Thonet, szerelmem, légy az enyém...

Teljesen oda vagyok, meg vissza a új kis jövevényünktől! Annyira, hogy - bár csak tegnap érkezett - muszáj volt azonnal a helyén fotóznom, és gyorsan megosztanom veletek...

Mint az elmúlt napok facebook posztjaiból kitalálhattátok most éppen felfokozott thonet őrületben vagyok. Mindig is szerettem ezeket a kecses bútorokat, mert egy-egy eredeti, vagy újraértelmezett változatát becsempészve időtől független, kortalan eredetiséget adhatunk az otthonunknak. Eddig leginkább egy-egy székkel operáltam, de most rámtört a vágy, hogy egy kis padot szeretnék, amely éppen és pontosan oda illene a bejáratunk mellé táskaledobó-cipőfelvevősnek.

Időről időre végiglapoztam az online portálok kínálatát, mígnem a GalériaSavarián belebotlottam ebbe a csodás ízléssel és érzékkel felújított gyönyörűségbe.

Megfogott a fáról gondos munkával eltávolított fedőréteg, az a már ránézésről megállapítható finom struktúra, amit újonnan kapott. A tökéletes szövetválasztás szerintem konkrétan szobor szintre emelte ezt az amúgy elég egyszerű darabot. Éreztem én már a fotóról, hogy nem egyszerű hobbi diy kidolgozásról van itt szó, úgyhogy egy kis netes kutatással utánajártam, ki készíthette a padot, és nem kellett sokáig keresgélnem, hogy rátaláljak a vadonat újonnan nyílt galériára, Ángyán Kati Loft és redesign (ITT) manufaktúrájára. Elmentem személyesen megnézni leendő új családtagunkat, és életben csak még szebbnek láttam, szóval gondolkodás nélkül jött velem...

Ha valami egészen különlegeset választanátok otthonotokba, olyan tárgyat, amely messze túlmutat azon, hogy egyszerű bútornak nevezzük, akkor mindenképpen látogasd meg a Loft és redesignt. Az árak nem két filléresek, de egyáltalán nem elrugaszkodottak, sőt, a szakértelemhez, az ízléshez, és a beleölt munkaórákhoz viszonyítva kifejezetten olcsó... Kati minden darabon rengeteget dolgozik - nem beszélve arról, amíg megtalálja őket - de most ebbe azért nem mennék bele, mert mindenképpen szentelek neki egy saját posztot is.

Mosolyogni támad kedvem, ahogy erre a kis bútorra nézek, legszívesebben egész nap le-fel venném a cipőmet! :))))

Végre kész a WC is!

Milyen szerencse, hogy ma végre megvettem Juditu DIY könyvét (DEKOR.ÁLOM), mert végre adott egy löketet, hogy az utolsó réteget is felvigyem a szakadt kis pöttyös faliszekrénykére, amit a Vaterán lőttem. 

A WC nem a házunk legszerencsésebb helyisége, meg is szenvedtem vele rendesen... A mérete nagyon aprócska, korábban nem volt benne kézmosó, de hát anélkül mégse lehet külön WC-t használni, szóval rakattam bele egyet. Extra keskeny szanitert kerestem, valami no name márkából találtam méretben tökéleteset. Megrendeltem, megérkezett, és amikor itt volt az ideje, a vizesek fel is szerelték. Na, azt láttátok volna! Valahogy az alsó konzol része, ami a falon tartja, nem derékszöget zárt be a mosdó felületével, így az gyakorlatilag lefittyedt. Néztem-néztem, és jól leb.sztam a vizeseket, hogy hogy lehet ilyen trehány munkát végezni. Szegények, nem győztek magyarázkodni, és nyugtatgattak, hogy no para, nem esik le, csak úgy néz ki.... :)))) Na, mondtam, nekik, hogy azonnal leszerel, kuka, és akkor megrendeltem a Laufennek a legkisebb kézmosóját. Az van most benn. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy NEM SZABAD no name cuccokkal kezdeni a fürdőszobában, mert megjárjátok. Csak magamra nem hallgatok. 

(Kis mit honnan... Padló: mikrocement by BetonDekor. Csempe: Tonalite - másodosztály kb. 4000 Ft/m2-ért, ez ilyen gyönyörű, felületén töredezett típusú, a Rokfortban vettem a Zoltán utcában. Záró szegély: NMC léc a Planalto Kft-től vettem. WC: Roca. Tükör: HandM Home)

Na mindegy, mindent elintéztem, beköltöztünk, csak tökre zavart, hogy nem tudom hova rakni az extra wc papírt, a női cuccokat, egy illatosítót, ilyesmit. Illetve ott voltak a szemetesen felhalmozva, elég szarul nézett ki az egész. Már egy ideje filóztam, hogy mi kerüljön be, de valahogy nem jutottam egyről a kettőre. Aztán - amikor rámtört az eredetiség utáni vágy (ami egyébként egy posztsorozatban manifesztálódott, ha emlékeztek...) - rájöttem, hogy valami régebbi kis szekrényke kéne...  Ekkor vettem meg az alábbi pöttyöskét, ezt meg is mutattam a facebookon a többség nagy megrökönyödésére... :)

