Lakókocsi felújítás saját kezűleg - KÉSZ!

A lakókocsik iránti vonzódásom régebbi keletű, mint a hivatásos lakberendezőségem, vagy a témába vágó blobberkedésem. Húszas éveim elején Londonban dolgoztam. Egy kedves ausztrál barátom vett egy piros Bedford teherautót, amelyet saját kezűleg alakított át minden igényt kielégítő lakóautóvá. Ezzel indultunk el meglátogatni holland barátainkat Dovernél átkelve Calais, Brugge, Antwerpen érintésével Amsterdamba... Később - amikor visszaköltöztem Magyarországra - Gavin időről időre eljött értem a piros teherautóval, amelyet folyamatosan csinosítgatott, és jártuk tovább Európát mindig amerre valamilyen fesztivált hirdettek, ő ugyanis zsonglőrködéssel keresi a kenyerét a mai napig. 

Megismerkedésünkkor Danival is rengeteget beszéltünk arról, milyen klassz lenne XXI. századi nomádként bejárni a világot. Persze, ahogy az lenni szokott a "civilizált" pároknál, jöttek a gyerekek, alakult a karrierünk, és a nomádkodás nem maradt téma, helyette nyaralónak alkalmas romokat gyűjtögettünk. Na nem, mintha bánnám... 

Tavaly viszont elkapott a vágy - lehet, hogy ez már egy kapuzárási pánik? :))) - hogy nekilássak a régen áhított projektnek, vegyek egy lakókocsit és kicsinosítsam hangulatos mini-garzonnak, nem titkolva a szándékot, hogy romantikus kis utazásokra induljunk vele. Másfél éve, 2018 áprilisában találtam rá a nagy Ő-re, a zöld csíkos, jó álllapotban lévő Knaus lakókocsira, amelyet csak ideiglenesen vontak ki a forgalomból, így kisebb papírmunka után már be is lehetett venni vele az utakat. 

Ilyen volt, amikor megláttam, és beleszerettem... 

Érződött az egész enteriőrön, hogy a régi utlajdonosa nagyon szerette és vigyázott rá. Nagyon jó műszaki és esztétikai állapotban vettem át, amely tökéletes alapnak ígérkezett egy ízlésemnek megfelelő átalakításhoz.

A mosogatóval, gáztűzhellyel és hűtővel felszerelt konyha tökéletesen működik.

Mobil wc-t is tartalmazó kis fürdőszoba segíti a tisztálkodást nomád körülmények között is.

Méretét tekintve se kerestem nagyobbat, funkcióban is éppen ilyenre vágytam: kempingben minden igényt kielégít a kocsi, de a mobil wc, és a víztartály átsegít az olyan megállókon is, ahol nincsen fürdőszoba (a lámpák és a hűtő is működtethető akkumulátorról is). Már csak az esztétikum szorult finomításra.

Sok inspirációs fotót nézegettem, tervezgettem a színeket, a hangulatot, a felhasznált anyagokat. Nem akartam túl bonyolítani a dolgot, mégis nagy változást terveztem... Végül a sok ötlet között rendet vágva készítettem egy hangulati montázst:

Írtam egy felhívást, hogy aki tudja, és támogatná a felújítást, annak minden segítséget megköszönök. El se tudom mondani, mennyire jól esett, hogy olyan sokan jelentkeztek. Mindenkinek köszönöm, azoknak is, akikkel végül nem valósult meg az együttműködés, mert nem volt szükség a termékre/szolgáltatásra! 

Összejött tehát a támogatók köre, szépen sorban beszereztem a hozzávalókat és nekiláttam a valódi munkának. Hédi, a Vintage Paint hazai képviselője személyesen hozta el a projekthez szükséges krétafestéket és waxot. Együtt választottuk ki a hangulati montázsnak megfelelő színeket is.

