Többen és teljes joggal kértétek számon rajtam a "napi kutya" rovatot… Méltetlanul hanyagoltam, mint ahogy méltatlanul hanyagolt fajta manapság a kuvasz…
Nézzétek Elzát, ezt a Szegeden befogott kuvasz keverék lánykát. Kecses fromáját és szexi hosszú lábait nézve, talán egy kevés vizsla lehet még benne. Nekünk az első kutyánk egy kuvasz volt, Frédi, akit a Kuvaitba költöző gazdái hagytak ránk 3 éves korában. Azóta se volt jobb kutyánk, állítom! Kötélből voltak az idegei: akkor született a kistesóm, akivel sülve-főve együtt voltak. Így utólag szinte ijesztő nézni azokat a felvételeket: az egy éves, járni is alig tudó Sári sámlit helyez a napon henyélő hatalmas állatra, és felül a toronyra. Frédi meg nem mozdult volna, nehogy a pöttöm gyekek leessen. Vagy, amikor a tesóm bemászott a házába, és páros lábbal rugdosta ki a bánatosan odébbálló kutyust. Vagy, amikor a farkánál fogva "vizisíelt". Egy morgás sem hagyta el a száját soha! Mindig bújt, pacsizott, simiért kuncsorgott. Emellett pedig félelmetesen kemény állat volt: hozzánk aztán nem jött be se betörő, se postás. Se Soltész Attila, soha azután, hogy játékból megvert, amitől a kutya őrjöngött (jól van na, éppen tinédzser voltam…).
Lesz nekem még kuvaszom (vagy egy ilyen gyönyörű kuvasz keverékem). Csak most nem olyan az élethelyzetünk. De hátha valaki most épp egy ilyen szépséget keres. Elza ipari-rusztikus hangulatú otthonokban mutatna a legdögösebben… :)))
Info a kutyáról: ITT (Szeged, Tappancstanya)
Lakás fotó:
planète deco