Megérkezett a kis cuki, fogtam, alaposan kisuvickoltam, és megnéztem, milyen festékek vannak itthon... Megmondom őszintén, elég ritkán vagyok tudatos ezekben a DIY projektekben, és leginkább abból szeretek főzni, ami itthon van. Pl. azért lett minden utólagos falfestés szürke (az étkezőben a pad mögött, illetve az ágy mögött felfestett "fejtámla"), mert ez a szín maradt meg a kültéri falfestésből. Most is éppen maradt még a bödön alján annyi, hogy a kis szekrény belsejét szürkére fessem vele. Aztán arra gondoltam, hogy inkább frissítenék, mint cukisítanék a dizájnon, így hófehéret kapott a külseje. Csak éppen nem volt itthon normális fehér zománcfesték, már vagy három réteggel felmentem rá az itthon talált Ikeás izével, és még mindig semmi nem történt. Persze, mert az kezeletlen fához való lazúr cucc... :))) Nem jött be, na, de legalább megpróbáltam... Ma végre - hála Juditunak - beugrottam a festékboltba, és vettem normális fehér zománcot, így befejeztem a kisszekrényt.

Semmi extra. De szerintem aranyos... :) És mindig jól esik megmenteni valamit a múltból.

Lakásaink és ami még jöhet… :)

Most egy személyesebb hangvégelű és témájú írás érkezik, remélem nem bánjátok…
Talán nem mindig lehet észrevenni, gyakran kifejezetten "titkolom", de posztjaim témái nagyjából az engem foglalkoztató gondolatokat fedik le. Most is egy ilyen érkezik, de elég nyíltan felvállalva.

Nem olyan régen egy kedves ismerősöm úgy kommentálta az egyik facebook posztomat, hogy "szórakoztató lehet Petrának lenni"… Ezen nagyot nevettem, de azért el is gondolkodtatott, hogy tényeg az-e. És kénytelen vagyok beismerni: nem csak a környezetemet fáraszthatom már időnként a csapongásaimmal, az újabb és újabb ötleteimmel, de magamat is… :) A szituáció még egyáltalán nem kezelhetetlen, csak sajnos az ötleteim egy részét rendre megvalósítom, aminek köszönhetően most már két élet se lenne elég a kezelésükhöz.

Nem segít ám a dolgon, ha az ember a hobbiját választja hivatásként, mert ami egyrészt irigylésre méltónak tűnik (na és nem panaszkodom, az is), az egyúttal azzal is jár, hogy nincs kikapcsolás. Ha azt dolgozod, ami igazán érdekel, amit maximálisan szeretsz, akkor benne leszel az úgynevezett flow-ban, azaz igazi örömmel "úszol" a dolgaiddal, és úgy merülsz alá a feladatokban, hogy szinte észre se veszed az idő múlását. Nekem szerencsére nagyon sok ilyenben van részem. Nem csak a mások lakásainak megtervezése közben tudom átélni, de saját ügyeim kapcsán is. Időnként - komolyan! - egy merő flowban telik el egy hét… És ez azért kemény: úgy romantikus vacsizni, hogy közben a falburkolatot kapirgászom, hogy vajon milyen anyagból készült… Vagy a játszóházban azon merengeni, hogyan csinálnám én ezt meg sokkal dögösebbre, ahelyett, hogy mondjuk a gyerekekre fókuszálnék… Na ilyenkor érzem, hogy lassítani kéne. 10 év alatt jutottam idáig.

A fenti képen első önálló, bel-budai lakásom nappalija látszik, amelyik elindított az új úton. Egy nagyon szép bauhaus ház második emeletén, 85m2-en rendezkedtem be.

Ilyen volt a fürdőszobám, akkor még piros korszakomat éltem… :)

És a konyhám:

A felújítás elég jól sikerült, és a lakás magazinban is megjelent (fotó: Székely Péter), barátok kezdték a  segítségemet kérni, sőt a UPC-nek (ahol akkoriban dolgoztam) is berendeztem egy új call centert… :)

Épp a felújítás előtt ismerkedtem meg Danival, és mire az utolsó szöget is bevertem a falba, már tudtuk, hogy együtt fogunk lakni. És valahogy úgy alakult, hogy rögtön együtt is kezdtünk építkezni. Megragadtuk a lehetőséget, és egy csődbe ment vállalkozótól átvettük a tetőtér beépítési projektet Dani Falk Miksa utcai lakásának házában. A korábbi barátnővel berendezett régit eladtuk, a legklasszabb újat természetesen megtartottuk, így lett első közös otthonunk egy gyönyörű, teraszos lakás a belvárosban. Közben pedig elvégeztem a lakberendező iskolát.

A fürdőszoba ismerős lehet… Bár én már ekkor is fehér márvány őrületben voltam, Dani nagyon szerette az első fürdőszobám hangulatát, és azt kérte, ugyanolyan, mészkő hatású burkolatot használjak.  Én is szerettem, szóval így is lett!