A felhasznált színek végül: 

Konyha - Moss Green (ITT)

Fürdőszoba - Dusty Olive (ITT)

Falak, mennyezet - Warm Cream (ITT)

Felső szekrények - Soft sand (ITT)

Áttetsző wax-szal zártam le a festéket - Clear Wax (ITT) a Vintage Paint saját wax ecsetével (ITT)

El kell mondanom, hogy soha korábban nem dolgoztam Vintage Painttel és teljesen lenyűgözött. Csöpögés mentesen lehet felvinni, könnyen kenhető, minden felületet simán befog, nem kell csiszolni előtte. Én laminált bútorlapra (magyarán műanyagra...) és fára dolgoztam vele.

A festés előtt azonban felraktam a díszléceket a bútorokra, hogy a későbbiekben egyszínű felületeket kicsit mozgalmassá tegyem. A fél henger alakú léceket gérvágó doboz segítségével fűrészeltem 45 fokban, és építési ragasztóval rögzítettem a bútorhoz (mindent az OBI-ban vettem). 

Az amúgy jó formájú, de csúnya barna fogantyúkat arany spray segítségével csinosítottam... (Prisma Tech Primer (sötétszürke alapozó műanyagokhoz), és Prisma Tech Rim arany. Festékboltban kaphatóak, keressetek rá a neten. Nagyon jó cucc és tartós, csak messziről kell fújni, hogy szép egyenletes legyen, és ne folyjon, hólyagosodjon.

Annyira belejöttem, hogy az ággyá alakítható asztal csufi barna lábát is learanyoztam... :) - Ez itt még csak az első réteg:

És aztán indult a festés cunami....

Első körben a Moss Green Vintage Paint került fel a konyhabútorra, majd megkezdtem a falak és a mennyezet festését.

És miközben száradt a festék, jöhetett a padló! Felszedtem a nagyon csúnya kék műanyagot...

És nekiláttam felragasztani a moduláris, fa hatású vinyl padlót. Először csináltam ilyet, és igazán meglepett, milyen egyszerű. Igaz, mindenem ragadt...

A párnákat lehúztuk, hogy Tamás elvigye, és megvarrja az új, Ikea Lenda anyagból készült kárpitot.  A maradékból pedig kézzel készítettem el az új függönyt - a szép király kék helyett - a fürdőszoba mosdó alá.

De kaptam is klassz natúr színvilágú díszpárnákat a butopeától (ITT):

És egy részleteiben is gyönyörű dió furnér lámpát a DeerDecortól (ITT), amely fantasztikusan feldobja az egész teret. Érdekes, először nem ilyen modernre hangolt lámpában gondolkodtam, de amikor megkaptam az e-mailt a fényképpel (ITT), rögtön éreztem, hogy beletrafáltak... :). A lámpának csak a búráját használtam fel egyelőre, mert az eredetileg felszerelt lámpatesten található egy kapcsoló is, ami azért jól jön. 

És kíváncsiak vagytok már a végeredményre? Mert akkor jöjjön most az első utunk a lakókocsival! :)

A csodás őszi hétvégét kihasználva kigurítottuk a kocsit a fóti Somlyó oldalba, ahol egy romantikus pikniket tartottunk Fülike póni társaságában... 

A fotózáshoz Léna lányomat is magammal vittem. Szerintem fotogén. Amúgy a fiam is fotogén, de ő focizni ment inkább... Meg Dani is, de valakinek fényképeznie is kellett... :D

Mire megterítettünk, kipakoltunk-bepakoltunk, addigra Léna kipurcant... 

Én pedig átvettem a gépet, és fotóztam a többi nézetet... Nem egyszerű, hiszen a hely nem túl nagy.

Külön feldobott, hogy a Russell Hobbs küldött nekünk retro design kisgépeket. Ezek a gyönyörűen formatervezett darabok nagyon könnyűek is, így éppen ideálisak, hogy kis komfortot csempésszenek a lakókocsis mindennapokba! 

És akkor elmesélek egy nagyon kedves történetet....  Képzeljétek, egyszer csak kaptam egy üzenetet egy ismeretlentől, hogy van valami a montázsomon, ami talán még hiányzik a lakókocsiból, és szeretné nekem elküldeni, csak adjam meg a címem. A csomag megérkezett, de a dobozt kidobták, és a korábbi üzenetet se találtam sehol a telefonomban, így alkalmam se volt megköszönni. A maszk ráadásul egy stilizált lófej - ha jól fejtettem meg a gyerekekkel - így különlegesen kedves nekem. NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!!! (Ha rám dobna egy "szívesen"-t, akkor tudnám, kinek vagyok lekötelezve... :))

Update: és írt nekem! :) Köszönöm Dr. Kerekes Andrea enteriőr tervezőnek (https://andreakerekes.hu/) a kedves meglepetést. Ha egyedi kiegészítőkkel frissítenétek az otthonotokat, keressétek bátran! 

