alagsorában található régiségboltokat végiglátogassam. Mindjárt a bejáratnál megtorpantam, az itt található Woodeliernél ugyanis nem sok klasszabb hellyel találkoztam Magyarországon. Őszintén. Ahogy kutakodtam a kincsek között, hamar összebarátkoztam a bolt kedves és közvetlen tulajdonosával, Szendrei Judittal. Ezer helyről hajtja fel a régiségeket és a különleges tárgyakat: vannak tárgyak, amelyek angol aukciókról kerülnek ide, mások pedig egy borsodi kis faluból… Mint például a fennt látható félbevágott padláslétra, amely megrendelésre érkezett ugyan, de én mindjárt rendeltem egyet magunknak is a teraszra… 
Ez a szép kis réz állólámpa nagy kedvencem...
És kiszúrtam, hogy gyönyörű anyagokat forgalmaznak! Az itt látható csodás bársonynak 12.000 Ft körül van métere, ami igazán kedvezőnek számít ebben a minőségben!
Emmanuelle fotel mindig van.
És ezek a rojtos fotelek annyira dögösek! 
Három egyforma kis csillár… Ritka így együtt! 
Ez a két asztali lámpa angol aukcióról érkezett. Teljesen oda vagyok értük! 
Ez a barokk tükör megfelelő közegben nagyon ütős lenne… 
És akármerre pillantok újabb és újabb kincsek bukkannak elő. Aki már jó ízléssel előszelektált régiségek közül szeretne válogatni, ne habozzon ellátogatni a Woodelierbe! 

Egyébként többen is kérdezték, honnan van a facebookomra posztolt konyha polcomon izomból bekészített gyönyörű kerek nyeles vágódeszka… Hát innen. És van még…
SHARE:

2017. június 22., csütörtök

Perzsa szőnyegek modern enteriőrben

A fehér falaknak és a visszafogott bútorozásnak időnként szüksége van valami balhéra, egy színfoltra, ami életet lehel az egész kreacióba. A perzsa szőnygek gyönyörű kontrasztban állnak a letisztult vonalakkal, minden egyszerű környezetet pompássá varázsolnak. Egy igazán szép csomózott szőnyeg felette áll minden divathullámnak: jöhet vingate, patchwork, nomád, stb… - ezek előbb-utóbb mind lecsengenek. Az igazi perzsa műhelymunka, vagy egy finom nomád kilim viszont soha nem megy ki a divatból… 
Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt
SHARE:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.