Aztán mire itt is végeztünk mindennel - hiába gondoltam, hogy innen aztán soha nem fogok elköltözni - megjött a kedvem valami máshoz. Egy igazi nagypolgári miliőhöz. Szerencsére a férjemben partnerre találtam, és miután a környéken nem találtunk szimpatikus általános iskolát az ekkor még ovis gyerekeknek, a Városligeti pedig nagyon tetszett nekünk, arra gondoltunk, hogy közelebb költözünk hozzá, és a diplomata negyed környékén nézünk körül. Nem sokat vacakoltunk. Nem telt el 2 hónap az ötlet kipattanása és a költözködés között…

A lakást béreljük, így nyilván nem minden úgy néz ki pontosan, ahogy azt magamnak építeném, de imádom a nagyvonalú tereket, és a szép struktúrát.

A fürdőszobában például csak festettük a csempét.

A konyha a szuterénben található. Étkező ismerős? Ott van az első lakásomban! :)

A sok költözködés közben mostanra megszámlálhatatlan mennyiségű otthont terveztem meg, rengeteg építkezést vezényeltem le, mondhatni egyfolytában lakberendeztem. Eljutottam oda, hogy a hobbimból munka lett, és - hogy visszakanyarodjak az első bekezdéshez - nem tudok kikapcsolni egy percre sem. Döntöttem: új hobbi kell! És mivel már nagyon régóta kacérkodtam a lovaglással (gyerekkoromban kicsit gyakoroltam is), most végre igazán belevágtam! Aki egyszer elkezd lovagolni, az ismeri az érzést:  lovaglás teljesen kikapcsol.

Nincs mit szépíteni, annyira beszippantott ez a lovas élet, hogy legszívesebben állandóan ezt csinálnám. Szerencsére Danit is sikerült megfertőznöm. Így aztán kacérkodunk a gondolattal, hogy milyen volna valahova kiköltözni. Ahol akár minden este kilovagolhatnánk együtt. Meg a gyerekekkel… "Cserébe" persze  reggeli csúcsban autóznánk a suliba. Megrögzött belvárosiaknak ez egy marha nehéz döntés. Pláne, hogy csomó embert ismerek, akik éppen költöznek vissza. Sok emberrel beszélgettem viszont (sőt házat is terveztem nekik), akik semmi pénzért nem jönnének vissza a beton dzsungelbe. Szóval tanácstalanok vagyunk…

Stílusban nyilván van már elképzelésem… Miután megvolt már az eklektukus-bauhaus, a modern, a nagypolgári, most jöhetne valami modern-rusztikus…. Ilyesmi….

Tudnátok tanácsot adni? Főleg olyanok véleményére lennék kíváncsi, akik kiköltöztek valahova Budapest vonzáskörzetébe, de Budapesten dolgoznak. Szeretik? Megbánták? Visszaköltöznének? Soha többet Budapest? :)

Dilemmában vagyunk, és minden érintett tanácsa, véleménye jól jönne. Kérlek Titeket, ha nincs tapasztalatotok a témában, ne mondjátok meg a frankót - mert véleményem nekem is van… Tényleg igazi történetekre és tapasztalatokra volnék kíváncsi, de arra nagyon! Köszönöm!!!!

Fotók: Kerekes Kata és Illés Barna (Falk Miksa), Gosztom Gergő (nagypolgári), the style files (rusztikus enteriőr)

A kertünk: régi autósbeállóból lounge

Amikor beköltöztünk a házba, állt a bejárat mellett egy finoman szólva se szép konstrukció. Autósbeállónak tervezték, a rozsdás fekete fémszerkezet három oldalról sárga, koszos hullámpala borította, csak úgy, mint a tejetejét. Én szerettem volna elbontatni (a szép nagy fa alá kis szökőkutat vizionáltam kerti paddal), de a tulajdonos nem járult hozzá, mert hátha valaki valamikor majd még beáll oda…. Így maradt a barátságtalan szerkezet, amivel azért valamit kezdeni kellett…
A beköltözés előtti kis ráncfelvarrás alkalmával megkértem a srácokat, hogy a szerkezet oldaláról vegyék le a csoda-palát. Ezután egy darabig így árválkodott a dolog, de a tavalyi kertépítés során új lendületet vettem. Körülbelül ekkor készült a street view kép, amit most találtam a google-on, mert képzeljétek, egy darab előtte fotót se készítettünk a szerkezetről, pedig marha sok képet tárolunk a házról és a kertről is előtte/utána. Hát ennyire utáltuk. Ott hátul, az a sötét kis izé az…