És végezetül, szerintem korábban még soha nem vezettelek be Titeket a fürdőszobába, ami a legutolsó etapban készült el... Úgy éreztem, hogy ez a pici helyiség érdekesebb lesz karakteresebb színnel, így sötétebb zöld árnyalatot kapott (csodálatosan szép - Vintage Paint Dusty Olive), amihez sötétkék kiegészítőket (Ikea) és natúr függönyt álmodtam meg. 

Egy régebbi lakás fotózásának maradékaként előkertült egy zománc tábla a garázsból. Nagyon megörültem neki, mert szerintem a tükör alá felcsavarozva igazán jópofa dekor lett, és valahogy létjogosultságot ad a mosdó vaníliás színének, amit eredetileg fehérre akartam lefújni, de így most már szeretem... Témáját tekintve pedig nosztalgikus, ugyanis elmesélem, hogy gyerekkoromban sokat jártam horgászni édesapámmal a Balaton közepére, és még ennél is nagyobb fogasokat fogtam ám! Kellett hozzá a két kéz... :)

Gondoltunk rá, hogy a lakókocsi külsejét is felfrissíthetnénk, de be kell valljam, szeretem az eredeti, jó állapotú festést, így szentségtörésnek tartanám hozzányúlni. Marad tehát a zöld csíkos külső, ami szerintem amúgy is összhangban van a belbeccsel...

Most, hogy a dizájnnal elkészültem, elvisszük a kocsit egy nagyobb átvizsgálásra, ahol szakember ellenőrzi a víz-gáz és villany rendszereket, a fékeket és egyéb biztonsági dolgokat, hogy tavasszal már teljesen útra készen kezdjük a szezont. Mert már alig várjuk, hogy nekivágjunk a "világnak"!!!

(Lénával válogatjuk a képeket...:))

Raklap karácsonyfa a természetesség jegyében

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nagyon nem tudok ráhangolódni a karácsonyra idén. Talán az időjárás teszi, hiszen még mindig képes vagyok pulóverben tevékenykedni a kertben, talán az egyéb elfoglaltságaim, mindenesetre vasárnap még a második gyertyát is elfelejtettük meggyújtani az adventi koszorúnkon. Miután a gyerekek felhívták a figyelmemet a mulasztásra, egészen elszégelltem magam. Elvégre én vagyok az Asszony a háznál (még ha a férjem jobban is főz, én meg fúrni-faragni szeretek jobban), akinek hagyományos feladata az otthon melegének ápolása. Ráadásul szakmabeliként nagyon durva mulasztásnak tekintem, hogy a karácsonyi dekor még mindig a fiók mélyén lapul. Úgy döntöttem, ma mindent jóvá teszek, és meglepem a gyerekeket, mire hazajönnek, igazi "jingle bells" fíling fogadja őket. 

Ti, akik régóta olvassátok a blogot, ismertek már annyira, hogy nem szeretem elaprózni a dolgot: ha karácsonyi hangulat, hát szóljon nagyot! :) A látványosság mellett szempont volt még a fenntarthatóság... Nem bírom nézni a boltokat elárasztó sok sz.rt, nem vagyok hajlandó a kínai gyerekek véres verítékével legyártott huszonhetedik porcelán szarvasfejet megvásárolni, hogy aztán a földet elárasztó szeméthegy tetején landoljon pár év múlva, amikor a beton hóember jön divatba... Lehet, hogy a raklap cuccok már a könyökötökön jönnek ki, de az a helyzet, hogy nekem éppen szükségem volt plusz kettő darabra a szénabáláim alá, így jött az ötlet, hogy ezzel kezdjek valamit, hiszen az újonnan beszerzett, két tiszta raklap "rendes" használatbavételig remek dekorációként funkcionálhat. Amúgy az is eszembe jutott, hogy ha valakinek nagyon pici a lakása, vagy elutazik az ünnepekre, akkor egy raklapra felfestett karácsonyfa az eredetit is kiválthatja. Belevágtam hát... 

