Semmit a szemnek

Néhány fénykép Luc Roymans munkáiból bizonyítékul arra, hogy a kevés milyen sok tud lenni, ha jól alkalmazzák. Az igazi minimál szerintem a lakberendezés legnagyvonalúbb megközelítése: a tér tulajdonosa (berendezője) nem él fortélyokkal - itt minden az, ami. Aki ilyen helyen lakik, az - az én olvasatomban - nagyon magabiztos. Nincs szüksége kütyükre, csecsebecsékre, sem puha anyagokra (sokszor színekre sem) ahhoz, hogy komfortosan érezze magát; csak ő van jelen, a falak és a szigorúan funkcionális tárgyak. Nincs birtoklási vágya és bízik az emlékeiben. Nem gyűjt semmit.

Minél több mindent látok, annál inkább azt gondolom, a minimál az abszolút igazság. Csak kár, hogy én nem vagyok ennyire magabiztos... :)