Nahát, lekapattam a tetejét is, tetettem rá egy réteg kerítésnek való nádat, arra pedig egy réteg átlátszó plexit. Ez nem annyira látszik, viszont jól véd eső ellen.
Elkészítettem egy szuper egyszerű raklap kanapét, aminek 2 db oldalára állított raklap volt a támlája, és 2-2 db egymásra fektetett raklap az ülőfelülete. Éppen készütem lefesteni az egészet, amikor forgatást szerveztek a kertünkbe, ami után otthagytak egy már kész, finoman szürkére pácolt - ugyancsak - raklapból készült kanapét, amire - kellő önkritikát gyakorolva - kicseréltem a saját darabot.  Vettem kötelet, és felkötöttem egy raklapot hintának. Ezt imádják a gyerekek, de én is, mindig itt lógunk…
Pár ezer forintért vettem egy szakadt kis tálalószekrényt a neten, ez került az egyik oldalra, ugyancsak fillérekért vateráztam egy üveglapos rézlábas asztalt. A régi nyaralóból kikukázott szivacsok pont jó szolgálatot tesznek a kanapén, ezeket az ikeában vásárolt anyaggal takartam le, de előbb-utóbb varratok már végre belőle egy rendes huzatot.
Kicsit mindent fordítva csináltam, mert mindez már rég kész volt, amikor fogtam magam, és enyhén "piszkos" fehérrel lekentem a szerkezetet (egy réteg Trinát alapozó, egy réteg Trinát zománcfesték). Utána vettem az Ikeában pár olcsó párnát, meg egy - szokásos… :) - Lenda függönypárt dekorációnak.  Ha már ott jártam, hónom alá kaptam egy olcsó fonott fotelt is, ez pont tök jó hangulatot ad.
A lámpának tűnő fonott méhkast Erdélyben vettem, Korondon, ezt csak a látvány kedvéért lógattam fel, mert elektromosság nincs a tetőn.
És tegnap feltettem az i-re a pontot. Néhány héttel ezelőtt frankón 4000 Ft-ért találtam az Interneten egy vidám színű gépi perzsa szőnyeget, ezt végre kicsomagoltam - pechemre, vagy szerencsére - éppen itt kint: méretében és színében annyira istenien passzol a lounge-ba, hogy szegényből kerti szőnyeg lett…
De nem lesz baja: ahogy megjön az igazán rossz idő, a textilek amúgy is mennek a száraz, zárt tárolóba.

Hát így fordítottuk előnyünkre ezt a problémát, és amilyen jó használatot tesz nekünk, már el se hiszem, hogy le akartam bontatni. Klassz, nem? :)

Szilveszterre készülünk

…illetve előszilveszterre. Kisebb összejövetel lesz ma nálunk, és a hangulatot a tavaly karácsonyra beszerzett gömblámpáink szolgáltatják. Mintha trófeára teremtették volna őket!

Karácsonyi átalakulás

Egy ideje érlelődött bennünk pár dolog... Például, hogy a Togo kanapé nagyon kényelmes, de nem igazán családos, sokan összebújós üzemmódra találták ki. Aztán - kicsit több, mint egy hónapja - száműztük a tévét a mindennapokból. Hétvégénként van egy-egy dvd a gyerekeknek, vagy most karácsony alatt persze kicsit több, de alapvetően nem nézünk tévét. Ez elég drasztikus változásnak hangzott az elején, aztán gyakorlatilag meg se érezzük... Meg beleszerettem egy réz zsúrkocsiba, és leütöttem a Vaterán (ITT a poszt róla).

Szóval - még nyáron - nekiindultunk Danival, és kipróbáltunk egy csomó kanapét. Én már egy ideje szemeztem az IDdesign BIG-jével, és ebben meg is tudtunk egyezni. Nem éppen vendégváró darab, inkább olyan sokan elfekvős, hentergős, kártyázós. Olyan mély, hogy 2in1-ban lábtartó is egyben... :). Imádjuk, bár a kivitelezés minőségében van hiányosság (például egy tépőzárat fordítva varrtak bele - ezt kicserélték volna, de végül egy egyeztetési elcsúszás miatt erre nem került sor, aztán meg már hagytuk a fenébe), de igazság szerint az ára is elég normális volt (400.000 Ft).

Azzal, hogy sikerült elszakadnunk a tévétől, térrendezésben is megléphettünk egy fontos dolgot. Egymással szembe rakhattuk a két kanapénkat, a tévé pedig kikerült oldalra. Így tárgyiasultan is kifejezzük azt a hitvallásunkat, hogy a közösen eltöltött idő sokkal fontosabb a virtuális valóságnál... 

A raklap dohányzóasztalunk végre távozott, túl nagy volt az így keletkezett térhez, ráadásul már 5 éve is átmeneti állapotnak készítettem, amíg meg nem találom az ideális asztalt, csak időközben nagyon bevált. Dani tegnap összeszerelte a fél éve becsomagolva várakozó zsúrkocsit. Tök jól néz ki! Szerintem. 

Most már tényleg őrült kaotikus lett a lakásunk. Megértem, ha valakinek nem annyira jön be ez a "rumli", de én nagyon élvezem, hogy csupa olyan "beleszeretős" tárggyal vesszük körbe magunkat, amelyeket a közös életünk során szép lassan gyűjtögettünk.

Egyik legnagyobb kedvencünk, a sárga pulcsis nő most tényleg saját falat kapott, így a tér még hangsúlyosabb eleme lett.

A vitrin bekerült a bőrkanapé korábbi helyére, a sarokba pedig beraktuk a Csigó malomból beszerzett dán olvasófotelt, 

Dani ötlete volt, hogy a szilveszterre való tekintettel díszítsük fel a trófeát világító gömbökkel. Annyira jó fénye van este, hogy elképzelhető, állandósítjuk a megoldást... 