Elmentem a festékboltba, és beszereztem egy doboz vizes bázisú Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket csodaszép krém színben. Ez egy kicsit szürkés beütésű, nem negédes vaníliás, szóval éppen az, amire vágytam... Aztán arra is gondoltam, hogy természetközeliség ide, vagy oda, a karácsonynak mégiscsak része a csillogás, leemeltem hát a polcról egy doboz Poli-Farbe Platinum Decor metáleffekt festéket is arany színben. Szerencsém volt, mert a festékboltban eladtak nekem két szép raklapot is (szabadkoztak, hogy náluk 2.500 Ft darabja, de nekem jól jött, hogy nem kell külön köröket futnom, úgy éreztem, időben és benzinben is bőven megéri...).

Szépen kefével letisztogattam a raklapokat. Úgy döntöttem, nem csiszolom meg, mert akkor elvész a szép, enyhén szürkés patinája, meg amúgy is... Lusta vagyok... 

Letettem a raklapokat egymás mellé a földre, és kijelöltem a felfesteni kívánt minta határait. Először maszkoló (tesa) szalaggal gondoltam megoldani, de az összes itthon lévő tekercs tönkrement (össze-vissza szakadt, ahogy le akartam hámozni), így jó pár "bé" betűs szó dünnyögése után kreatívan madzaggal jelöltem ki a háromszög formát.

Aztán ki is festettem. Direkt nem figyeltem az egyenletességre, hogy rusztikus hatást keltsen az egész. De így gyorsabb is... :)

Aztán néztem-néztem, és úgy éreztem, kell majd még valami a tetejére. Pl. egy csillag. Monduk faágakból. Nem volt nehéz dolgom: egy erdőben lakunk, csak a kapun kellett kilépnem, hogy összeszedjek egy-két leesett akác ágat.  Amúgy először marha nagy csillagot raktam össze, tök bénán nézett ki, szóval szólok, hogy kb. 30 cm-es ágakkal lesz arányos a csúcsdísz a két raklap méretű fához. Először két háromszöget spárgáztam össze, aztán ezeket egymáshoz erősítettem. 

Ezek még a marha nagy háromszögek... Nem tudom, miért nem vettem észre már mindjárt az elsőnél, hogy gáz lesz... :)

Na, de itt már letörögettem az ágakat kisebbre. Közben a krém színű zománcfesték is nagyjából megszáradt. Na nem teljesen, de annyira igen, hogy rádolgozzak az arannyal. Egyébként ezért is szeretem a vizes bázisú festéket... Nem büdös (lakásban is simán festegethetsz vele), gyorsan szárad, az ecsetet is simán kimosod vízzel és legfőképpen természetbarát. 

Fogtam egy szivacsot, és finoman rámentem a metáleffekttel. Megpróbáltam lefotózni nektek, hogy mennyire menő lett, de pont nem látszik semmi... Pedig élőben zseniális. Diszkrét, mégis aranyosan csillog. Annyira lelkes lettem, hogy kicsit még a dávid csillagra is rákentem a szivaccsal. 

Amikor mindennel elkészültem, bevittem a két festett raklapot a nappaliba, festet felülettel a földre raktam őket egymás mellé (ott, ahova szántam őket, hogy ne kelljen cipelnem, mert együtt már nem egy emberes meló lenne), és két deszka darabbal összerögzítettem őket. A képen - még szabadon - látható deszka darabokat hátul-belül felcsavaroztam. 

Ezek után az egészet felállítottam, jól a falhoz toltam, és egy fém L profillal a falhoz rögzítettem. Igen, befúrtam egy tiplit a falba, de én ebből nem szoktam problémát csinálni. Vagy ráakasztok majd valamit, vagy egy fehér matricával leragasztom a tiplit a következő használatig. Ha pedig végleg nem kell, akkor eltávolítom, egy kis gipszet teszek a lyukba, és ujjal elmaszatolok rajta egy kis falfestéket. Nem nagy ügy... 