Hát ilyen aktívak voltunk mostanában. Imádom, hogy megint megújult a nappali... Valószínűleg soha nem fogok leállni, még jó, hogy a család ezt ilyen jól tolerálja... 

Megvettük az álomszéket… :)

Régi, nagyon-nagy kedvencemet sikerült megvásárolnom az este…  A Biksady galéria aukciós katalógusban még itthon kinéztem magamnak a két szuper-masszív plexi zig zag széket, de végül valahogy nem jutottam el az aukcióra. Na, de a sors akarta, hogy ez a két klasszikus az enyém legyen! Munka után borozni indultunk Danival kedvenc kis helyünkre, a DropShop-ba, amikor elvezetett utunk a Balaton és Falk Miksa utcák kereszteződésében található galéria előtt… Majdnem nem mentünk be, de egy zseniális festmény (következő poszt… :)) bevonzott az éppen zajló kiállítás megnyitóra. Szóba elegyedtem a nagyon kedves galeristákkal és ripsz-ropsz kiderítettem, hogy a székek nem mentek el az aukción, és egy eldugott kis helyiségben meg is nézhettem őket. A karcokat nem találtam vészesnek, és miután rakásolhatóak, egy könnyed mozdulattal bedobtuk a csomagtartóba a két széket.
Természetesen sofőrszolgálat hozott haza minket… :))))

Ezen a képen estem végleg szerelembe a székekkel már vagy három éve. Emlékeztek erre a szuper lakásra? Oké-oké, a karfás verziót még fel kell hajtanom… :)

Kép: freshome

Gyerekszoba frissítés véletlenszerűen...

Kicsit kaotikussá vált a gyerekszobánk tegnap, amikor egy forgatás erejéig teljesen átalakították a helyiséget. Kivitték a bútorokat, hoztak újakat, és a hátteret is kicsit átdizájnolták. Megkértem a csapatot, hogy ne vigyék el a díszlet egy részét, hadd örüljenek a gyerekek a változatosságnak. Így kapott Léna rózsaszín hátteret az ágyához.
Most már aztán tényleg minden van ebben a szobában, de nem bánom: nem árt a gyerekeknek a vidámság és a szín, ha meg már megunjuk a túlzást, egy mozdulattal eltávolítom a rózsaszín falpanelt és a falmatricákat.

.

Elkészült az előszobánk is végre! :)

Hosszú hónapok készülődése után egy közelgő fotózás - amelyről majd mesélek - rávett arra, hogy befejezzem végre az előszobánkat. 

Így nézett ki az előszoba, amikor először beléptem a  házba... Impozáns, de kiaknázatlan. :)

Beköltözésünk előtt fehérre festettük a falait, leszedettük a réz korlátot, de a többit hagytuk annyiban. Vártam az ihletre... 

... ami egyszer csak megérkezett. Azt már a legelejétől tudtam, hogy mit fogok csinálni, de nagyon nehezen szántam rá magam a dolog melós részére. :)

A lábazatot fehérre festettem (egy réteg Otex, 3 réteg fehér Trinát Aqua selyemfényű zománc), kis visszacsiszolással antikoltam, hogy ne legyen olyan steril. Az eredeti réz szőnyegrudak a pincében várták sorsuk jobbra fordulását, így kérdés nem fért hozzá, hogy érkezik a szőnyeg.

Sokat gondolkodtam, hogy milyet válasszak, és mindig visszakanyarodtam a sztenderd megoldáshoz: legyen piros. Kiderült, hogy a DivanoDesign-nál (ITT) raktárról lehet kapni pont olyan méretű futót, ami nekem kell. A két rézbütyök között pont 117 cm a táv, éppen annyi, mint amilyen széles az ott kapható futószőnyeg. Lehet, hogy ez valami sztenderd?
(Zárójelben jegyzem meg, most nem azért hogy reklámozzam őket - pedig de, mert annyira jó fejek voltak - itt olyan zseniális padlószőnyeggel találkoztam, ami teljes mértékig szennytaszító. Ha kiöntesz egy pohár kakaót a kukoricaszőnyegre, szépen felmosod, és annyi, foltmentesen tiszta lesz és erre garanciát is vállalnak. Ráadásul ezek a szőnyegek olyan puhák, mint a ma született bárány bundája, és csodálatos színekben kaphatóak.)
Na, de visszakanyarodva a mi témánkhoz... Én a vonzó kínálatból végül egy meggypiros kókuszrost szőnyeget választottam (5,5 métert 6000 Ft/m-ért), aminek az az előnye, hogy teljesen adalék és vegyszermentes az előállítása, így a lehető legkevésbé környezetszennyező, természetesen érdes felülete pedig csúszásgátló, így kifejezetten lépcsőre ajánlják. Dolgoztam már vele, és minden megrendelőm imádja. Két oldalú ragasztóval rögzítettem a végeket, a hajlatokban pedig a rézrudak tartják.

A szőnyeg már önmagában eléggé feldobta a teret, de én a fejembe vettem, hogy drámai hatást szeretnék kelteni, ezért kontrasztos függönyt, például kéket fogok választani. Az Ikea Sanela bársonyfüggönyt nagyon sok lakásba beterveztem már. Az egyik legdrágább az Ikea függönykínálatából, de ha úgy nézzük, hogy a 17.990 Ft-ért kapsz 6 méter anyagot megvarrva, integrált függönykarikákkal, akkor rájössz, hogy 3000 Ft/m-ért sose jutsz bársonyhoz, nemhogy megvarrva...A felakasztáshoz egyszerű fehér rúdkarnist fúrtam fel az ajtó fölé.

A kovácsoltvas kis lámpácskát is mindenképpen lecserélni szándékoztam. Valami nagystílűre, hogy fokozzam a színházi hatást... Hosszas keresés után bukkantam erre a gyönyörű csillárra az OLX-en, 35.000 Ft-ért. A Falk Miksa utcai régiségboltokban ilyet minimum 150.000-ért kapsz meg, szóval jó boltot csináltam. Miután egy lakótelepi lakásból hoztam el, kellett vennem rá extra láncot és arany színű kábelt is. Ezekért 4000 Ft-ot fizettem a kedvenc csillárosomnál, aki mindig nagyon segítőkész (VI. kerület, Dessewffy u. 47.), majd saját magam összeraktam őket a lámpatesttel. 

Van egy csomó festményünk, amelyeket odapróbáltam a falra, de mindegyikkel túl komolyan és túl zsúfoltan hatott a tér. Végül arra jutottam, hogy 2-2 viszonylag kisebb méretű képet fogok felakasztani, stílusukban pedig modernet keresek, hogy oldjanak valamit a klasszikus hangulaton. Színek alapján keresgéltem grafikákat az Interneten, képszerkesztő programmal kicsit feljavítottam őket (és Rézi kutyánk feje is előkerült...), hogy A4-es méretben ne legyenek pixelesek, majd itthon vastag papírra nyomtattam a végeredményt. 4 db aranyszínű Ikea Virserum paszpartus képkeretben akasztottam őket a falra (2.990 Ft/db). 

És ilyen, az előszoba, amikor világít a csillár... 

Az előszobaprojekttel kivégeztem az összes helyiséget a lakásban. Innentől már csak kisebb munkálatokat fogok végezni. Azt hiszem ezzel el is jött az ideje, hogy összefoglaljam a tapasztalataimat az új életünkről. 

Egyszerűen imádok hazajönni… Igaz, hogy mindent megszokik az ember, de én a hatalmas szobákban sétálgatva időről időre rácsodálkozom, hogy olyan itt, mintha egy filmben lennék. :)

Ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmunkat, és régi villában lakhassunk, egyfajta paradigmaváltásra volt szükségünk… Ki kellett adni a lakásunkat, és találni egy bérleményt, amely megközelítőleg hasonlít az elképzeléseinkre, és árban is megengedhetjük magunknak a befolyt bérleti díjból. Kellett egy elhatározás, tettrekészség, de legfőképpen át kellett programozni az agyunkat és el kellett engednünk azt az alapvetést, hogy csak és kizárólag saját tulajdonra költ az ember, minden más kidobott pénz. Nem. Mi itt életminőségre költünk, és ha azt tekintem, milyen hosszú távra tervezünk, akkor ez egyáltalán nem sok. Az ingóságokat vihetjük magunkkal tovább, a lényegi munkákat magunk végezzük, egy-két apróságon kívül szinte csak festékre költünk. 

Sok a kompromisszum persze: egy high-tech lakást hagytunk magunk mögött (kandallóval, fal fűtés-hűtéssel, pöpec, vadi új konyhával és fürdővel (ITT), cserébe viszont megvalósítottuk egy álmunkat, és ennek minden percét kiélvezzük…

Remélem, sokáig lesz alkalmunk itt élni! 

(A lakásról írt többi poszt ITT)

Az előszoba falára...

... mindenképpen szerettem volna egy bekeretezett feliratot, mert - mit tagadjam... - divat, és így most természetesen én is rá vagyok kattanva. Keresgéltem a sok közhely között, és találtam egy tökéleteset magunknak: "dreams don't work unless you do". Ez egy erősen nyers vadfordításban úgy hangzik, hogy "Az álmok nem működnek/dolgoznak, ha te sem". Minél jobban nézegettem, annál inkább rájöttem, hogy semmi más nem kerülhet az előszobánkba. Ez ugyanis az ars poeticám. Csak eddig annyira ösztönből nyomtam, hogy fel sem merült megfogalmaznom. :)

Amikor kicsit kevesebb, mint másfél évvel ezelőtt feltettem egy angol kastélyszerűséget bemutató posztot (ITT), akkor belém nyílalt: én is valami hasonlóban szeretnék lakni. Nyilván (ha megnézitek a képeket...), ez itthon nem nagyon lehetséges... De a gondolat felmerülésétől nem egész egy hónapra rá már bérbe is vettük a mostani házunkat (bejegyzések róla ITT), és ki is adtuk a saját lakásunkat. Ha a hétfői posztban meglátjátok az előszobánkat, akkor megértitek, hogy abban a környezetben a fenti idézet megszűnik közhelynek lenni... :)

Az új családtag... :)

Azért érdemes időről időre felnézni a vaterára/olxre, mert ilyen csodákra lelhetünk - jelen esetben például - 35.000 Ft-ért. Egy kis tisztogatás, lánchosszabbítás után helyére kerül ez a hatalmas darab (nálunk), de még nem mondom meg, hova, legyen majd meglepetés... Hamarosan úgyis publikálom! :)

Itt a nyár és kész a kertünk! :)

Őszintén bevallom, a kert nálunk nem az én terepem. Dani imádja a növényeket/virágokat, mindent ő tervez meg, szerez be és ültet el. Én maradok lelkes szurkoló és még lelkesebb haszonélvező.
A munkálatok egész tavasszal folytak: locsolóberendezést telepítettünk, füvesítettünk, fákat, bokrokat, virágokat ültettünk. Bemutatom, hol tartunk...

A teraszra tálaló került. Nem ide vettem, hanem a kerttervezés egy következő fázisához (szuper-izgi projekt, nemsokára írok róla), de átmenetileg jól szolgál az ablak alatt is. Kicsit magasabb a parapetnél, így bentről furcsán mutat, ám hamarosan úgyis átkerül eredeti helyére. Igazság szerint véletlenül olyan jó szolgálatot tesz (kerti partik alkalmával tálalóként), hogy keresni kell egy hasonló dolgot alacsonyabb mérettel.

Szerintünk egy terasz akkor szép, ha tele növénnyel.

Meg kell egy stílusában passzoló bútor is.

Imádom a giccset. Egy kerti törpének mindenhol helyet kéne szorítani! Ahányszor ránézünk erre az ellenszenves kis gnómra, mindig mosolyognunk kell.

Azért van szép dekorációnk is, például ez a műkő angyalka. Elég régen szereztük Vácott, a Tolerián Antiknál.

A kalitkát is onnan hoztuk, igaz, most alig látszik, úgy benőtte a virág. A tartóról jut eszembe, hogy kitaláltuk, lesz a családunknak saját zászlaja. Még tervezgetjük, milyen legyen, hogy mindenkinek megfeleljen. Nehéz ügy, mert Léna szerint legyen benne rózsaszín és lila, Szása szeretné, ha Darth Vader is megjelenne rajta, Dani póker motívumokra vágyik, én meg a Bauhaust gondoltam megjeleníteni. Képzeljétek, hogy fog ez kinézni! :)

Egyik nap, amikor elmentem otthonról, még sártengeren küzdöttem át magam, este meg angol gyepre tértem haza... :) Látványos dolog, amikor felgöngyölve érkezik a fű. 

Hát így állunk. Jól állunk. Megyek is, csinálok egy jeges eperturmixot, és élvezem kicsit a délelőtti napsugarakat a csíkos napágyakban... Csók!!!!

Megjelentem a Nők Lapja Enteriőrben

Köszönöm a lehetőséget a Nők Lapja Enteriőr csapatának! Szerintem nagyon érdekesre sikeredett a bloggerek nappalijáról készült összeállítás, amelyben szakemberek vallanak saját otthonukról és általában elképzeléseikről. Külön vicces, hogy néha ugyanarra a kérdésre nagyon más választ adunk...
Ha kíváncsiak vagytok a cikkekre, a kiadvány már elérhető újságárusoknál!
Köszönöm Szigeti Zsófinak a koncepciót és az érdekes kérdéseket, Kövesdi Rékának a szép fotókat, Szentgyörgyi Katának pedig, hogy meghívott/eljött látogatóba, plusz mindhármójuknak a jó társaságot! :)

Nagypolgári lakás függönyözése - avagy mire jó a matematika...

Azért szeretem, ha fotónak nálunk, mert akkor pánikszerűen befejezem az itthoni teendőket, nehogy már félkész állapotokban fogadjam a stábot... :) Ezt történt múlt héten is, és péntekre elkészültem a hónapok óta sarokban álló Ikea függönyök átalakításával.

Függönyözés témában jó szívvel ajánlom Kicsiház Kata beszámolóját (ITT), ahol megtudhatjátok, honnan lehet beszerezni nagyon olcsón anyagot, ha nem az én félkész termékekből összeeszkábált megoldásomra szavaztok... :) Nagyobb utánajárással ugyanis nem sokkal drágábban kijöhet egy teljesen "custom-made" megoldás.

Na, de kanyarodjunk vissza hozzám... Én tényleg a legegyszerűbb, és lehető legolcsóbb megoldást kerestem. A lakásunkat ugye csak béreljük, költeni ezért mértékkel szeretnénk, viszont - ha már ott volt a karnis (és a képkeretlécből készített karnistakaró, amit én nem annyira csípek, de van, akinek kifejezetten tetszik), fel kellett akasztani rá valamit, mert függöny nélkül befejezetlen hatást keltett az egész. A másik, hogy némi textil markánsan hozzájárul egy lakás barátságos hangulatához. Nem is volt kérdés, hogy ezt a dolgot is az Ikeából fogom megoldani, le is vezetem, hogy miért...

Kifejezetten nagy rajongója vagyok az Ikea függöny kínálatának. Különleges eseteket leszámítva minden otthonhoz lehet megfelelő darabot találni, ráadásul verhetetlen áron. Én az Ikea Lenda függönyt választottam alapanyagnak, ennek 6000 Ft-az ára. Gondoljatok bele, két 3 méter hosszú függönyt, azaz 6 méter (megvarrt!) anyagot kaptok ennyiért, tehát méterét 1000 Ft-ért... És kapható olcsóbb is... Ha új építésű lakásban laktok, akkor nincs is ennél költséghatékonyabb megoldás!

Na, de nekem több a belmagasságom 3 méternél, így Ikea függöny kilőve, gondoltam először. Aztán rájöttem, hogy fenéket, csak kicsit kreatív leszek...

Mindig is tetszettek a két anyagból összevarrt darabok, amikor alul más színű a függöny, így most - még ha kényszerből is - nekem is lett ilyenem. Nagy a nappalink, sok az ablakunk, ezért vettem 4 pár függönyt. Két pár fehéret, és két pár natúr színűt. Ez 24.000 Ft, összesen ennyit költöttem a projektre.

A Lenda függönynek fülecskéket varrtak a tetejére, hogy ezzel lehessen rúdkarnisra akasztani, nekünk persze csipeszes darabunk van. Fejjel lefele akasztottam fel a függönyt, aljával felcsipeszelve, és itt fogom bejelölni, hogy mennyit vágjak a tetejéből (ami most az alja), hogy kijöjjön a hossz...  Nem csak a fülecskéket, hanem többet kell vágni, hogy jobban mutasson az alsó, más színű csík. És itt jött be egy kis matek...

Mondom a lényeget, és most csak az egyik oldalról beszélek. Van egy natúr függöny a szélén, és két fehér-natúr utána (ez ízlés kérdése persze...). Mindenképpen szerettem volna, hogy 5 cm-t rogyjon a függöny, mert szerintem akkor elegáns. A negyedik natúr színű függönypárt vettem a kiegészítéshez. Azaz egy oldalon volt egy darab függönyöm, hogy kiegészítsem vele a hármat. Mekkora legyen egy csík, és mennyit kell vágni a felakasztott függönyből?

Nagyjából harmadolni kell az extra függönyt, de az egyik oldalán már van egy szegés (mert a másik oldalon le kell vágnom a füleket tartalmazó részt), amit fel fogok használni. Azaz kell két kicsit hosszabb darab, amelyeket egyik oldalon be kell majd szegnem, másik oldalon meg a varráshoz ráhagynom, meg egy kicsit rövidebb, ami már gyárilag el van szegve az egyik oldalon, tehát csak az összevarráshoz kell ráhagyás. Na, erre felírtam egy egyenletet... :) Mire nem jó az általános iskolai matek, mi? Így kéne tanítani, és akkor a gyerekek is megértenék, hogy van értelme az egésznek. Egy felhajtásnak 3 cm kell (hogy olyan legyen, mint az Ikeás gyári), az összevarrásnak pedig 2 cm-t számoltam. Azaz kelleni fog három darab, az egyik a+2 hosszú (ez az amelyiket egyik oldalon már felvarrtak), aztán 3+a+2 és még egy 3+a+2. Ekkora darabok fognak kelleni. Ha levágtam a függönyről a felső füles részt, maradt 280 cm-em. Az egyenletem tehát így fog kinézni: (a+2)+(3+a+2)+(3+a+2)=280. Ebből 3a=267, azaz a=89. A következőképpen kell tehát elvágni a függönyt: (a+2), azaz a szegett vége legyen 91 cm, a másik kettő pedig (3+a+2), azaz 94 cm. Nagy izgalmak közepette szétvágtam a függönyt, és hozzátűztem a karnison lógó darabhoz, hogy csekkoljam, mekkorát kell majd abból levágnom, hogy meglegyen a kívánt 5 cm-es rogyás, és persze nem felejtettem el itt is 2 cm-hagyni az összevarrásra. Bejelöltem, és levágtam az összeset ugyanúgy.

Ezek után pedig fel kell hajtani négy darabot ugyanúgy, ahogy az Ikeás van, erre hagytuk a 3 cm-t, majd hozzávarrni a 6 db-ot a függönyökhöz. Ha van egy kis időtök, meg lehet oldani ezt kézzel is, nem olyan nagy ördöngösség. Mert ugye nem kell minden oldalon szegni, a nagyját már az Ikea elvégezte helyettünk. Ez ebben a sztoriban az okosság... De őszintén bevallom, ezt a fázist én kihagytam, ugyanis Judit, a bébiszitterünk elég sok mindenben profi, el is elhozta a kis gépét, és  gyorsan összevarrta a kiszabott darabokat.

Hát így lett nekünk függönyünk.

Persze ízlés kérdése, hogy bejön-e ez a két színű változat, anyám szerint például tök béna, én viszont már régóta szemeztem a megoldással, és imádom a végeredményt. De bevallom, ha nem kötnék kezemet az anyagiak, mást csináltam volna. Imádom például keverni a bársonyt a lenvászonnal. Kívülre jó súlyos bársonyfüggönyt raknék, mellé pedig könnyed lenvásznat. És nagyon sűrűn. De ez egy másik sztori lesz, egy másik helyen... :)