És ilyen lett egészben:

Nekem minimálban is nagyon bejött a design, de a gyerekek kedvéért raktam rá díszeket is. Előkaptam a dobozunkat, és az összes natúr-arany darabot kihalásztam belőle, majd egyenletesen eloszlattam a "fán". A rögzítéshez a szerencsésebbek már használhatnak rajzszöget, nekem sajnos, nem volt itthon, így kis csavarokat fúrtam be, és arra akasztottam a díszeket.

És íme megint teljes pompájában. Egyszerűen imádom... 

De van egy tanulsága is a mai napnak... A felütésben arra panaszkodtam, hogy idén nem érzem ezt a karácsony dolgot... És tudjátok mi történt? A készülődés - amit először egyfajta kényszerként éltem meg - meghozta a hangulatomat. Ráadásul az egész nem volt több, mint három óra, amiben egy kis kávészünet is benne foglaltatott! Szóval, ha ti is hasonlóan éreztek, akkor vegyétek a fáradtságot, készítsetek valami szépet, dekorláljatok, süssetek mézeskalácsot, vagy csináljatok bármit habitusotokhoz mérten, és maga a tevékenység fogja meghozni a várakozást. Komolyan mondom, próbáljátok ki! 

Végre kész a WC is!

Milyen szerencse, hogy ma végre megvettem Juditu DIY könyvét (DEKOR.ÁLOM), mert végre adott egy löketet, hogy az utolsó réteget is felvigyem a szakadt kis pöttyös faliszekrénykére, amit a Vaterán lőttem. 

A WC nem a házunk legszerencsésebb helyisége, meg is szenvedtem vele rendesen... A mérete nagyon aprócska, korábban nem volt benne kézmosó, de hát anélkül mégse lehet külön WC-t használni, szóval rakattam bele egyet. Extra keskeny szanitert kerestem, valami no name márkából találtam méretben tökéleteset. Megrendeltem, megérkezett, és amikor itt volt az ideje, a vizesek fel is szerelték. Na, azt láttátok volna! Valahogy az alsó konzol része, ami a falon tartja, nem derékszöget zárt be a mosdó felületével, így az gyakorlatilag lefittyedt. Néztem-néztem, és jól leb.sztam a vizeseket, hogy hogy lehet ilyen trehány munkát végezni. Szegények, nem győztek magyarázkodni, és nyugtatgattak, hogy no para, nem esik le, csak úgy néz ki.... :)))) Na, mondtam, nekik, hogy azonnal leszerel, kuka, és akkor megrendeltem a Laufennek a legkisebb kézmosóját. Az van most benn. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy NEM SZABAD no name cuccokkal kezdeni a fürdőszobában, mert megjárjátok. Csak magamra nem hallgatok. 

(Kis mit honnan... Padló: mikrocement by BetonDekor. Csempe: Tonalite - másodosztály kb. 4000 Ft/m2-ért, ez ilyen gyönyörű, felületén töredezett típusú, a Rokfortban vettem a Zoltán utcában. Záró szegély: NMC léc a Planalto Kft-től vettem. WC: Roca. Tükör: HandM Home)

Na mindegy, mindent elintéztem, beköltöztünk, csak tökre zavart, hogy nem tudom hova rakni az extra wc papírt, a női cuccokat, egy illatosítót, ilyesmit. Illetve ott voltak a szemetesen felhalmozva, elég szarul nézett ki az egész. Már egy ideje filóztam, hogy mi kerüljön be, de valahogy nem jutottam egyről a kettőre. Aztán - amikor rámtört az eredetiség utáni vágy (ami egyébként egy posztsorozatban manifesztálódott, ha emlékeztek...) - rájöttem, hogy valami régebbi kis szekrényke kéne...  Ekkor vettem meg az alábbi pöttyöskét, ezt meg is mutattam a facebookon a többség nagy megrökönyödésére... :)

Megérkezett a kis cuki, fogtam, alaposan kisuvickoltam, és megnéztem, milyen festékek vannak itthon... Megmondom őszintén, elég ritkán vagyok tudatos ezekben a DIY projektekben, és leginkább abból szeretek főzni, ami itthon van. Pl. azért lett minden utólagos falfestés szürke (az étkezőben a pad mögött, illetve az ágy mögött felfestett "fejtámla"), mert ez a szín maradt meg a kültéri falfestésből. Most is éppen maradt még a bödön alján annyi, hogy a kis szekrény belsejét szürkére fessem vele. Aztán arra gondoltam, hogy inkább frissítenék, mint cukisítanék a dizájnon, így hófehéret kapott a külseje. Csak éppen nem volt itthon normális fehér zománcfesték, már vagy három réteggel felmentem rá az itthon talált Ikeás izével, és még mindig semmi nem történt. Persze, mert az kezeletlen fához való lazúr cucc... :))) Nem jött be, na, de legalább megpróbáltam... Ma végre - hála Juditunak - beugrottam a festékboltba, és vettem normális fehér zománcot, így befejeztem a kisszekrényt.

Semmi extra. De szerintem aranyos... :) És mindig jól esik megmenteni valamit a múltból.

Lakókocsit felújítani vágyom...

Régóta gondolkodom már, hogy milyen nagy buli lehet egy régi, lepukkant, "nagymamis" lakókocsiból valami friss, üde dolgot kihozni. Alapvetően minidg is vonzott a vándor életmód, sokat utazgattunk, de nem csak emiatt, hanem mert ezeknek a mobil házaknak a berendezésében mindig egyfajta belsőépítészeti bravúrt láttam. Szintetizálja azt, amit egy pici lakás praktikus elrendezéséről el lehet mondani. És valahogy úgy érzem, hogy egy ilyen projekt végigvitele az én munkásságomat is összegezné: elrendezés / színek-formák-anyagok / DIY... Minden, amivel az elmúlt évtizedben aktívan foglalkoztam. A vándor élet most háttérbe szorult - a lótartás nem éppen szabad dolog - de van helyette kert, amelynek dísze lehetne egy ilyen vintage csoda, vannak gyerekek, akik nagyon tudják értékelni a nyári külön lakot, és van sok ismerős/barát, aki itt tudna tölteni pár napot, ha a vendégszobánk már foglalt. Még azt se tartom kizártnak, hogy ha egy nagyobb kocsit választok, amelyben megoldható a WC és fürdőszoba elhelyezése, akkor jópofa fiatalokat fogadjunk Airbnb keretében, akik élvezehetik a Budapesthez közeli vidéki életet egy kis lovaglással, kirándulással egybekötve. De van már vonóhorgunk lószállítónak, és Dani - a lovak miatt - még az ide vonatkozó jogsit is letette (erre a lakókocsi vonatkozásában akkor lenne szükség, ha nagyobb méretűt választanánk...), így aztán adott esetben a család útra is kelhet vele... 

Nézegetem már az opciókat, és nézegetem a vonatkozó weboldalakat: kreatív megoldásokat, a munkafázikokat, a felmerűlő nehézségeket, és persze alakul az elképzelésem a dizájnról is... 

Hoztam egy-két vidám példát, amelyek kedvet adtak ahhoz, hogy hozzálássak a munkának.

Régen a nagyon vidám kocsik tetszettek igazán: 

Ma már a visszafogottam külső jegyeket preferálnám:

És a világos színek harmóniáján túl a sötét kontraszt is nagyon bejön:

Ehhez pedig a belső kialakításkor is inkább az egyszerűbb, natúr vonalon haladnék, fehér/szürke/fekete színeket használva, esetleg egy-két hangsúlyosabb kiegészítővel megbolondítva:

Mondjuk a szememnek nagyon jól esik ez a finom zöld is:

De a deszkaszerű anyagok se állnak távol az elképzelésemtől. Ez mondjuk sokkal több munkát feltételez, amire nem biztos, hgoy lenne érkezésem... 

Az ember - jobb esetben - valami ilyen kiidulási pontról vág neki a feladatnak:

Így aztán értitek, miért gondolom izgalmas vállalkozásnak a felújítást... Belevágjak? :)

Képek: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt